Hónap: 2017 június

Házhoz a pofonért…

Házhoz a pofonért…

Egy, az ügyvédi közélet iránt érdeklődő ügyfél vette észre, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján, a bárki által elolvasható cikkek között szó esik arról, hogy a kamara elnöksége a 2017. május 10-i ülésén a 2017. május 12-i közgyűlés megtartása ellen szavazott. Egyben arról is örömmel tájékoztat minden olvasót, legyen az ügyvéd, szakács, adóellenőr vagy mondjuk a törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium munkatársa, hogy annak ellenére, hogy a közgyűlés nem fogadta el a beszámolókat és a 2017. évi költségvetési tervet sem, azért a költségvetés végrehajtható…

A  hivatkozott ügyfél kissé elcsodálkozott ezen, mert ő eddig úgy tudta, hogy bármely gazdálkodó szervezetről is legyen szó, a tagságának el kell fogadni az előző évi beszámolót, és a következő évi költségvetését is ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. “No, de az ügyvédek ez alól is biztosan kivételek!” – gondolta az ügyfél. – “Rájuk nem vonatkoznak a számviteli szabályok!” És örömmel lapogatta a lapockánkat, azt gondolva, hogy mi ügyvédek egy olyan különlegesen preferált, elit körhöz tartozunk, ahol a számvitel, vagy a Ptk. jogi személyekről szóló szabályai nem számítanak.

De valóban így van ez?

A május 10-i elnökségi döntéssel kapcsolatban most elegánsan tekintsünk el attól, hogy az a bizonyos május 12-i közgyűlés, amelynek a megtartása ellen szavaztak, egy megismételt közgyűlés volt, mégpedig a május 3-i, eredménytelen közgyűlés második fordulója. Tehát az elnökség egy különleges jogtechnikai megoldással olyan közgyűlés megtartását állította meg, amely félig már megtörtént, így lényegében visszamenőlegesen hozott döntést.

Ügyvédek vagyunk! Kicsire nem adunk! De a bárki által elolvasható cikknek a következő pár sorát azért vessük már egy kicsit górcső alá:

Az éves rendes közgyűlést a Kamara a naptári évben bármikor megtarthatja. Az elnökség által már elfogadott beszámolók és a 2017. évi költségvetési terv az Alapszabály rendelkezése értelmében végrehajthatók. A Kamara működése tehát nincs veszélyben, koncentrálhatunk a tagságra, a praxisok problémáira és a párhuzamosan folyó regulációra..

Az tény, hogy a kamara az évi rendes közgyűlést bármikor megtarthatja. Ez elé a nagy szabadság elé mindössze az a jogszabályi korlátozás állít némi akadályt, hogy a kamara beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel, azaz a közgyűléssel el kell fogadtatnia. A mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napja május 31-én járt le. Azóta a kamara vezetése folyamatosan mulasztásos jogszabálysértést követ el.

Azzal a mondattal is vitatkoznunk kell, hogy a kamara Alapszabálya értelmében közgyűlési döntés nélkül, pusztán az elnökségi elfogadással végrehajthatóvá vált a 2017. évi költségvetés.

Az alapszabály IV. fejezet 2. c.) pontja szerint a közgyűlés feladata, hogy elfogadja a kamara költségvetését. Ez a rendelkezés teljes mértékben paralell az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 104.§ (2) bek. c.) pontjával.

Az elnökségnek a költségvetéssel kapcsolatos teendőit az Alapszabály V. fejezet 2. b.) pontja határozza meg, amely szerint az elnökség előterjeszti az ügyvédi kamara költségvetését és a költségvetési beszámolót, tevékenységéről beszámol a közgyűlésnek. Ez a szabályozás megfelel az ügyvédi törvény 106.§ (2) bek. b.) pontjában szereplő szabályozásnak.

