Kategória: Véleményünk

Cui bono…?

Cui bono…?

Azaz kinek jó ez? Vagy ahogyan Seneca Medea c. művében olvasható: „Cui prodest scelus, is fecit.” – „Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.”

A kérdést nemrégiben már felvetettük, amikor az új ügyvédi törvény módosításai közé hirtelen, valamilyen módon bekeveredett az e-matrica témája, állítólag minisztériumi javaslatként. A javaslat mellett kampányolt Réti elnök úr is, és leírta, hogy nem tőle eredt az ötlet, de üdvözli azt. Már akkor is különösnek tűnt, hogy az e-matrica tervet, ami kizárólag csak a Budapesti Ügyvédi Kamara apparátusa számára lett volna jó (több bevételt lehet elkölteni), míg nekünk, ügyvédeknek nem adott volna mást, mint a plusz adminisztrációt, valamint a még szorosabb ellenőrzés alá vonást a kamara részéről, az állítólagos ötletgazda minisztérium milyen könnyedén ejtette. Nyilván, hiszen nekik semmiféle hasznuk sem származott volna az ötletből. Nyilvánvalóan nem is ők találták ki, és nem is ők erőltették azt be a törvénymódosítási javaslatok közé.

És most ismét hasonló helyzet előtt állunk.

Már a közgyűlés előtt jeleztük, és a közgyűlésen felvetettük egyik felszólalásunkban is, hogy az elnökség tagjai közül 2014-es megválasztásuk óta többen lemondtak. Az elnökségi ülésekről rendre az a hír járja, hogy határozatképtelenek, és csak a megismételt ülés döntésképes. Ettől függetlenül az elnök vagy az elnökség mégsem ír ki pótválasztásokat a kikerült tagok helyett, pedig talán a frissen választottak akítvabbak lennének, és bejárnának az elnökségi ülésekre.

Réti elnök jelezte még a közgyűlés előtt, hogy a kérdéssel az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult: valóban kell-e pótválasztásokat tartani, ha nem a választások miatt, hanem előbb szűnik meg egy elnökségi tag mandátuma?

A válasz megérkezett. Még ha nem is úgy, ahogyan azt gondoltuk.

Az országgyűlés előtt fekszik egy módosító javaslatcsomag, ami az – egyébként frissen elfogadott – ügyvédi törvényt is módosítja, pontosítja több ponton. S különös módon mi az egyik ilyen pont? Ha kitaláltad, Kolléga, akkor már ismered az elnök/elnökség észjárását és érdekérvényesítő képességét…

A módosítás kiveszi a törvényből a kógens jellegű kötelezést arra nézve, hogy ilyen esetben pótválasztást kellene tartani, és a kamara belső szabályozási körébe utalja ennek eldöntését. Azaz ad absurdum az is lehetséges, hogy az elnökség teljesen elfogy, mégsem fog a kamara pótválasztásokat kiírni. Már, ha ilyen értelemben alakítják ki a hamarosan megalkotandó alapszabályunkat (aminek az áttanulmányozására, észrevételek megtételére figyelem! mindössze 15 nap áll majd rendelkezésre!).

Gondolod, Kolléga, hogy a minisztériumban a homlokukra csaptak, és azok után, hogy hónapokig – ha nem évekig – ízlelgették, nemesítették, finomították az új ügyvédi törvény szövegét, egyszerre egy ilyen módosítást ötlöttek ki csak úgy? Véletlenek pedig nincsenek. Gondolj bele, ki az az egyetlen személy, akinek érdekében áll, hogy az elnökség – jelenleg is meglehetőst minimális – kontrollja alól kikerüljön? Kinek az érdeke, hogy az elnökségbe ne kerülhessen be pótválasztással olyan, aki esetleg kinyitná a száját?

Szomorú dolog ez. Mármint önmagában nem az, hogy a pótválasztások tekintetében visszavonulót fúj a törvény, és a kamara kezébe adja a döntést. Inkább az, hogy van egy olyan vezetőnk, aki képes befolyásolni a törvényhozást akkor, ha az az érdekében áll, de a MI érdekünkben ez a fajta befolyásolás valahogy nem jelenik meg ekkora lendülettel. Egy olyan kérdésben, mint hogy tartsunk-e pótválasztást vagy sem, képes egy salátatörvénybe benyomni egy mindenfajta törvényhozói előzmény nélküli szabályt. Miért? Mert az elnök képtelen veszíteni. Nem vallaná be, hogy 2014-től egészen idáig törvényellenesen működött az elnökség. Inkább módosíttatja a törvényt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a törvénymódosítás olyan, mint egy beismerő vallomás: bizony, eddig valóban törvényellenesen működött a BÜK. Mi a megoldás? Szüntessük meg a törvényi kötelezést!)

Jó, adjunk esélyt a másik lehetőségnek is. Az egészhez nincs köze az elnöknek. Valójában az történt, hogy valakinek a minisztériumban pont most, teljesen véletlenül, függetlenül attól, hogy a polemizálás megkezdődött a kamarán belül a pótválasztásokról, eszébe jutott, hogy sem a korábbi ügyvédi törvény, sem az új, nyáron elfogadott nem helyesen szabályozta ezt a kérdést, és ideje változtatni. És ez a valaki a salátatörvénybe foglalta az új szabályt: minden hatalmat (a pótválasztásokról való döntés kérdésében) a kamaráknak!

Hihető?

Milyen jó lenne, ha elnökünk hasonló lelkesedéssel tetetne be a salátatörvénybe szabályozást az ügyvédi munkadíj meghatározásával kapcsolatos kamarai jogkörrel kapcsolatban! Vagy eltöröltetné a sikerdíj bíróság előtti érvényesítésével kapcsolatos problémát. Vagy az ügyvédek alanyi jogává tetetné a munkánk elvégzéséhez szükséges köznyilvántartásokba való betekintés lehetőségét (mint amilyen például a JÜB-ölés, vagy a hiteles, friss céginformációk lekérése). És még sorolhatnánk a minket, egyéni vagy „kisirodás” ügyvédeket sújtó, bedaráló rendelkezéseket.

De ezek nem fontosak neki. Ezekről szónokol ugyan a közgyűlésen, de fikarcnyit sem érdeklik őt a problémáink.

Csak a pótválasztás.

Pótválasztások így a közeljövőben nem lesznek, ez szinte biztos. Viszont igazi választások igen! Küldjünk haza mindenkit, aki nem a mi érdekünkben jár el, hanem csak a saját érdekeit képviseli, és kizárólag az önön különbejáratú történései érdeklik.

És ne jöjjön vissza pótválasztással se.

Miért volt felesleges a közgyűlésen egyetlen pontban módosítani az alapszabályt?

Miért volt felesleges a közgyűlésen egyetlen pontban módosítani az alapszabályt?

A közgyűlésen többen is felszólaltunk a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport nevében. Mező András felszólalása arról szólt, hogy miért nem kell ezen a közgyűlésen módosítani az alapszabályt.

Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnök Úr!

Az alapszabály módosításával kapcsolatban kértem szót a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport nevében.

Kérem, indokolják meg nekem, miért van szükség erre a módosításra, ugyanis nem értem!

Az új ügyvédi törvény miatt hamarosan alapjaiban új alapszabályt kell megalkotnunk. A megalkotásban segítségünkre lesz majd természetesen a kifejezetten ránk, a hivatásunkra vonatkozó új ügyvédi törvény. Segítségünkre lesznek továbbá azok a MÜK döntések, melyek az utóbbi időben születtek a kamaránk elnöksége által meghozott egyes döntésekkel kapcsolatban. Segítségünkre lesznek majd a minisztériumi állásfoglalások is, például az, amelyet a költségvetéssel kapcsolatban oly lelkesen lobogtat Réti elnök úr, bár meg kell jegyeznem, a minisztérium abban az esetben úri módon jelezte, hogy a kamaránknál ez sincs rendben, mint sajnos annyi minden más. Segíteni fognak minket azok a bírósági ítéletek is, amelyek például a 2014-es választásokkal kapcsolatban születtek. És nyilván segíteni fog minket a kollektív tudat, hatezer ügyvéd szürkeállománya, ami egy nagyon-nagyon komoly erő, különösen, ha nem hiszi azt magáról senki, hogy egyedül nála található a bölcsesség kulcsa, és igénybe veszi ezt a lehetőséget.

Szóval hamarosan teljesen új alapszabályunk lesz. Mi oka van annak, hogy most döntsünk egyetlen részletkérdésről, mégpedig arról, hogy a közgyűlések előtt mennyi idővel kell a tagság részére eljuttatni a közgyűlési anyagokat?

A módosítási javaslat erre semmiféle indokkal sem szolgál. Elénk tesz egy elnökségi döntést, és arra kér, fogadjuk el.

Pedig ennek a döntésnek előzménye van.

Csoportunk idén április 7-én jelezte az elnök felé, hogy a májusra tervezett közgyűlés összehívása nem szabályos. Erre gyorsan kaptunk egy elnöki választ. Nincs igazunk, és ne is szóljunk bele.

