Nem valószínű, hogy valaha is előfordult már ilyen különös helyzet: a kamarai hírlevélben megjelent cikkel kapcsolatban csoportunk kénytelen volt helyreigazítási kérelmet benyújtani a BÜK-höz. Helyreigazítási kérelmünket már megosztottuk itt a honlapunkon, de maradt bennünk még néhány olyan gondolat, ami nem szorosan a helyreigazításhoz tartozik, mégis a cikk kapcsán merült fel, és talán tanulságosnak nevezhető.

A cikk erős, hazafias felütéssel kezd:

“Mi komolyan gondoljuk, hogy az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a kamara ügyeit magunknak kell megvitatnunk és eldöntenünk”.

Sajnálatos módon nem derül ki, hogy ez a “Mi” kiket takar (a cikket senki sem írta alá), ahogyan az sem, hogy kik azok a “magunk”, akik a kamara ügyeit meg akarják vitatni és el akarják dönteni. Ha abból a legkézzelfoghatóbbnak tűnő feltételezésből indulunk ki az “önkormányzatiság” emlegetése kapcsán, hogy a “Mi” a kamarai vezetés, a “magunk” pedig a tagság lenne, máris beleütközünk néhány kérdésbe.

Ha a vezetés ennyire szeretné, hogy a tagság megvitassa és eldöntse a kamara ügyeit, akkor miért nem kezdeményezett előadás- és vitasorozatot a most már a Parlament előtt fekvő új Ügyvédi törvényről? Miért nem vitattuk meg az életünket, munkánkat döntően meghatározó törvénytervezetet? Az elmúlt hónapoknak másról sem kellett volna szólnia, mint az ügyvédi törvénnyel kapcsolatos kamarai rendezvényekről. Voltak ilyenek?

Ha a kamara ennyire számít a tagságra, akkor miért nem tesz meg mindent, hogy a tagság minél szélesebb köre gyakorolhassa a jogait egy közgyűlésen? Miért nem használ ki minden rendelkezésére álló eszközt, hogy mozgósítsa az ügyvédeket arra az eseményre, amely minden köztestület életében a legfontosabb: az éves közgyűlésre? Gondoljunk arra, hogy a választások alkalmával micsoda kampány futott mind az aspiránsok, mind a jelenlegi elnök részéről? Elnökünktől annak idején mindenki személyre szóló, drága prospektust tartalmazó levelet kapott az elnöki programmal, és ugyanezt nem mulasztotta el megküldeni elektronikus levélben sem. Miért nincs ilyen lelkesedés, ekkora felhajtás az évi rendes közgyűlések alkalmával? Talán, mert a közgyűlés pont arról szól, amitől a megválasztott vezető a legjobban tart: a számonkérésről?

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a “magunk” nem a tagságot jelenti. A legvalószínűbb magyarázat az elnökség lehet, de ebben az esetben is sántít a mondat, hiszen mi mindannyian, a kamara tagsága, nem adtuk át valamennyi, kamarai tagsággal járó jogosultságunkat az elnökségnek. Ők ott a mi kegyelmünkből ülnek, és minket kellene, hogy képviseljenek.  

Azt csak remélni lehet, hogy a fenti mondat nem cseng össze XIV. Lajos híres kirohanásával: “L’État, c’est moi!”

Hogy miért jutott eszünkbe ez a mondás? Mert a hírlevél némi előzményismertetést követően így folytatja:

“A kifogás lényege az, hogy a tényleges közgyűlés előtt 31 nappal közzétett írásbeli előterjesztések, amelyek 22 nappal előzik meg a várhatóan határozatképtelen első kitűzött napot, vajon szabályszerű közlésnek minősülnek-e? A kamara elleni per a levegőben lóg.”

Aki a fentieket leírta, nem igazán értette meg kifogásaink lényegét. Ezeket korábban már leírtuk, elmondtuk minden lehetséges kamarai fórumon, ezért nem ismételnénk meg.

Az a mondat azonban, amely egy kamara elleni pert vizionál csoportunkkal összekapcsolva, sajnos kifejezetten számító és aljas.