Nincs szó arról, hogy az elnökség “elfogadja” a beszámolót és a költségvetést. Ellenkezőleg, az elnökség terjeszti azt a közgyűlés elé.

Tehát abban az esetben, ha feltennénk, hogy az elnökség két közgyűlés között ellát minden olyan feladatot, ami egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozna (nincs így, de egy pillanatra tegyük fel), akkor sem fogadhatja el a beszámolót és a költségvetést, hiszen ő maga az előterjesztő, és a saját előterjesztésének a saját maga általi elfogadása összeférhetetlen.

Megállapítható tehát, hogy az Alapszabályban szó sem esik arról, hogy az elnökségi “elfogadással” a költségvetés végrehajthatóvá válik. Sajnálatos, hogy ezzel a vezetés, vagy legalább az a valaki, aki a hivatkozott cikket a kamara honlapján (bárki által elérhető módon) elhelyezte, nincs tisztában. Még sajnálatosabb, hogy ennek ellenére fölényes magabiztossággal nyilatkozza ki ezt a jogi blődséget. Ez nem méltó egy ügyvédi kamarához, nem méltó a kamara honlapjához, és nem méltó a vezetéshez sem, aki ezt megalkotta vagy hagyja.

Nézzük, az Alapszabály valójában mit mond a költségvetés végrehajtásáról!

A végrehajtók a kamara elnöke és főtitkára lehetnek, így vizsgáljuk meg az ő feladataikat a költségvetéssel kapcsolatban. Vajon rendelkeznek-e olyan jogkörrel, hogy az el nem fogadott költségvetést is végrehajthatják – akár a tagság ellenére is, hiszen nem tudható, hogy majdan a közgyűlésen megszavazásra kerül-e a beszámoló és a költségvetés, vagy sem, illetőleg, hogy a közgyűlés nem változtat-e egyes sarokszámokon, előirányzatokon.

A tagság ellenére… láttunk már ilyet mostanában. Az e-matrica ügyében sem érzékelhettük, hogy kamaránk elnöke (aki a matrica mellett szavazott a MÜK elnökségi ülésen, és egyes vélemények szerint ő áll a kudarcba fulladt jogszabálymódosítási kísérlet mögött is), vagy elnöksége kiállt volna a tagság mellett ebben a kérdésben.

Az Alapszabály VII. fejezetének 7.1. r.) pontjában szól az elnök költségvetéssel kapcsolatos feladatáról:

(az elnök) “utalványozási jogkört gyakorol a kamarai költségvetés keretében és irányítja az ügyvédi kamara közgyűlésének határozata alapján a kamara gazdálkodási tevékenységét

A főtitkár feladatait az Alapszabály VII. fejezet 10.6. és 10.9. pontjai rögzítik, amelyek szerint:

(a főtitkár) “10.6. Az elnökkel közösen ellenőrzi az ügyvédi kamarának a közgyűlés által meghatározott gazdálkodását és a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítését.

……

10.9. Utalványozási és kiadmányozási jogot gyakorol a költségvetés keretei között.

A fentiek értelmében tehát a költségvetést végrehajtani kizárólag közgyűlési döntést követően lehet. Ne legyenek illúzióink: a kamara elnöke jelen pillanatban is dönt kifizetésekről a mi befizetett tagdíjaink terhére, közgyűlési jóváhagyás, azaz a MI jóváhagyásunk nélkül, ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül, tetszése szerint.

Mi a megoldás?

A legjobb megoldás természetesen az, hogy a választások során mondjon a tagság véleményt az effajta elnöki túlkapásokról.

Egyébként a megoldás az lett volna, hogy az elnökség április 26-án, amikor először tárgyalták meg a szabálytalanul összehívott közgyűlés témáját, visszavonja a május 3-i (megismételt közgyűlés május 12-én) összehívásra vonatkozó döntését (akkor ezt még megtehette volna úgy, hogy nem “kell” visszamenőleges döntést hoznia), és meghirdeti a közgyűlést 30 napra, május végére.