Beleszóltunk. Igaz, nem közvetlenül a csoportunk, hanem néhány kolléga közösen írt a MÜK-nek és az Igazságügyi Minisztériumnak. A mai napig tagadják, de mégis lehetett valami igazságunk, hiszen végül az utolsó utáni pillanatban – ez alatt azt értem, hogy akkor, amikor az első, határozatképtelen közgyűlés már megtörtént – az elnökség meghátrált, és elhalasztotta a májusi közgyűlést. Mégpedig gyakorlatilag mostanra, szeptemberre.

Most már felesleges azon töprengeni, hogy miért nem június elejére, amikor még senki sem megy el szabadságra a kollégák közül – mivel még nincs törvénykezési szünet – és amikor még viszonylag kevés csúszással el lehetett volna fogadni a költségvetést.

Csoportunk felvetése kapcsán felmerült, hogy az az eddigi kényelmes álláspont, hogy a közgyűlési anyagokat a tagság mindig csak az utolsó pillanatban kapja meg, ezután már nem tartható. Volt olyan közgyűlés, amikor a döntési anyagot a székekre tették le. Hogyan lehet így felelősséggel dönteni? De hogyan lehet akár a tervezett 15 nap alatt áttekinteni mindent, és még olyan időben feltenni a kérdéseinket, hogy arra érdemi válasz érkezhessen?

A tervezett alapszabály módosítás megnyirbálja a tagság jogait. S ezzel szemben csak az általunk fizetett apparátus kényelmessége áll. Hogy ne kelljen 30 nappal korábban kiküldeni a közgyűlési anyagokat.

Azt örömmel látom, hogy azt a jogi nonszenszet, amely abban nyilvánult meg, hogy a közgyűlés napjaként a megismételt közgyűlés napját akarták definiálni, legalább kihagyták a tervezetből.

Ha már módosítunk… miért nem került bele a napirendbe az a 2014. óta esedékes módosítás, ami az ügyvédi törvény változásával kellett volna, hogy átvezetésre kerüljön, és ami arról szól, hogy amennyiben egy elnökségi tag mandátuma a választásokon kívüli bármely egyéb okból megszűnik, akkor a helyére pótválasztásokat kell tartani. Láttuk Réti elnök úr Igazságügyi Minisztériumhoz írt levelét a témában és nem értjük. Nem értjük, miért kell azt a látszatot kelteni, hogy az ügyvédek nem tudnak saját maguk értelmezni egy törvényt – nevezetesen azt, ami róluk szól. Miért kell a minisztériumnak bemutatni, hogy szerintünk az ügyvédi törvénynél magasabb szintű jogforrás az alapszabályunk? Miért kell egy ilyen levélben a témához egyáltalán nem kapcsolódó Ptk-ra hivatkozni, miközben az ügyvédi törvény egyértelműen, kógens módon szabályozza a kérdést?

Mindezt ahelyett, hogy beismernénk, hogy bizony már megint elszúrtuk. Nem először. Senkinek sem tűnt fel a 2013-as törvénymódosítás ezen része, ami 2014. január 1-jétől hatályos, és senki sem kezdeményezte az alapszabály módosítását emiatt. Pedig 2014. januárjában tartottunk alapszabály módosító közgyűlést.

Most már mindegy, törvényellenesen sikerült működni 2014. óta, de legalább utólag be kellene ismerni a hibát. De nem, nem, az Istennek sem. Mindenképpen át akarjuk vinni a tagság érdekeivel szemben is, hogy könnyebb legyen az apparátusnak, és elég legyen 15 nappal korábban kiküldeni a közgyűlési dokumentációt. Ám azt nem tartjuk fontosnak, ha már az alapszabályhoz nyúlunk, hogy a törvény kógens szabálya szerinti módosítási javaslatot a terjesszünk a tagság elé.

Befejezésként az alapszabály IV. fejezetének 3. és 4. pontjához a csoportunk nevében a következő módosító javaslattal élek.

  1. Az ügyvédi kamara közgyűlését az ügyvédi kamara elnöksége évente legalább egy alkalommal összehívja. A meghívót a tervezett időpontot legalább 30 nappal megelőzőleg a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni. A meghívó tervezetét a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 60 nappal a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni, valamint tájékoztatni kell róla a Magyar Ügyvédi Kamarát. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagsága a meghirdetés, illetőleg tájékoztatás időpontját követő 20 napon belül további napirendi pontokat javasolhat. A véglegesített meghívót a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 30 nappal a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni.
    Az ügyvédi kamarai tagság egyharmadának  indítványára a közgyűlést 60 napon belül össze kell hívni, az összehívásról az ügyvédi kamara elnöke gondoskodik.
    4. A meghívóban az alábbiakat kell közölni:
    a) a közgyűlés időpontját, helyét,
    b) a megtárgyalandó napirendi pontokat,
    c) figyelmeztetést a közgyűlés határozatképességének szabályaira,
    d) határozatképtelenség esetére kitűzött, megismételt közgyűlés időpontjának és helyének meghatározását,

    Írásbeli előterjesztés esetén közölni kell az előterjesztést, illetőleg a tagok indítványára összehívott közgyűlés esetén az összehívásra vonatkozó indítványt is. Az írásbeli előterjesztést, illetőleg az összehívásra vonatkozó indítványt a véglegesített meghívó meghirdetésével egyidejűleg, a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 30 nappal, a meghívóval együtt kell írásban közölni a tagsággal.

Kérem, hogy az Alapszabály módosításával kapcsolatban a Tisztelt Közgyűlés a következő értelmező rendelkezést is fogadja el:

„Az Alapszabálynak a közgyűlés összehívására vonatkozó szakaszában a „közgyűlés tervezett időpontja” az a nap, amelyre a közgyűlés összehívásra kerül. Tekintettel arra, hogy a közgyűlés időpontjában a megjelentek száma lényeges szempont (mivel határozatképtelenség esetén a közgyűlés nem tartható meg), ezért ez nem lehet azonos a megismételt közgyűlés időpontjával. A „megismételt közgyűlés időpontja” az a nap, amelyre határozatképtelenség esetére a közgyűlés ismételten összehívásra kerül.”

Köszönöm a figyelmet!

A közgyűlés ezúttal sem a tagságot képviselte, hanem a BÜK apparátusát

A közgyűlés ezúttal sem a tagságot képviselte, hanem a BÜK apparátusát

159     

Összesen ennyi szavazásra jogosult jelent meg kamaránk évi rendes (?) közgyűlésén, szeptember 13-án, szerdán délelőtt, hivatali időben. A kérdőjel azért van, mert egy olyan közgyűlést, amely a kamara 2017-es költségvetéséről dönt, 2017. szeptember 13-án tartani, amikor már az évi költségvetési keret nagyobbik részét elköltötte az apparátus, nehezen lehet rendesnek, vagy szokványosnak nevezni.

És az sem éppen szokványos, hogy a közgyűlést nem a korábbi években megszokott pénteki napra, hanem szerdára tették, amikor minden rendes ügyvéd dolgozik, meghosszabbított ügyfélfogadás van a hivatalokban, és a legtöbb tárgyalást erre a napra tűzik. Bár a közgyűlési előkészítő anyagok között feltűnt olyan levél, amelyben Réti elnök úr azzal „gyanúsítja” csoportunkat, hogy azért akarjuk kikényszeríteni még június elejére a közgyűlést, hogy azon kevesen legyenek, valójában a közgyűlést összehívó tett meg mindent azért, hogy lehetőleg a tagság minél nagyobb része ne lehessen jelen, és ne gyakorolhassa személyesen a tagsági jogait (ne felejtsük el, mivel háttér joganyagunk az egyesületre vonatkozó szabályozás, ezért a tagsági jogokat csak személyesen lehet gyakorolni, meghatalmazott útján nem).

Mindazon kollégák, akik járatosak kicsit a cégjogban vagy a társasházi jogban tudják, hogy egy autokrata vezetés számára a legnagyobb megpróbáltatást mindig az jelenti, amikor szembesülniük kell a tagsággal. Olyankor el kell viselni a kritikát, olyankor meg kell hallgatni – a nyilvánosság előtt – azokat a felszólalásokat, amelyek nem festenek éppen hízelgő képet a vezetésről. És olyankor mindig fennáll a kockázata annak, hogy a közgyűlés esetleg nem szavazza meg a vezetés, az apparátus számára oly fontos kérdéseket.

Hogyan oldják ezt a problémát meg a rutinos cégvezérek és közös képviselők? Természetesen úgy, hogy biztosítanak a maguk számára egy megfelelően erős, lojális szavazótábort. Az összetartó erő többnyire a közös érdek. Leegyszerűsítve a pénz. Igaz, egy részvénytársaság vagy egy társasház esetében ritkán fordul elő, hogy a tulajdonosok egy része benne dolgozik a cégben (vagy a társasházban), így közvetlen anyagi juttatást kap, de például a kamaránknál más a helyzet.