Miért? Csoportunk annak idején azzal az elhatározással jött létre, hogy végre legyünk úrrá azon a káoszon, amely a 2014-es kamarai választásokat követő bírósági eljárások nyomán kamaránkban felmerült. Közgyűlés összehívását kezdeményeztük, hogy mi magunk, a tagság dönthessünk a sorsunkról. Örömmel üdvözöltük a perek lezáródását, ahogyan azt most is meg lehet tekinteni honlapunkon, és bíztunk abban, hogy ilyen időszak többé nem következik be a BÜK életében.

Ezek után sandán meggyanúsítani pont a csoportunkat azzal, hogy esetleg pert kívánnák indítani a kamarával szemben, aljasság. Igaz, aki ezt leírta, abból indult ki, hogy korábban volt egy csoportosulás, az Ügyvédi Összefogás, amely szintén a kamarai vezetéssel kapcsolatosan fogalmazott meg – erős – kritikákat, és ez a csoport mára már gyakorlatilag nem fejt ki érdemi tevékenységet – köszönhetően többek között annak, hogy a folyamatos pereskedésekkel a kamarai tagság többsége, így például csoportunk sem, értett egyet. Aki a fentieket leírta, szeretné, ha a mi csoportunk is az említettek sorsára jutna, mert úgy tűnik, a mai kamarai vezető számára nyűg még a segítő szándékkal megfogalmazott kritika is. Úgy tűnik, az egyénileg elkövetett hibák felvetését a vezetés igyekszik a kamara elleni támadásként beállítani. Pedig nem igaz XIV. Lajos mondása…

Sajnos a választási perek lezáródása után is egyik per éri a másikat. A tavalyi közgyűléssel kapcsolatban jogerős ítélet még nem született (tudjuk már a választásokkal kapcsolatos perekből, mennyire lehet komolyan venni egy elsőfokú ítéletet), ennek ellenére a vezetés nem tanult semmit, és ugyanúgy szinte tálcán kínálja a még meg sem történt közgyűlés határozatainak megtámadását lehetővé tevő okokat.

A hírlevél azonban itt még nem ért véget.

“A csoport és Hidasi Gábor levélváltását a kamara közölte. Dr. Réti László elnök még a múlt héten meghívta a csoport nevüket is vállaló képviselőit az elnökség április 26-án lezajlott ülésére. A meghívást elfogadták. Az elnök a közgyűlés elhalasztására irányuló javaslataikat az elnökség elé terjesztette. A klubhelyiséget az általuk kért összejövetelre tegnap előkészítettük. A meghívottak az elnökségi megjelenést utóbb lemondták, a klubba nem jöttek el. Az elnökségi ülést megelőző néhány órában a minisztérium megkereséséből derült ki, hogy az érintett kollégák már törvényességi felügyeleti kérelmet nyújtottak be az igazságügyi miniszterhez. Várjuk a miniszter válaszát.”

A leírtak szép kis csúsztatásokat tartalmaznak, de ezekre már reagáltunk helyreigazítási kérelmünkben. Leírtuk azt is, hogy csoportunk nem nyújtott be törvényességi felügyeleti kérelmet az igazságügyi miniszterhez. Ez tényszerűen egy hamis állítása a kamarai hírlevélnek.

Az azonban aranyos, hogy pont annak a kamarának a képviselője duzzog azért, mert csoportunk nem ment el a kamarai klubhelyiségbe, amely kamara 2017. március 14-re kamarai közgyűlést hívott össze, hivatalosan, a honlapon meghirdetett meghívó útján, majd a meghirdetett közgyűlést egészen egyszerűen nem tartotta meg. S a közgyűlés után 8 nappal az elnökség külön határozatot hozott arról, hogy ő nem is hívott össze közgyűlést. A közgyűlési meghívó a mai napon már nem látható a kamara honlapján, de csoportunknál megtalálható, és több Facebook posztban is szóvá tettük ezt annak idején, márciusban, amely posztok szintén visszakereshetők, és nyilvánvalóan utólag már nem manipulálhatók.

A hírlevél ismét egy erős megfogalmazással folytatja, szinte hallatszik, ahogy dörögnek az isteni szavak:

“A jogszabályba, vagy Alapszabályba ütöző (sic!) döntéseink egyetlen bírája a független bíróság lehet, helyettünk az állam jogi aktussal nem dönthet ügyeinkben.”