Ezt nem tették meg. Inkább fölényesen lesöpörték az udvarias, segítőkész javaslatot az asztalról. Az Igazságügyi Minisztérium jelzésére volt ahhoz szükség, hogy rájöjjenek a tévedésükre (bár utóbb ezt is igyekezett az elnök kimagyarázni – azért ne irigyeljük: az idén ez már a második közgyűlés volt, amit az elnökség kitűzött, majd nem tartott meg, hiszen március 14-re is összehívtak egy közgyűlést, amely hamvába holt, és ezt követte a május 3-i közgyűlés… nehéz ennyi blamázst megmagyarázni. Az elnöknek sem sikerült.)

Valójában még május 10-én is dönthettek volna úgy, hogy – pár nap csúszást bevállalva – június 11. környékére összehívják a közgyűlést. De nem. Hogy az kinek volt jó, hogy ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül működik most a kamaránk, arra lennének tippjeink.

Mindezek, mint a cikk fennen hangoztatja, belső ügyeink. Akkor már csak azt nem értjük, hogy miért teszik ezt ki a kamarai honlap azon részére, amelyet bárki elérhet, s így bárki láthatja, hogyan nem tartja be maga az ügyvédi kamara sem a jogszabályi kötelezettségeket.

És ezzel is öregbítik hírnevünket.

Gyermekkori Karácsonyok

Gyermekkori Karácsonyok

A halat mindig Lili néni készítette, nagyapám nővére. Ezt nem engedte ki a kezéből. Nagyanyám csak elrontja, Alíz nagynéni ízléstelen és hülye, Öcsiről meg jobb nem is beszélni…. Igaz, Lili néni nagyon jól csinálta a halat. Mi meg közben kikutattuk a régi bakelit lemezeit, belenéztünk az emlékkönyvébe, vihogtunk a retusált fotóin. Nem múlt úgy el ünnep, hogy ne Lili néni hozta volna legújabb kreálmányát a jénaiban.

Egyszer amikor ajándékba kaptunk egy óriási pontyot, és Anyám kirántotta – persze nem prézliben, mert mindnyájan Levinnél tanultunk,- óriási balhé volt, hogy hogy merészeli.
Utána már nem szerettük annyira Lili nénit,mert Anyuval kiabált. Hogy mit képzel. A halhoz csak ő ért, meg ne próbálja még egyszer…

Azóta nézem kétkedve az elhivatott embereket. Pontosabban azokat, akik úgy képzelik, hogy ők, és csak ők értenek valamihez, legyen az a tökéletes lágy tojás, a legjobb közlekedési útvonal, vagy az élvezhető művészet határoló cölöpjeinek leverése.

Mert egy kicsit én is szeretnék odajutni, és belelátni, hogy tényleg úgy van- e, ahogy mondják nekem?
És szeretném, ha meghallgatnák a véleményemet!
Hogy szerintem kell még bele só.
Vagy arra hamarabb.
Esetleg az tök jó graffiti .

Szóval jó volna, ha nem hinnék egyesek, hogy csak az ő boszorkánykonyhájukban lehet összeeszkábálni a bölcsek kövét.
Vagy az ügyvédi hivatás gyakorlásának módját.
Mondjuk úgy, hogy a játékszabályokat, abban a játékban, ahol most már nyugdíjig játszanék.
Úgyhogy most már zokon veszem, ha széles szakmai egyeztetésről, vitáról halandzsáznak, miközben elhúzzák a függönyt, kulcsra zárják az ajtót, és ipari füsttel ködösítenek, amikor az életemről van szó.
Arról, hogy hogyan élhetem a jövőben azt amit húszonéve élek, és amiért annyit tanultam.
Hát ne tegyék!
Mert lehet, hogy azok, akik évtizedek óta markolják az íróasztal szélét jobban tudják. Mert lehet, hogy Ők az okosabbak.
De talán sok ezrünkből néhánynak lehet egy-egy jó ötlete!