Ahogyan azt Réti elnök nagyon szépen megfogalmazta a 2017. április 26-i elnökségi ülésen:

A mozgósítással kapcsolatban az elmúlt két évben nagyon rossz tapasztalataink voltak. Külön kértem a megválasztott tisztségviselőket, nemcsak azokat, akik nem kapnak tiszteletdíjat, mint az elnökség tagjai, ők általában jelen szoktak lenni a közgyűlésen, hanem a 127 megválasztott tisztségviselő fele sem volt jelen ezen a közgyűlésen, nem azért, mert szombat vagy péntek, nem azért, mert délelőtt vagy délután, a költségvetésben bebadzsettolt tisztségviselőknek a fele nem volt jelen. Ha ők eljönnének és lojálisak lennének az elnökség döntéseihez, és szavaznának úgy, ahogy lelkiismeretük és lojalitásuk diktálja és hoznának magukkal egy embert, akkor nem lenne mozgósítási probléma.

Jól értjük? A vezetés nem azt tartja fontosnak, hogy a tagság számára elfogadható, széleskörű konszenzuson alapuló döntések szülessenek, hanem azt, hogy az akaratukat, bármi áron átnyomják a tagságon. A „bebadzsettolt” – milyen szép kifejezés elnök úrtól – emberek szavazzanak a lojalitásuk szerint.

Ezért választottuk őket? Ezért bíztuk rájuk, hogy érdekeinket képviseljék a kamarában?

Nem ezért, és ezt a soron következő választások alkalmával tudatosítani kell mindazokban, akik az elnökhöz való lojalitást előrébb helyezik a tagság érdekeinél.

A szeptember 13-i közgyűlésen amellett, hogy sikerült valóban távol tartani az ügyvédség egy részét egyszerűen azzal, hogy fontosabb volt a napi pénzkereset – bírósági tárgyalások, hatósági ügyek intézése – mint a kamarai tagsági jogok gyakorlása, jól sikerült Réti elnök mozgósítása a bebadzsettolt emberek körében. Az első szavazás alkalmával jelen lévő 159 főből 121 szavazott az indítvány mellett, és 38 ellene. Később sem sokat változott az arány, az egyre csökkenő jelenlét mellett is a masszív, kb. 100 fős szavazómag megmaradt.

És hogy mit szavaztak meg?

Egy újabb veszteséges éves beszámolót.

Egy újabb pazarló költségvetést.

És ezek mellett azt is, hogy a kamaránk új alapszabályát elfogadó közgyűlés előtt elegendő 15 nappal korábban megküldeni a közgyűlési anyagokat.

Igen, jól olvastad, Kolléga! 15 napod lesz arra, hogy egy valakik által eléd tett, az új ügyvédi törvénynek megfelelő (?) alapszabály tervezetet elolvass, véleményezz, információt kérj róla, módosítást javasolj. Szerinted?

Emlékszel még a 2014-es választásokkal kapcsolatos perekre? Amikor a bíróságok végül is azt jelentették ki, hogy nem szólnak bele a kamara belső szabályaiba, de a jelenlegi szabályok nem egyértelműek, és módosítani kell őket? Kinek az érdekeit szolgálja a kamarán belüli jogbizonytalanság? Jelenleg mindazokét, akik e mögé bújva ússzák meg az újabb és újabb törvénynek, alapszabálynak, szabályzatnak ellentmondó tevékenységüket, legyen az a közgyűlés szabálytalan összehívása, vagy elfogadott költségvetés nélküli költekezés.

És ha mindez így van, akkor az új alapszabályunk szerinted világos, konzekvens és egyértelmű lesz?

Gondolkodj, kedves Kollégánk!

Akármilyen lesz, le fogják ezt is nyomni a torkodon, és megint nem tehetsz ellene semmit. Kivéve, ha végre egyszer nem hagyod, hogy az elnök és bebadzsettolt – egyébként többek között általad is megválasztott – emberei a tagság érdekeit figyelmen kívül hagyva, csak a maguk számára előnyös döntéseket hozzák meg.

De ehhez ki kell lépned a komfort zónádból. Mert ez a komfort zóna egyre inkább szűkül, és a kamara, a Te kamarád semmit sem tesz ez ellen.

Ehhez el kell jönni, és szavazni kell. Már az ősszel, az alapszabály esetében.

S aztán 2018-ban Te is tudni fogod, hogy kik azok, akiket soha többé nem akarsz látni bebadzsettolva.

Egy magyar az két vélemény…

Egy magyar az két vélemény…

Hát megint megkaptuk. Bele a szemünk közé, hogy köpni-nyelni ne tudjunk. Egyenesen az elnökünktől, hiszen közismert titok, hogy a kamarai hírlevelet ő írja, ő szerkeszti. Név nélkül ugyan, de kicsire miért adnánk?

Mit is ír a kamarai hírlevél? Az érthetőség kedvéért kénytelenek vagyunk a teljes szöveget ide másolni, változtatások nélkül, a maga gyönyörű, pőre valóságában:

Mikor kell a kamarában pótválasztást tartani?
2017. szeptember 07.
Előfordul, hogy a négyévente tartott kamarai választást követően valaki lemond választott pozíciójáról, vagy más okból tisztsége megszűnik. A BÜK elnökségéből az elmúlt három évben két lemondás is történt. A Magyar Ügyvédi Kamara és a BÜK alapszabálya a törvénynél szűkebb személyi körre ír elő pótválasztást. Az ügyvédi törvény pedig csak bizonyos megszűnési okok esetén tesz kötelezővé újraválasztást. Van olyan vélemény is, hogy az elnökségi tagság lemondással nem szűnik meg, csak a tag nem vesz részt a testület munkájában.
Egy osztrák mondás szerint: egy magyar az két vélemény, két magyar az három politikai párt, három magyar pedig nincs mert az egyik az eleve más nemzetiség. Ez esetben sincs ez másként, a kamara elnöke ezért állásfoglalásért fordul a minisztériumhoz.

A dolog előzménye, hogy a 2014-es választásokat követően dr. Patay Géza, majd 2017-ben dr. Sziklai János mondott le elnökségi tagságáról. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény 119.§ (4) bekezdése szerint: „(4) A tisztségviselők megbízatása az új tisztségviselők megválasztásának napján szűnik meg. Ha a kamarák elnökének, főtitkárának, elnökségi tagjának vagy fegyelmi megbízottjának megbízatása egyéb okból korábban szűnt meg, a választására jogosult szerv a megbízatás megszűnésétől számított 3 hónapon belül megválasztja az új tisztségviselőt. Az új tisztségviselő megbízatása a következő általános választásig tart.”

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapszabályából hiányzik az „elnökségi tagjának” kifejezés, amelynek egyetlen oka, hogy az ügyvédi törvény 2014. január 1-jétől hatályos módosítását (amely kötelezővé tette az elnökségi tag esetén is a 3 hónapon belüli pótválasztást) nem vezették át az alapszabály szövegén (hogy erről ki tehet? Aki 2014-ben a kamara elnöke volt).

A fenti törvényszöveg elolvasását követően valamennyien láthatjuk, hogy a kamarai hírlevélben foglaltak köszönőviszonyban sincsenek a valós jogi helyzettel.

  • Nem, az ügyvédi törvény nem csak „bizonyos megszűnési okok” esetén teszi kötelezővé a pótválasztást, hanem minden olyan esetben, amikor nem új választások útján szűnik meg valakinek a megbízatása.
  • Továbbá: nem, bármely szervezet alapszabálya (legyen az akár a köztestületként működő ügyvédi kamara is) nem írhatja felül a törvényben foglalt kógens szabályozást.

Tehát ügyvédi kamaránk elnöke nem ismeri a jogszabályi hierarchia rendszerét. Ismét sikerül magunkat kinevettetnünk, amikor majd a minisztériumban – akihez a kérdésben az elnök fordult – meglátják, hogy a kérdés lényegében arról szól, hogy mi van fentebb a jogszabályi hierarchiában: a köztestületi alapszabály, vagy a törvény.

Azért ne legyünk rosszindulatúak. Szinte biztos, hogy elnökünk fentebbi sorai nem tudatlanságból fakadnak. Nem hihetjük, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetője nem ismeri az ügyvédi törvényt, vagy nincs tisztában a jogszabályi hierarchia fogalmával.

No de akkor miért akarja a jogvégzett, esetenként évtizedek óta ügyvédi munkát végző tagságot megvezetni egy ilyen fals szöveggel?

Azért, mert mennyivel kellemesebb egy egyre fogyatkozó, időnként az első ülésén határozatképtelen, ügyrenddel nem rendelkező elnökséggel együtt dolgozni, mintsem megküzdeni azokkal az esetleges ifjú titánokkal, akik egy időközi pótválasztáson egyáltalán jelöltetnék magukat, és – a tagság bizalmával, és azzal az ígérettel, hogy minden energiájukkal igyekeznek pozitív változást hozni – megválasztásra kerülnének. Ezt követően pedig állandóan kellemetlen kérdéseket feszegetnének az üléseken, uram bocsá’ esetleg még ki is szivárogtatnának egyes kényelmetlen információkat.