Gyönyörű, harcos kijelentés. Igaz is. Valóban, a köztestület döntéseivel, törvénytelen működésével szemben csak bírósági ítélettel lehet jogorvoslatot találni. Azonban a jelen esetben tudomásunk szerint nincs is szó arról, hogy az állam részéről bárki is “jogi aktussal” dönteni akarna a kamara helyett. Ha az “író” a törvényességi felügyeleti eljárásra gondol, akkor bizony még kell tanulmányoznia a jelenleg hatályos ügyvédi törvényt, hiszen az részletesen, pontosan leírja, mit tehet az igazságügyi miniszter a törvényességi felügyeleti jogkörében. Mindössze annyit, hogy magyarázatot kérhet a kamarától, és ha az a magyarázat nem megfelelő, akkor a bírósághoz fordulhat. Azért annyit csendben megjegyeznénk, hogy a bíróság is az állam része, amely jogi aktussal dönt a kamarai ügyekben…

No de a kamarai hírlevelet csak jogi végzettségű ember írja, tesszük fel. Ráadásul feltehetőleg ügyvéd is. Akár még az ügyvédség krémjébe (akár a legjobb 100-ba) tartozó személy. Ha így van, ne lenne tisztában azzal, hogy az igazságügyi miniszternek nincs beleszólási joga a kamarai ügyekbe? Valószínűleg pontosan tudja ezt ő.

De arra épít, hogy a függetlenségünkre oly érzékenyen ügyelő tagságunk számára nyilván felháborító, akár dühítő is lehet, hogy valakik az “állam segítségét” kérték, ahelyett, hogy belül tartották volna a problémák megoldását. Hiszen ha az állam beavatkozik, ki tudja mi lesz? Megint jöhet az állami gyámság, a bizonytalanság, a káosz… Persze ez a valóságban nem így van, mint azt fentebb és helyreigazítási kérelmünkben is leírtuk. De hangulatkeltésnek jó ez is, miként fentebb a kamara elleni per belengetése.

Majd a hírlevél végén jön a katarzis…

“A kamara és az elnökség saját jogköreiben tegnap állást foglalt a vitás kérdésekben. A jegyzőkönyv leírását követően erről tájékoztatjuk tagságunkat. A kifogásokkal – hosszas és sok kérdést mérlegelő vita után – nem értett egyet. Ugyanakkor természetesen nem kizárt, hogy a vitatott előterjesztésekről egy másik időpontra kitűzött közgyűlés szavaz majd.”

Az elnökség állást foglalt, ráadásul hosszas és sok kérdést mérlegelő vita után. Ezek szerint a csoportunk által felvetett kérdés annyira mégsem egyszerűen megoldható, ha az elnökség – amelynek minden tagja ügyvéd – nem tudott egységes álláspontot képviselni és elfogadni, sőt hosszas vita után hozták meg az egyet nem értő döntésüket.

De egyet nem értő döntés született?

Az utolsó mondat nem erre utal. “Nem kizárt”, hogy a vitatott előterjesztésekről egy másik időpontra kitűzött közgyűlés szavaz majd. Szóval úgy adunk igazat a XXI-eseknek, hogy az nehogy kiderüljön. Mivel amennyiben aggálytalanul, egyértelműen megállapította volna azt az elnökség, hogy csoportunknak nincs igaza az összehívás szabálytalanságával kapcsolatban, akkor fel sem merült volna, hogy újabb közgyűlést tűzzenek ki a vitatott előterjesztések kérdésében.

A fentiek alapján csoportunk sikerként könyveli el a következőket:

• Hogy idén a szokásosnál jóval hamarabb – igaz még így sem szabályosan – megkaptuk a közgyűlési előterjesztéseket, így minden tagnak lehetősége és ideje van arra, hogy áttanulmányozza azokat, és valóban megalapozott döntést tudjon hozni a közgyűlésen.
• Hogy felmerült annak a lehetősége, hogy ténylegesen betartják a kamarai alapszabályunkban foglaltakat, és egy újabb, szabályosan összehívott közgyűlésen dönthetünk az év legfontosabb kérdéséről: hogy mire költse a kamara az általunk befizetett kamarai tagdíjakat.

Bízunk abban, hogy minden, a kamarai közélettel kicsit is foglalkozó kollégánk látja: nem ellene, hanem érte beszélünk.

Átláthatóságot akarunk.

Megalapozott döntéseket akarunk a közgyűléseinken.

Olyan költségvetést akarunk, amely tényleg a tagság érdekeit figyelembe véve készült.

 

De ez az utóbbi igényünk már átvezet egy újabb területre.