Ha a hatalom birtokosai nem engedik meg, hogy mások javasoljanak, ha bezárják párnázott ajtóikat a tagság elől, ha ötleteket csak egymástól kérdeznek, akkor be kell kiáltani az ablakukon!

Mint hallottuk, az ügyvédi hivatás gyakorlásáról szóló jogszabályok tervezetét hosszasan, alaposan, és széleskörűen vitathattuk meg.

Nos, kedves kollégák, ki hol szólhatott bele? Ki milyen szakmai fórumon fejtehette ki a véleményét, javasolhatta elképzeléseit, sírhatta el bánatát?

Mert ezt hallhatjuk most.
A lezajlott nagy szakmai egyeztetést.
Mert én a magam részéről kérem, elvárom, hogy megkérdezzenek ezekről valóban azok, akik rám hivatkoznak, akik azt csiszolják, hogy hogy lesz nekem eztán jó.
Most van ideje a hozzászólásnak, de még inkább a hozzánk szólásnak, most kell nagyon a nyilvánosság!

Most lehet beleszólni, vagy ha nem lehet, hát tegyük, tetessük lehetővé!
A tét óriási, és ha nem kopogunk, nem hívnak bennünket!

Lili néni évtizedeken át sütötte a halat.
Úgy érezte, hogy nekünk, a családnak az s úgy lesz a legjobb, ahogy Ő készíti.
Minden évben elmondta azt, hogy jövőre már nem szeretné ezt a fáradtságot.
De mégis, Karácsony előtt a szokott természetességgel nyilatkoztatta ki, hogy idén is Ő.
Mert nincs jobb.
Mert senki se tudja úgy , mint Ő.
Mert mielőtt átadja a stafétabotot,- még tartja egy kicsit.

Lili néni kilencvenkét évesen ment el.
Azóta nincs hal Karácsonykor.
De nem is bánjuk.

Egy elnöki levél margójára

Egy elnöki levél margójára

Még az Ügyvédi törvény végszavazása előtt megérkezett postaládánkba a kamarai hírlevél különszáma, benne Réti László elnök bús soraival, melyek arról szóltak, hogy ugyan nem az ő fejéből pattant ki a felmelegített e-matrica ötlete, mégis milyen hasznos lenne, ha bevezetnék.

A körlevél által felsorakoztatott érvek lényegében pénzügyi jellegűek. Ezen érvrendszer szerint az e-matrica bevételt jelent, amelyet nem az ügyvéd finanszíroz, hanem az ügyfél, és ez a többletbevétel a tagság jólétének javítására lenne visszaforgatható.

Ugyanakkor nem szól a körlevél arról a körülményről, hogy a javaslat teljes mértékben szembement tagságunk 2014-ben, közgyűlési döntésen kinyilvánított akaratával.

A 2014-es közgyűlésen hozott döntést ezidáig senki sem vonta vissza, mégis, elnökünk, akinek elsődleges feladata a közgyűlés határozatainak végrehajtása, bevallottan az e-matrica mellett szavazott, és egyetértett annak bevezetésével.

Döntéséhez nem kérte a tagság hozzájárulását, ugyanakkor úgy vélte: a saját maga által megfogalmazott, pusztán pénzügyi szempontok elegendőek ahhoz, hogy a BÜK tagságának ellenében gyökeresen más álláspontot képviseljen a Magyar Ügyvédi Kamarában.

Ha már pénzügyi szempontokról van szó, akkor miként feledkezhet meg arról a tényről Elnök úr, hogy a BÜK mérlege szerint a kamarának jelenleg 1,1 milliárd forintnyi lekötött tartaléka van. Mi indokolná a tagdíjemelést ilyen stabil pénzügyi helyzetben? És mi akadálya van annak, hogy e jelentős pénzeszközből megvalósítsa a BÜK azokat a fejlesztéseket, amelyeket a körlevél említ…. Egy olyan helyzetben, amikor NINCS elfogadott költségvetés e a BÜK-nek 2017-re, milyen alapon helyez kilátásba bármilyen költségvetési változást a körlevél?