Szóval a pótválasztások elmaradása egyáltalán nem jogi tudatlanságból ered. Jól felfogott érdekek jelennek meg itt is, mint már annyi más helyen korábban.

Hogy meddig?

Ameddig hagyjuk.

Házhoz a pofonért…

Házhoz a pofonért…

Egy, az ügyvédi közélet iránt érdeklődő ügyfél vette észre, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján, a bárki által elolvasható cikkek között szó esik arról, hogy a kamara elnöksége a 2017. május 10-i ülésén a 2017. május 12-i közgyűlés megtartása ellen szavazott. Egyben arról is örömmel tájékoztat minden olvasót, legyen az ügyvéd, szakács, adóellenőr vagy mondjuk a törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium munkatársa, hogy annak ellenére, hogy a közgyűlés nem fogadta el a beszámolókat és a 2017. évi költségvetési tervet sem, azért a költségvetés végrehajtható…

A  hivatkozott ügyfél kissé elcsodálkozott ezen, mert ő eddig úgy tudta, hogy bármely gazdálkodó szervezetről is legyen szó, a tagságának el kell fogadni az előző évi beszámolót, és a következő évi költségvetését is ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. “No, de az ügyvédek ez alól is biztosan kivételek!” – gondolta az ügyfél. – “Rájuk nem vonatkoznak a számviteli szabályok!” És örömmel lapogatta a lapockánkat, azt gondolva, hogy mi ügyvédek egy olyan különlegesen preferált, elit körhöz tartozunk, ahol a számvitel, vagy a Ptk. jogi személyekről szóló szabályai nem számítanak.

De valóban így van ez?

A május 10-i elnökségi döntéssel kapcsolatban most elegánsan tekintsünk el attól, hogy az a bizonyos május 12-i közgyűlés, amelynek a megtartása ellen szavaztak, egy megismételt közgyűlés volt, mégpedig a május 3-i, eredménytelen közgyűlés második fordulója. Tehát az elnökség egy különleges jogtechnikai megoldással olyan közgyűlés megtartását állította meg, amely félig már megtörtént, így lényegében visszamenőlegesen hozott döntést.

Ügyvédek vagyunk! Kicsire nem adunk! De a bárki által elolvasható cikknek a következő pár sorát azért vessük már egy kicsit górcső alá:

Az éves rendes közgyűlést a Kamara a naptári évben bármikor megtarthatja. Az elnökség által már elfogadott beszámolók és a 2017. évi költségvetési terv az Alapszabály rendelkezése értelmében végrehajthatók. A Kamara működése tehát nincs veszélyben, koncentrálhatunk a tagságra, a praxisok problémáira és a párhuzamosan folyó regulációra..

Az tény, hogy a kamara az évi rendes közgyűlést bármikor megtarthatja. Ez elé a nagy szabadság elé mindössze az a jogszabályi korlátozás állít némi akadályt, hogy a kamara beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel, azaz a közgyűléssel el kell fogadtatnia. A mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napja május 31-én járt le. Azóta a kamara vezetése folyamatosan mulasztásos jogszabálysértést követ el.

Azzal a mondattal is vitatkoznunk kell, hogy a kamara Alapszabálya értelmében közgyűlési döntés nélkül, pusztán az elnökségi elfogadással végrehajthatóvá vált a 2017. évi költségvetés.

Az alapszabály IV. fejezet 2. c.) pontja szerint a közgyűlés feladata, hogy elfogadja a kamara költségvetését. Ez a rendelkezés teljes mértékben paralell az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 104.§ (2) bek. c.) pontjával.

Az elnökségnek a költségvetéssel kapcsolatos teendőit az Alapszabály V. fejezet 2. b.) pontja határozza meg, amely szerint az elnökség előterjeszti az ügyvédi kamara költségvetését és a költségvetési beszámolót, tevékenységéről beszámol a közgyűlésnek. Ez a szabályozás megfelel az ügyvédi törvény 106.§ (2) bek. b.) pontjában szereplő szabályozásnak.

Nincs szó arról, hogy az elnökség “elfogadja” a beszámolót és a költségvetést. Ellenkezőleg, az elnökség terjeszti azt a közgyűlés elé.

Tehát abban az esetben, ha feltennénk, hogy az elnökség két közgyűlés között ellát minden olyan feladatot, ami egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozna (nincs így, de egy pillanatra tegyük fel), akkor sem fogadhatja el a beszámolót és a költségvetést, hiszen ő maga az előterjesztő, és a saját előterjesztésének a saját maga általi elfogadása összeférhetetlen.

Megállapítható tehát, hogy az Alapszabályban szó sem esik arról, hogy az elnökségi “elfogadással” a költségvetés végrehajthatóvá válik. Sajnálatos, hogy ezzel a vezetés, vagy legalább az a valaki, aki a hivatkozott cikket a kamara honlapján (bárki által elérhető módon) elhelyezte, nincs tisztában. Még sajnálatosabb, hogy ennek ellenére fölényes magabiztossággal nyilatkozza ki ezt a jogi blődséget. Ez nem méltó egy ügyvédi kamarához, nem méltó a kamara honlapjához, és nem méltó a vezetéshez sem, aki ezt megalkotta vagy hagyja.

Nézzük, az Alapszabály valójában mit mond a költségvetés végrehajtásáról!

A végrehajtók a kamara elnöke és főtitkára lehetnek, így vizsgáljuk meg az ő feladataikat a költségvetéssel kapcsolatban. Vajon rendelkeznek-e olyan jogkörrel, hogy az el nem fogadott költségvetést is végrehajthatják – akár a tagság ellenére is, hiszen nem tudható, hogy majdan a közgyűlésen megszavazásra kerül-e a beszámoló és a költségvetés, vagy sem, illetőleg, hogy a közgyűlés nem változtat-e egyes sarokszámokon, előirányzatokon.

A tagság ellenére… láttunk már ilyet mostanában. Az e-matrica ügyében sem érzékelhettük, hogy kamaránk elnöke (aki a matrica mellett szavazott a MÜK elnökségi ülésen, és egyes vélemények szerint ő áll a kudarcba fulladt jogszabálymódosítási kísérlet mögött is), vagy elnöksége kiállt volna a tagság mellett ebben a kérdésben.

Az Alapszabály VII. fejezetének 7.1. r.) pontjában szól az elnök költségvetéssel kapcsolatos feladatáról:

(az elnök) “utalványozási jogkört gyakorol a kamarai költségvetés keretében és irányítja az ügyvédi kamara közgyűlésének határozata alapján a kamara gazdálkodási tevékenységét

A főtitkár feladatait az Alapszabály VII. fejezet 10.6. és 10.9. pontjai rögzítik, amelyek szerint:

(a főtitkár) “10.6. Az elnökkel közösen ellenőrzi az ügyvédi kamarának a közgyűlés által meghatározott gazdálkodását és a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítését.

……

10.9. Utalványozási és kiadmányozási jogot gyakorol a költségvetés keretei között.

A fentiek értelmében tehát a költségvetést végrehajtani kizárólag közgyűlési döntést követően lehet. Ne legyenek illúzióink: a kamara elnöke jelen pillanatban is dönt kifizetésekről a mi befizetett tagdíjaink terhére, közgyűlési jóváhagyás, azaz a MI jóváhagyásunk nélkül, ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül, tetszése szerint.

Mi a megoldás?

A legjobb megoldás természetesen az, hogy a választások során mondjon a tagság véleményt az effajta elnöki túlkapásokról.

Egyébként a megoldás az lett volna, hogy az elnökség április 26-án, amikor először tárgyalták meg a szabálytalanul összehívott közgyűlés témáját, visszavonja a május 3-i (megismételt közgyűlés május 12-én) összehívásra vonatkozó döntését (akkor ezt még megtehette volna úgy, hogy nem “kell” visszamenőleges döntést hoznia), és meghirdeti a közgyűlést 30 napra, május végére.

Ezt nem tették meg. Inkább fölényesen lesöpörték az udvarias, segítőkész javaslatot az asztalról. Az Igazságügyi Minisztérium jelzésére volt ahhoz szükség, hogy rájöjjenek a tévedésükre (bár utóbb ezt is igyekezett az elnök kimagyarázni – azért ne irigyeljük: az idén ez már a második közgyűlés volt, amit az elnökség kitűzött, majd nem tartott meg, hiszen március 14-re is összehívtak egy közgyűlést, amely hamvába holt, és ezt követte a május 3-i közgyűlés… nehéz ennyi blamázst megmagyarázni. Az elnöknek sem sikerült.)

Valójában még május 10-én is dönthettek volna úgy, hogy – pár nap csúszást bevállalva – június 11. környékére összehívják a közgyűlést. De nem. Hogy az kinek volt jó, hogy ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül működik most a kamaránk, arra lennének tippjeink.

Mindezek, mint a cikk fennen hangoztatja, belső ügyeink. Akkor már csak azt nem értjük, hogy miért teszik ezt ki a kamarai honlap azon részére, amelyet bárki elérhet, s így bárki láthatja, hogyan nem tartja be maga az ügyvédi kamara sem a jogszabályi kötelezettségeket.

És ezzel is öregbítik hírnevünket.

Gyermekkori Karácsonyok

Gyermekkori Karácsonyok

A halat mindig Lili néni készítette, nagyapám nővére. Ezt nem engedte ki a kezéből. Nagyanyám csak elrontja, Alíz nagynéni ízléstelen és hülye, Öcsiről meg jobb nem is beszélni…. Igaz, Lili néni nagyon jól csinálta a halat. Mi meg közben kikutattuk a régi bakelit lemezeit, belenéztünk az emlékkönyvébe, vihogtunk a retusált fotóin. Nem múlt úgy el ünnep, hogy ne Lili néni hozta volna legújabb kreálmányát a jénaiban.

Egyszer amikor ajándékba kaptunk egy óriási pontyot, és Anyám kirántotta – persze nem prézliben, mert mindnyájan Levinnél tanultunk,- óriási balhé volt, hogy hogy merészeli.
Utána már nem szerettük annyira Lili nénit,mert Anyuval kiabált. Hogy mit képzel. A halhoz csak ő ért, meg ne próbálja még egyszer…

Azóta nézem kétkedve az elhivatott embereket. Pontosabban azokat, akik úgy képzelik, hogy ők, és csak ők értenek valamihez, legyen az a tökéletes lágy tojás, a legjobb közlekedési útvonal, vagy az élvezhető művészet határoló cölöpjeinek leverése.

Mert egy kicsit én is szeretnék odajutni, és belelátni, hogy tényleg úgy van- e, ahogy mondják nekem?
És szeretném, ha meghallgatnák a véleményemet!
Hogy szerintem kell még bele só.
Vagy arra hamarabb.
Esetleg az tök jó graffiti .

Szóval jó volna, ha nem hinnék egyesek, hogy csak az ő boszorkánykonyhájukban lehet összeeszkábálni a bölcsek kövét.
Vagy az ügyvédi hivatás gyakorlásának módját.
Mondjuk úgy, hogy a játékszabályokat, abban a játékban, ahol most már nyugdíjig játszanék.
Úgyhogy most már zokon veszem, ha széles szakmai egyeztetésről, vitáról halandzsáznak, miközben elhúzzák a függönyt, kulcsra zárják az ajtót, és ipari füsttel ködösítenek, amikor az életemről van szó.
Arról, hogy hogyan élhetem a jövőben azt amit húszonéve élek, és amiért annyit tanultam.
Hát ne tegyék!
Mert lehet, hogy azok, akik évtizedek óta markolják az íróasztal szélét jobban tudják. Mert lehet, hogy Ők az okosabbak.
De talán sok ezrünkből néhánynak lehet egy-egy jó ötlete!

Ha a hatalom birtokosai nem engedik meg, hogy mások javasoljanak, ha bezárják párnázott ajtóikat a tagság elől, ha ötleteket csak egymástól kérdeznek, akkor be kell kiáltani az ablakukon!

Mint hallottuk, az ügyvédi hivatás gyakorlásáról szóló jogszabályok tervezetét hosszasan, alaposan, és széleskörűen vitathattuk meg.

Nos, kedves kollégák, ki hol szólhatott bele? Ki milyen szakmai fórumon fejtehette ki a véleményét, javasolhatta elképzeléseit, sírhatta el bánatát?

Mert ezt hallhatjuk most.
A lezajlott nagy szakmai egyeztetést.
Mert én a magam részéről kérem, elvárom, hogy megkérdezzenek ezekről valóban azok, akik rám hivatkoznak, akik azt csiszolják, hogy hogy lesz nekem eztán jó.
Most van ideje a hozzászólásnak, de még inkább a hozzánk szólásnak, most kell nagyon a nyilvánosság!

Most lehet beleszólni, vagy ha nem lehet, hát tegyük, tetessük lehetővé!
A tét óriási, és ha nem kopogunk, nem hívnak bennünket!

Lili néni évtizedeken át sütötte a halat.
Úgy érezte, hogy nekünk, a családnak az s úgy lesz a legjobb, ahogy Ő készíti.
Minden évben elmondta azt, hogy jövőre már nem szeretné ezt a fáradtságot.
De mégis, Karácsony előtt a szokott természetességgel nyilatkoztatta ki, hogy idén is Ő.
Mert nincs jobb.
Mert senki se tudja úgy , mint Ő.
Mert mielőtt átadja a stafétabotot,- még tartja egy kicsit.

Lili néni kilencvenkét évesen ment el.
Azóta nincs hal Karácsonykor.
De nem is bánjuk.

Egy elnöki levél margójára

Egy elnöki levél margójára

Még az Ügyvédi törvény végszavazása előtt megérkezett postaládánkba a kamarai hírlevél különszáma, benne Réti László elnök bús soraival, melyek arról szóltak, hogy ugyan nem az ő fejéből pattant ki a felmelegített e-matrica ötlete, mégis milyen hasznos lenne, ha bevezetnék.

A körlevél által felsorakoztatott érvek lényegében pénzügyi jellegűek. Ezen érvrendszer szerint az e-matrica bevételt jelent, amelyet nem az ügyvéd finanszíroz, hanem az ügyfél, és ez a többletbevétel a tagság jólétének javítására lenne visszaforgatható.

Ugyanakkor nem szól a körlevél arról a körülményről, hogy a javaslat teljes mértékben szembement tagságunk 2014-ben, közgyűlési döntésen kinyilvánított akaratával.

A 2014-es közgyűlésen hozott döntést ezidáig senki sem vonta vissza, mégis, elnökünk, akinek elsődleges feladata a közgyűlés határozatainak végrehajtása, bevallottan az e-matrica mellett szavazott, és egyetértett annak bevezetésével.

Döntéséhez nem kérte a tagság hozzájárulását, ugyanakkor úgy vélte: a saját maga által megfogalmazott, pusztán pénzügyi szempontok elegendőek ahhoz, hogy a BÜK tagságának ellenében gyökeresen más álláspontot képviseljen a Magyar Ügyvédi Kamarában.

Ha már pénzügyi szempontokról van szó, akkor miként feledkezhet meg arról a tényről Elnök úr, hogy a BÜK mérlege szerint a kamarának jelenleg 1,1 milliárd forintnyi lekötött tartaléka van. Mi indokolná a tagdíjemelést ilyen stabil pénzügyi helyzetben? És mi akadálya van annak, hogy e jelentős pénzeszközből megvalósítsa a BÜK azokat a fejlesztéseket, amelyeket a körlevél említ…. Egy olyan helyzetben, amikor NINCS elfogadott költségvetés e a BÜK-nek 2017-re, milyen alapon helyez kilátásba bármilyen költségvetési változást a körlevél?

Ismét szembesülnünk kell azzal a körülménnyel, hogy fényűző életvitelt folytató apparátust, ha úgy tetszik, hatalmas vízfejet tartunk el és finanszírozunk tagdíjainkkal, amely apparátus költségei az összes tagdíjbevétel több, mint felét felemésztik.

További jelentős kiadást jelentenek azok a megbízási szerződések, melyeket pályáztatás nélkül kötött az elnök pénzügyi, számviteli, informatikai vagy akár jogi tanácsadásra.

Végül mindannyian hallottunk már az e-matrica előkészítésére elköltött 124 millió forintról, vagy a poháralátétnek kiválóan alkalmas, de egyéb hasznos funkcióval nem rendelkező CD-vásárlási ügyletről, mintegy 180 millió forint értékben.

Akkor, amikor ilyen vitatható módon gazdálkodik a kamara, és teszi ezt 2017. szeptember 13-ig elfogadott költségvetés nélkül, van-e bármilyen jogalapja arra, hogy tagdíjemeléssel fenyegesse meg tagságát?

A pénzügyi vonatkozásokon túl felháborító az a szemlélet, amelyet kifejt a körlevél arról, hogy kizárólag ez az út lehet a megoldás a szerződés lapjainak kicserélése, visszadátumozása és egyéb visszaélések elkerülése ellen. Elgondolkodtató, hogy a kamarai tagságról, azokról az ügyvédekről, akik nap mint nap megszerzett jövedelmükből tartják fenn a kamara apparátusát, milyen véleményt alkot az elnök.

A körlevél legfontosabb, és legfenyegetőbb mondata, azonban a következő:

A tét már nem a fapados, vagy a modern kamara közötti választás, hanem az, hogy a pad alá kerül-e a többség.

Ebben egyetértünk, valóban ez a tét: az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megrázhatjuk magunkat, és kiállhatunk érdekeink védelmében.

Az elmúlt 10 kamarai évünkben folyamatosan megfigyelhető tendencia, hogy a nehezedő anyagi terhekkel, az érdekvédelem szinte teljes hiányával, az újabb és újabb szabályozásokkal, amelyek betartásához egyre több pénzre van szükség, és melyek megszegése komoly fegyelmi felelősséggel jár, a kar legnagyobb részét képező egyéni ügyvédek és a néhány személyes irodák mozgástere egyre inkább szűkül. És elnökünk jól csengő mondatai ellenére eddig a lassan leszakadó kollégák megsegítésére semmiféle terv sem született, anyagi ráfordítás meg még annyi sem. Tíz éve ugyanaz a személy az elnökünk. Kérdezze meg mindenki saját magától, mennyivel jobb ma ügyvédnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt.