Ismét szembesülnünk kell azzal a körülménnyel, hogy fényűző életvitelt folytató apparátust, ha úgy tetszik, hatalmas vízfejet tartunk el és finanszírozunk tagdíjainkkal, amely apparátus költségei az összes tagdíjbevétel több, mint felét felemésztik.

További jelentős kiadást jelentenek azok a megbízási szerződések, melyeket pályáztatás nélkül kötött az elnök pénzügyi, számviteli, informatikai vagy akár jogi tanácsadásra.

Végül mindannyian hallottunk már az e-matrica előkészítésére elköltött 124 millió forintról, vagy a poháralátétnek kiválóan alkalmas, de egyéb hasznos funkcióval nem rendelkező CD-vásárlási ügyletről, mintegy 180 millió forint értékben.

Akkor, amikor ilyen vitatható módon gazdálkodik a kamara, és teszi ezt 2017. szeptember 13-ig elfogadott költségvetés nélkül, van-e bármilyen jogalapja arra, hogy tagdíjemeléssel fenyegesse meg tagságát?

A pénzügyi vonatkozásokon túl felháborító az a szemlélet, amelyet kifejt a körlevél arról, hogy kizárólag ez az út lehet a megoldás a szerződés lapjainak kicserélése, visszadátumozása és egyéb visszaélések elkerülése ellen. Elgondolkodtató, hogy a kamarai tagságról, azokról az ügyvédekről, akik nap mint nap megszerzett jövedelmükből tartják fenn a kamara apparátusát, milyen véleményt alkot az elnök.

A körlevél legfontosabb, és legfenyegetőbb mondata, azonban a következő:

A tét már nem a fapados, vagy a modern kamara közötti választás, hanem az, hogy a pad alá kerül-e a többség.

Ebben egyetértünk, valóban ez a tét: az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megrázhatjuk magunkat, és kiállhatunk érdekeink védelmében.

Az elmúlt 10 kamarai évünkben folyamatosan megfigyelhető tendencia, hogy a nehezedő anyagi terhekkel, az érdekvédelem szinte teljes hiányával, az újabb és újabb szabályozásokkal, amelyek betartásához egyre több pénzre van szükség, és melyek megszegése komoly fegyelmi felelősséggel jár, a kar legnagyobb részét képező egyéni ügyvédek és a néhány személyes irodák mozgástere egyre inkább szűkül. És elnökünk jól csengő mondatai ellenére eddig a lassan leszakadó kollégák megsegítésére semmiféle terv sem született, anyagi ráfordítás meg még annyi sem. Tíz éve ugyanaz a személy az elnökünk. Kérdezze meg mindenki saját magától, mennyivel jobb ma ügyvédnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt.

Ne legyünk naivak. Attól, hogy pénzügyileg ne kerüljünk a pad alá, nem az e-matrica fog megmenteni minket, hiszen a kamara kötelessége lenne az eddig felhalmozott több, mint 1,1 milliárdos tartalékot a tagság javára fordítani.