Ne legyünk naivak. Attól, hogy pénzügyileg ne kerüljünk a pad alá, nem az e-matrica fog megmenteni minket, hiszen a kamara kötelessége lenne az eddig felhalmozott több, mint 1,1 milliárdos tartalékot a tagság javára fordítani.

Másik érv az ügyfélbiztonság, amely az ellenjegyzett okiratokhoz kapcsolódik. Az e-matrica valójában erre sem kínált megoldást. Miért lenne egy ügyfél nagyobb biztonságban attól, hogy az ügyvédnek a már ellenjegyzett okiratot három napon belül be kell küldenie a központi nyilvántartásba? Ha az ellenjegyzés joghatályát nem érinti a nyilvántartásba helyezés, akkor az ügyfélnek ugyan mindegy, hogy akkor, amikor ő már elment az irodából, az ügyvéd hova küldi az iratot. Az ellenjegyzést igénylő okiratok többsége – elnökünk szépen összefoglalta: a cégügyek és az ügyvédkényszeres ingatlan ügyek – eleve egy hatóságnak (a cégbíróságnak vagy az ingatlan-nyilvántartásnak) szánt iratok, amelyek esetében a hatósághoz való beküldés időpontja maga “hitelesíti” az iratot az ügyvéden kívül (a cégbíróság nyilvántartásából bárki, bármikor lekérheti a benyújtott iratokat, megtekintve azt is, hogy az benyújtásra mikor került, az ingatlan-nyilvántartás esetében pedig a jogosultnak korlátlan betekintési joga van, és szintúgy ellenőrizheti a benyújtás időpontját). Mennyiben teszi biztonságosabbá a jogügyletet az ügyfél számára, ha az adott irat a kamara nyilvántartásába bekerül, de pl. a célhelyre (cégbíróság, földhivatal) nem? A hangoztatott érvek – lapkicserélés, visszadátumozás – pedig eleve a büntetőjog által fenyegetett cselekmények. Miért kell azt feltételeznie egy elnöknek a saját tagságáról, hogy az többségében bűnözőkből áll?

A jól hangzó anyagi és ügyfélbiztonsági érvek mögött továbbra is ott húzódnak a kérdések:

Ki adott felhatalmazást az elnöknek arra, hogy a közgyűlési döntéssel szembe menjen? Ki kérte meg, hogy eljárjon az IM-nél a módosítás érdekében? Kikérjük magunknak, hogy az egész kart – és ebbe beletartoznak a fővárosi és vidéki kollégák valamennyien – okirathamisítóként, adócsalóként tüntessen fel! És azt is, hogy az ellenjegyzés kialakult, hagyományos rendszerének legitimitását megkérdőjelezze. Mert ezzel a sok-sok tisztességesen dolgozó kolléga eddigi munkáját kérdőjelezi meg.

Végül még egy mondat, amely megmutatja, mennyire fellegekben jár, és elrugaszkodott a mai, magyar valóságtól az elnök:

Feltételezhetjük, hogy a Kormány nem érzékelte az intézmény ügyvédi rezsicsökkentéssel összefüggő hatásait és ez lehetett a kihagyás közpolitikai és egyben mindent eldöntő oka.

Ügyvédi rezsicsökkentés? Érdekelte valaha is a kormányzatot, hogy nekünk, ügyvédeknek kevesebb terhünk legyen? Beleértve ebbe az IM-et is. Ha pedig a mondat arra vonatkozott, hogy az e-matrica bevezetésével az ügyvédek által végzett munkáért az ügyfelek kevesebbet fizetnek majd, akkor ez csak azt jelentheti, hogy – a fix, államnak és az e-matrica révén a kamarának fizetendő díjak mellett – kizárólag az ügyvédi munkadíjak csökkenhetnek.

Egy rezsicsökkentést azonban szívesen látnánk: a kamarai költségvetésben. Amely valóban megalapozhatja az ügyvédi kamarai tagdíjak csökkenését. És itt nem az elnök által szívesen hangoztatott “fapados” kamaráról, hanem az “ésszerűen, nem fényűző módon működtetett kamaráról” beszélünk.

Ha mindezen a hozzáálláson változtatni kívánunk, akkor a lehetőség a kezünkben van. Jogunkban áll a választott elnökség munkájának ellenőrzése, közérdekű adatigénylés útján az elnökség mindennapi munkájára vonatkozó információk megszerzése, hiszen nem azért váltunk kamarai tagokká, hogy minden hónapban befizessük a tagdíjakat.

Az elnöki körlevél azt írja: Budapesten nem álltunk ki együtt az e-matricáért. Nem bizony, hiszen egyszer már kiálltunk együtt az e-matrica bevezetésével szemben, és most ismét együtt bebizonyítottuk, hogy emellett a korábbi döntésünk mellett ma is következetesen kiállunk!

Az e(mint elnöki)-matrica ismét megbukott!  De a következtetéseket le kell vonni

Az e(mint elnöki)-matrica ismét megbukott! De a következtetéseket le kell vonni

 

Sokan várták izgalommal a Parlament Törvényhozási Bizottságának mai ülését. Néhányan már hallottunk kósza híreket arról, hogy a Bizottság előtt komoly jogi érvek vonulnak majd fel az e-matrica bevezetése ellenében. De ismerve azt a szívós hajthatatlanságot, amely 2014 januárja óta sem hagyta az e-matricát eltűnni véglegesen a süllyesztőben, lehettek kétségeink afelől, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak feltálalt ötlet ellen valóban eredménnyel tudnak-e érvelni azok, akik átlátták a sunyi tervet. Hogy a tagság feje felett, a MÜK-öt kész helyzet elé állító akaratot meg lehet-e törni.

Meg lehetett.

Az e-matrica immár második alkalommal bukott el. Nagy része volt ebben azoknak a kollégáknak, akik kiváló szakmai anyagokkal támogatták a bizottság munkáját, és képesek voltak jogi érveikkel elérni, hogy végül a MÜK elnöke is belássa: jelenlegi formájában nem kellően előkészített, kidolgozatlan az e-matrica koncepciója.

A nagymértékű felháborodást és a sok kolléga által befektetett szakmai munkát siker koronázta. De nem feledhetjük el, hogyan jutottunk el egyáltalán idáig.

Vegyük sorra a tényeket.

Tény, hogy az e-matrica rendszer lelkes támogatója dr. Réti László, a BÜK elnöke. A BÜK 2014-et megelőzően 124 millió forintot fektetett már be az e-matrica rendszer kidolgozásába. 2014-ben az e-matrica rendszer üzemeltetésére fél milliárd forintos alaptőkével egy részvénytársaságot kívántak létrehozni, azonban a BÜK közgyűlése az elnök elképzelését heves vita után leszavazta.

A MÜK elnökségi ülésén a tervezett jogszabályhely-módosításról több jelenlévő szerint dr. Baranyi Bertold adott tájékoztatást az elnökségi tagoknak. Dr. Baranyi Bertoldot a BÜK foglalkoztatja a mi tagdíjunkból évi több, mint 2 millió forintos megbízási díj keretében szabályozási szakjogászként, ami azt jelenti, hogy dr. Baranyi Bertold feladata a szabályzatok, határozat-tervezetek összeállítása – bár jegyezzük meg, hogy a nagyobb nyilvánosságot szolgáló elnökségi ügyrendet a mai napig sem sikerült megszövegeznie, még a mások által önszorgalomból, díjazás nélkül elkészített tervezetek alapulvételével sem.

A fentiek alapján többen is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az IM hirtelen törvénymódosítási szándéka mögött dr. Réti László áll, és a jogszabályhely módosítás szövegét dr. Baranyi Bertold fogalmazta meg. A fentebb hivatkozott 2014. január 27-i BÜK közgyűlési döntésben foglalt tiltás ellenére a BÜK elnöke és (egy kivétellel) a BÜK-nek a MÜK-be delegált tagjai is megszavazták a törvénymódosítás támogatását.

Időközben a BÜK elnökségi ülése is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az elnökség arra hivatkozott, hogy az e-matrica kérdésében nem rendelkezik hatáskörrel, így nem értékelte sem az elnök e körben végzett tevékenységét (így felelősségre sem vonta a tagság döntésével ellentétes eljárása miatt), sem állásfoglalást nem fogadott el az e-matrica kérdésében.

Előbb az elnök és a MÜK-be delegált tagok, majd a BÜK elnöksége is cserben hagyott minket.

Természetesen voltak olyan elnökségi tagok, akik felszólaltak az eljárással szemben. Tudomásunk szerint Csire Balázs, Hegedűs László, Nehéz-Posony Márton és Papp Géza főtitkár (aki egyedüliként utasította el a MÜK szavazásakor a törvénymódosítási kezdeményezést) is szerette volna döntésig vinni a kérdést, de a hatáskör hiányának álcája mögé bújva a többség maradt az elnök kottájánál.

Ezzel már nemcsak az elnök és a MÜK-be delegált képviselőink, de az elnökség többsége is megmutatta, mennyiben számíthat rájuk a tagság. Mennyiben mernek kiállni egy olyan ügy ellenében, amely tapinthatóan a budapesti ügyvédek jelentős részének ellenkezésébe ütközik. Mennyiben hajlandóak elnökségi tagságukhoz fűződő, vélten vagy valósan az elnöktől függő kiváltságaikat kockáztatni egy olyan ügyben, ahol meg kell szólalni, ahol tényleges érdekvédelmet kell gyakorolni. Amikor éppen nem a saját érdekeiket, hanem az őket delegáló tagság érdekeit kell védeni.

Kevés kivételtől eltekintve az elnökség tagjai leszerepeltek. Az elnökkel együtt le kellene mondaniuk, de nem fogják ezt megtenni. Talán meg sem értik, mi a probléma. Hiszen nem volt hatáskörük…

A 2017. év úgy látszik, ilyen. A közgyűlés összehívásával kapcsolatos polémia idején is nagy mellénnyel kezelte az elnökség a kérdést, aztán ugyan, ha szavakkal nem is, de tettekkel kénytelenek voltak beismerni, hogy hibát vétettek. Most hasonló a helyzet.

Az e-matrica ügye megmutatta, hogy a BÜK tagsága ismét képes, igen, KÉPES az érdekeit akár a saját vezetősége ellenében is érvényre juttatni. Bár nem valószínű, hogy ebből az elnökség tagjai tanultak.

De mi tanultunk. Ha összefogunk, és hajlandóak vagyunk tenni azért, ami fontos, akkor igenis át lehet törni a falakat, és el lehet érni a változást. Ha nem süllyedünk passzivitásba, az “úgysem tudunk változtatni” apátiájába.

Tudunk változtatni, Kollégák! És az erőnket, az ébredésünket mutassuk meg mindazoknak, akik megpróbáltak a fejünk felett, ellenünk cselekedni. Akik megpróbálták a munkánk egyik alapját képező ellenjegyzés jelenlegi intézményét közbizalomra méltatlan eljárásként, minket ügyvédeket pedig adócsaló és okirathamisító bűnözőként beállítani a minisztérium, a társadalom, a saját ügyfeleink előtt is.

Lepjük meg a jelenleg regnáló vezetést azzal, hogy szolidaritást vállalunk egymással, és fellépünk az érdekeinkért, ha kell, az általunk pénzelt, saját érdekvédelmi szervezetünkkel szemben is. Mutassuk meg, hogy a fejünk felett, az érdekeinkkel szembeni döntés nem elfogadható!

Erre módunk nyílik legközelebb a 2017. évi szeptemberi “rendes” közgyűlés alkalmával, majd 2018 év végén, a választások során.

 

 

Valami elindult…

Valami elindult…

A levonó.
Van, ahol így hívják a matricát.
És levonó az is, aki levonja a megfelelő következtetéseket egy helyzetből.
Legyenek most azok a levonók, akik értik és érzik, hogy nincs tovább.
Mert nincs tovább!
Eddig lehetett bízni, emelt fővel járni.
Tapasztani a gátat, ahol ömlött a víz.
Eddig lehetett lojálisnak lenni. Összezárni, ha farkast kiáltottak.
Már nincs kihez.
Ne legyetek lojálisak az imbiszhez és a pogácsához!
Eddig hihettétek, hogy van nemesebb cél.
Hogy van fül a jobbító szavakat hallani.
Hát nincs, barátaim.
Bennünket eladtak.
Eladtak nagy titokban.
Eladtak bizony azok, akik elhitették, hogy választott tisztségviselőként majd számít, hogy mit mondotok.
Lám ennyit számít. Pár oklevél, kitüntetés, parádé.
Szembe vittek titeket azokkal, akik megválasztottak.
Azokkal, akik közgyűlésen tiltották meg, hogy sanda módon jöjjön a matrica.
Már döntöttünk egyszer: nem kell!
Akiknek nem tetszett, most a hátatok mögött megcsinálták.
Mindannyiunk háta mögött.
És most álljatok meg egy gondolatra.
Ezt akartátok? Csörgősipkán csilingelni?
Vonjátok le a következtetést!
Van, aki már megtette, tisztelet érte.
Csak akkor számítotok, ha kényelmetlenséget okoztok.
Nekik csak akkor.
Ha távoztok, az jelzés. Kényelmetlen jelzés.
Feléjük csak az, de felénk a tagságért való kiállás jelzése.
Ha egyedül marad a király a csatamezőn, országát adja majd egy lóért.
Ha lemond az elnökség, azzal áll most ki értünk.
A hátunkba tőrt kapottakért.
Ez erkölcsi kötelesség, nem félelem, mundér vagy kényelem kérdése.
Így kell most tenni, lássátok be.
Mert ezt kéri most tőletek ez a kar.

Egy helyreigazítási kérelem margójára

Egy helyreigazítási kérelem margójára

Nem valószínű, hogy valaha is előfordult már ilyen különös helyzet: a kamarai hírlevélben megjelent cikkel kapcsolatban csoportunk kénytelen volt helyreigazítási kérelmet benyújtani a BÜK-höz. Helyreigazítási kérelmünket már megosztottuk itt a honlapunkon, de maradt bennünk még néhány olyan gondolat, ami nem szorosan a helyreigazításhoz tartozik, mégis a cikk kapcsán merült fel, és talán tanulságosnak nevezhető.

A cikk erős, hazafias felütéssel kezd:

Mi komolyan gondoljuk, hogy az önkormányzatiság azt jelenti, hogy a kamara ügyeit magunknak kell megvitatnunk és eldöntenünk”.

Sajnálatos módon nem derül ki, hogy ez a “Mi” kiket takar (a cikket senki sem írta alá), ahogyan az sem, hogy kik azok a “magunk”, akik a kamara ügyeit meg akarják vitatni és el akarják dönteni. Ha abból a legkézzelfoghatóbbnak tűnő feltételezésből indulunk ki az “önkormányzatiság” emlegetése kapcsán, hogy a “Mi” a kamarai vezetés, a “magunk” pedig a tagság lenne, máris beleütközünk néhány kérdésbe.

Ha a vezetés ennyire szeretné, hogy a tagság megvitassa és eldöntse a kamara ügyeit, akkor miért nem kezdeményezett előadás- és vitasorozatot a most már a Parlament előtt fekvő új Ügyvédi törvényről? Miért nem vitattuk meg az életünket, munkánkat döntően meghatározó törvénytervezetet? Az elmúlt hónapoknak másról sem kellett volna szólnia, mint az ügyvédi törvénnyel kapcsolatos kamarai rendezvényekről. Voltak ilyenek?

Ha a kamara ennyire számít a tagságra, akkor miért nem tesz meg mindent, hogy a tagság minél szélesebb köre gyakorolhassa a jogait egy közgyűlésen? Miért nem használ ki minden rendelkezésére álló eszközt, hogy mozgósítsa az ügyvédeket arra az eseményre, amely minden köztestület életében a legfontosabb: az éves közgyűlésre? Gondoljunk arra, hogy a választások alkalmával micsoda kampány futott mind az aspiránsok, mind a jelenlegi elnök részéről? Elnökünktől annak idején mindenki személyre szóló, drága prospektust tartalmazó levelet kapott az elnöki programmal, és ugyanezt nem mulasztotta el megküldeni elektronikus levélben sem. Miért nincs ilyen lelkesedés, ekkora felhajtás az évi rendes közgyűlések alkalmával? Talán, mert a közgyűlés pont arról szól, amitől a megválasztott vezető a legjobban tart: a számonkérésről?

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a “magunk” nem a tagságot jelenti. A legvalószínűbb magyarázat az elnökség lehet, de ebben az esetben is sántít a mondat, hiszen mi mindannyian, a kamara tagsága, nem adtuk át valamennyi, kamarai tagsággal járó jogosultságunkat az elnökségnek. Ők ott a mi kegyelmünkből ülnek, és minket kellene, hogy képviseljenek.  

Azt csak remélni lehet, hogy a fenti mondat nem cseng össze XIV. Lajos híres kirohanásával: “L’État, c’est moi!”

Hogy miért jutott eszünkbe ez a mondás? Mert a hírlevél némi előzményismertetést követően így folytatja:

A kifogás lényege az, hogy a tényleges közgyűlés előtt 31 nappal közzétett írásbeli előterjesztések, amelyek 22 nappal előzik meg a várhatóan határozatképtelen első kitűzött napot, vajon szabályszerű közlésnek minősülnek-e? A kamara elleni per a levegőben lóg.

Aki a fentieket leírta, nem igazán értette meg kifogásaink lényegét. Ezeket korábban már leírtuk, elmondtuk minden lehetséges kamarai fórumon, ezért nem ismételnénk meg.