Másik érv az ügyfélbiztonság, amely az ellenjegyzett okiratokhoz kapcsolódik. Az e-matrica valójában erre sem kínált megoldást. Miért lenne egy ügyfél nagyobb biztonságban attól, hogy az ügyvédnek a már ellenjegyzett okiratot három napon belül be kell küldenie a központi nyilvántartásba? Ha az ellenjegyzés joghatályát nem érinti a nyilvántartásba helyezés, akkor az ügyfélnek ugyan mindegy, hogy akkor, amikor ő már elment az irodából, az ügyvéd hova küldi az iratot. Az ellenjegyzést igénylő okiratok többsége – elnökünk szépen összefoglalta: a cégügyek és az ügyvédkényszeres ingatlan ügyek – eleve egy hatóságnak (a cégbíróságnak vagy az ingatlan-nyilvántartásnak) szánt iratok, amelyek esetében a hatósághoz való beküldés időpontja maga “hitelesíti” az iratot az ügyvéden kívül (a cégbíróság nyilvántartásából bárki, bármikor lekérheti a benyújtott iratokat, megtekintve azt is, hogy az benyújtásra mikor került, az ingatlan-nyilvántartás esetében pedig a jogosultnak korlátlan betekintési joga van, és szintúgy ellenőrizheti a benyújtás időpontját). Mennyiben teszi biztonságosabbá a jogügyletet az ügyfél számára, ha az adott irat a kamara nyilvántartásába bekerül, de pl. a célhelyre (cégbíróság, földhivatal) nem? A hangoztatott érvek – lapkicserélés, visszadátumozás – pedig eleve a büntetőjog által fenyegetett cselekmények. Miért kell azt feltételeznie egy elnöknek a saját tagságáról, hogy az többségében bűnözőkből áll?

A jól hangzó anyagi és ügyfélbiztonsági érvek mögött továbbra is ott húzódnak a kérdések:

Ki adott felhatalmazást az elnöknek arra, hogy a közgyűlési döntéssel szembe menjen? Ki kérte meg, hogy eljárjon az IM-nél a módosítás érdekében? Kikérjük magunknak, hogy az egész kart – és ebbe beletartoznak a fővárosi és vidéki kollégák valamennyien – okirathamisítóként, adócsalóként tüntessen fel! És azt is, hogy az ellenjegyzés kialakult, hagyományos rendszerének legitimitását megkérdőjelezze. Mert ezzel a sok-sok tisztességesen dolgozó kolléga eddigi munkáját kérdőjelezi meg.

Végül még egy mondat, amely megmutatja, mennyire fellegekben jár, és elrugaszkodott a mai, magyar valóságtól az elnök:

Feltételezhetjük, hogy a Kormány nem érzékelte az intézmény ügyvédi rezsicsökkentéssel összefüggő hatásait és ez lehetett a kihagyás közpolitikai és egyben mindent eldöntő oka.

Ügyvédi rezsicsökkentés? Érdekelte valaha is a kormányzatot, hogy nekünk, ügyvédeknek kevesebb terhünk legyen? Beleértve ebbe az IM-et is. Ha pedig a mondat arra vonatkozott, hogy az e-matrica bevezetésével az ügyvédek által végzett munkáért az ügyfelek kevesebbet fizetnek majd, akkor ez csak azt jelentheti, hogy – a fix, államnak és az e-matrica révén a kamarának fizetendő díjak mellett – kizárólag az ügyvédi munkadíjak csökkenhetnek.

Egy rezsicsökkentést azonban szívesen látnánk: a kamarai költségvetésben. Amely valóban megalapozhatja az ügyvédi kamarai tagdíjak csökkenését. És itt nem az elnök által szívesen hangoztatott “fapados” kamaráról, hanem az “ésszerűen, nem fényűző módon működtetett kamaráról” beszélünk.

Ha mindezen a hozzáálláson változtatni kívánunk, akkor a lehetőség a kezünkben van. Jogunkban áll a választott elnökség munkájának ellenőrzése, közérdekű adatigénylés útján az elnökség mindennapi munkájára vonatkozó információk megszerzése, hiszen nem azért váltunk kamarai tagokká, hogy minden hónapban befizessük a tagdíjakat.

Az elnöki körlevél azt írja: Budapesten nem álltunk ki együtt az e-matricáért. Nem bizony, hiszen egyszer már kiálltunk együtt az e-matrica bevezetésével szemben, és most ismét együtt bebizonyítottuk, hogy emellett a korábbi döntésünk mellett ma is következetesen kiállunk!