Az a mondat azonban, amely egy kamara elleni pert vizionál csoportunkkal összekapcsolva, sajnos kifejezetten számító és aljas.

Miért? Csoportunk annak idején azzal az elhatározással jött létre, hogy végre legyünk úrrá azon a káoszon, amely a 2014-es kamarai választásokat követő bírósági eljárások nyomán kamaránkban felmerült. Közgyűlés összehívását kezdeményeztük, hogy mi magunk, a tagság dönthessünk a sorsunkról. Örömmel üdvözöltük a perek lezáródását, ahogyan azt most is meg lehet tekinteni honlapunkon, és bíztunk abban, hogy ilyen időszak többé nem következik be a BÜK életében.

Ezek után sandán meggyanúsítani pont a csoportunkat azzal, hogy esetleg pert kívánnák indítani a kamarával szemben, aljasság. Igaz, aki ezt leírta, abból indult ki, hogy korábban volt egy csoportosulás, az Ügyvédi Összefogás, amely szintén a kamarai vezetéssel kapcsolatosan fogalmazott meg – erős – kritikákat, és ez a csoport mára már gyakorlatilag nem fejt ki érdemi tevékenységet – köszönhetően többek között annak, hogy a folyamatos pereskedésekkel a kamarai tagság többsége, így például csoportunk sem, értett egyet. Aki a fentieket leírta, szeretné, ha a mi csoportunk is az említettek sorsára jutna, mert úgy tűnik, a mai kamarai vezető számára nyűg még a segítő szándékkal megfogalmazott kritika is. Úgy tűnik, az egyénileg elkövetett hibák felvetését a vezetés igyekszik a kamara elleni támadásként beállítani. Pedig nem igaz XIV. Lajos mondása…

Sajnos a választási perek lezáródása után is egyik per éri a másikat. A tavalyi közgyűléssel kapcsolatban jogerős ítélet még nem született (tudjuk már a választásokkal kapcsolatos perekből, mennyire lehet komolyan venni egy elsőfokú ítéletet), ennek ellenére a vezetés nem tanult semmit, és ugyanúgy szinte tálcán kínálja a még meg sem történt közgyűlés határozatainak megtámadását lehetővé tevő okokat.

A hírlevél azonban itt még nem ért véget.

A csoport és Hidasi Gábor levélváltását a kamara közölte. Dr. Réti László elnök még a múlt héten meghívta a csoport nevüket is vállaló képviselőit az elnökség április 26-án lezajlott ülésére. A meghívást elfogadták. Az elnök a közgyűlés elhalasztására irányuló javaslataikat az elnökség elé terjesztette. A klubhelyiséget az általuk kért összejövetelre tegnap előkészítettük. A meghívottak az elnökségi megjelenést utóbb lemondták, a klubba nem jöttek el. Az elnökségi ülést megelőző néhány órában a minisztérium megkereséséből derült ki, hogy az érintett kollégák már törvényességi felügyeleti kérelmet nyújtottak be az igazságügyi miniszterhez. Várjuk a miniszter válaszát.

A leírtak szép kis csúsztatásokat tartalmaznak, de ezekre már reagáltunk helyreigazítási kérelmünkben. Leírtuk azt is, hogy csoportunk nem nyújtott be törvényességi felügyeleti kérelmet az igazságügyi miniszterhez. Ez tényszerűen egy hamis állítása a kamarai hírlevélnek.

Az azonban aranyos, hogy pont annak a kamarának a képviselője duzzog azért, mert csoportunk nem ment el a kamarai klubhelyiségbe, amely kamara 2017. március 14-re kamarai közgyűlést hívott össze, hivatalosan, a honlapon meghirdetett meghívó útján, majd a meghirdetett közgyűlést egészen egyszerűen nem tartotta meg. S a közgyűlés után 8 nappal az elnökség külön határozatot hozott arról, hogy ő nem is hívott össze közgyűlést. A közgyűlési meghívó a mai napon már nem látható a kamara honlapján, de csoportunknál megtalálható, és több Facebook posztban is szóvá tettük ezt annak idején, márciusban, amely posztok szintén visszakereshetők, és nyilvánvalóan utólag már nem manipulálhatók.

A hírlevél ismét egy erős megfogalmazással folytatja, szinte hallatszik, ahogy dörögnek az isteni szavak:

A jogszabályba, vagy Alapszabályba ütöző (sic!) döntéseink egyetlen bírája a független bíróság lehet, helyettünk az állam jogi aktussal nem dönthet ügyeinkben.

Gyönyörű, harcos kijelentés. Igaz is. Valóban, a köztestület döntéseivel, törvénytelen működésével szemben csak bírósági ítélettel lehet jogorvoslatot találni. Azonban a jelen esetben tudomásunk szerint nincs is szó arról, hogy az állam részéről bárki is “jogi aktussal” dönteni akarna a kamara helyett. Ha az “író” a törvényességi felügyeleti eljárásra gondol, akkor bizony még kell tanulmányoznia a jelenleg hatályos ügyvédi törvényt, hiszen az részletesen, pontosan leírja, mit tehet az igazságügyi miniszter a törvényességi felügyeleti jogkörében. Mindössze annyit, hogy magyarázatot kérhet a kamarától, és ha az a magyarázat nem megfelelő, akkor a bírósághoz fordulhat. Azért annyit csendben megjegyeznénk, hogy a bíróság is az állam része, amely jogi aktussal dönt a kamarai ügyekben…

No de a kamarai hírlevelet csak jogi végzettségű ember írja, tesszük fel. Ráadásul feltehetőleg ügyvéd is. Akár még az ügyvédség krémjébe (akár a legjobb 100-ba) tartozó személy. Ha így van, ne lenne tisztában azzal, hogy az igazságügyi miniszternek nincs beleszólási joga a kamarai ügyekbe? Valószínűleg pontosan tudja ezt ő.

De arra épít, hogy a függetlenségünkre oly érzékenyen ügyelő tagságunk számára nyilván felháborító, akár dühítő is lehet, hogy valakik az “állam segítségét” kérték, ahelyett, hogy belül tartották volna a problémák megoldását. Hiszen ha az állam beavatkozik, ki tudja mi lesz? Megint jöhet az állami gyámság, a bizonytalanság, a káosz… Persze ez a valóságban nem így van, mint azt fentebb és helyreigazítási kérelmünkben is leírtuk. De hangulatkeltésnek jó ez is, miként fentebb a kamara elleni per belengetése.

Majd a hírlevél végén jön a katarzis…

A kamara és az elnökség saját jogköreiben tegnap állást foglalt a vitás kérdésekben. A jegyzőkönyv leírását követően erről tájékoztatjuk tagságunkat. A kifogásokkal – hosszas és sok kérdést mérlegelő vita után – nem értett egyet. Ugyanakkor természetesen nem kizárt, hogy a vitatott előterjesztésekről egy másik időpontra kitűzött közgyűlés szavaz majd.

Az elnökség állást foglalt, ráadásul hosszas és sok kérdést mérlegelő vita után. Ezek szerint a csoportunk által felvetett kérdés annyira mégsem egyszerűen megoldható, ha az elnökség – amelynek minden tagja ügyvéd – nem tudott egységes álláspontot képviselni és elfogadni, sőt hosszas vita után hozták meg az egyet nem értő döntésüket.

De egyet nem értő döntés született?

Az utolsó mondat nem erre utal. “Nem kizárt”, hogy a vitatott előterjesztésekről egy másik időpontra kitűzött közgyűlés szavaz majd. Szóval úgy adunk igazat a XXI-eseknek, hogy az nehogy kiderüljön. Mivel amennyiben aggálytalanul, egyértelműen megállapította volna azt az elnökség, hogy csoportunknak nincs igaza az összehívás szabálytalanságával kapcsolatban, akkor fel sem merült volna, hogy újabb közgyűlést tűzzenek ki a vitatott előterjesztések kérdésében.

A fentiek alapján csoportunk sikerként könyveli el a következőket:

  • Hogy idén a szokásosnál jóval hamarabb – igaz még így sem szabályosan – megkaptuk a közgyűlési előterjesztéseket, így minden tagnak lehetősége és ideje van arra, hogy áttanulmányozza azokat, és valóban megalapozott döntést tudjon hozni a közgyűlésen.
  • Hogy felmerült annak a lehetősége, hogy ténylegesen betartják a kamarai alapszabályunkban foglaltakat, és egy újabb, szabályosan összehívott közgyűlésen dönthetünk az év legfontosabb kérdéséről: hogy mire költse a kamara az általunk befizetett kamarai tagdíjakat.

Bízunk abban, hogy minden, a kamarai közélettel kicsit is foglalkozó kollégánk látja: nem ellene, hanem érte beszélünk.

Átláthatóságot akarunk.

Megalapozott döntéseket akarunk a közgyűléseinken.

Olyan költségvetést akarunk, amely tényleg a tagság érdekeit figyelembe véve készült.

 

De ez az utóbbi igényünk már átvezet egy újabb területre.