Az e(mint elnöki)-matrica ismét megbukott!  De a következtetéseket le kell vonni

Az e(mint elnöki)-matrica ismét megbukott! De a következtetéseket le kell vonni

 

Sokan várták izgalommal a Parlament Törvényhozási Bizottságának mai ülését. Néhányan már hallottunk kósza híreket arról, hogy a Bizottság előtt komoly jogi érvek vonulnak majd fel az e-matrica bevezetése ellenében. De ismerve azt a szívós hajthatatlanságot, amely 2014 januárja óta sem hagyta az e-matricát eltűnni véglegesen a süllyesztőben, lehettek kétségeink afelől, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak feltálalt ötlet ellen valóban eredménnyel tudnak-e érvelni azok, akik átlátták a sunyi tervet. Hogy a tagság feje felett, a MÜK-öt kész helyzet elé állító akaratot meg lehet-e törni.

Meg lehetett.

Az e-matrica immár második alkalommal bukott el. Nagy része volt ebben azoknak a kollégáknak, akik kiváló szakmai anyagokkal támogatták a bizottság munkáját, és képesek voltak jogi érveikkel elérni, hogy végül a MÜK elnöke is belássa: jelenlegi formájában nem kellően előkészített, kidolgozatlan az e-matrica koncepciója.

A nagymértékű felháborodást és a sok kolléga által befektetett szakmai munkát siker koronázta. De nem feledhetjük el, hogyan jutottunk el egyáltalán idáig.

Vegyük sorra a tényeket.

Tény, hogy az e-matrica rendszer lelkes támogatója dr. Réti László, a BÜK elnöke. A BÜK 2014-et megelőzően 124 millió forintot fektetett már be az e-matrica rendszer kidolgozásába. 2014-ben az e-matrica rendszer üzemeltetésére fél milliárd forintos alaptőkével egy részvénytársaságot kívántak létrehozni, azonban a BÜK közgyűlése az elnök elképzelését heves vita után leszavazta.

A MÜK elnökségi ülésén a tervezett jogszabályhely-módosításról több jelenlévő szerint dr. Baranyi Bertold adott tájékoztatást az elnökségi tagoknak. Dr. Baranyi Bertoldot a BÜK foglalkoztatja a mi tagdíjunkból évi több, mint 2 millió forintos megbízási díj keretében szabályozási szakjogászként, ami azt jelenti, hogy dr. Baranyi Bertold feladata a szabályzatok, határozat-tervezetek összeállítása – bár jegyezzük meg, hogy a nagyobb nyilvánosságot szolgáló elnökségi ügyrendet a mai napig sem sikerült megszövegeznie, még a mások által önszorgalomból, díjazás nélkül elkészített tervezetek alapulvételével sem.

A fentiek alapján többen is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az IM hirtelen törvénymódosítási szándéka mögött dr. Réti László áll, és a jogszabályhely módosítás szövegét dr. Baranyi Bertold fogalmazta meg. A fentebb hivatkozott 2014. január 27-i BÜK közgyűlési döntésben foglalt tiltás ellenére a BÜK elnöke és (egy kivétellel) a BÜK-nek a MÜK-be delegált tagjai is megszavazták a törvénymódosítás támogatását.

Időközben a BÜK elnökségi ülése is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az elnökség arra hivatkozott, hogy az e-matrica kérdésében nem rendelkezik hatáskörrel, így nem értékelte sem az elnök e körben végzett tevékenységét (így felelősségre sem vonta a tagság döntésével ellentétes eljárása miatt), sem állásfoglalást nem fogadott el az e-matrica kérdésében.

Előbb az elnök és a MÜK-be delegált tagok, majd a BÜK elnöksége is cserben hagyott minket.

Természetesen voltak olyan elnökségi tagok, akik felszólaltak az eljárással szemben. Tudomásunk szerint Csire Balázs, Hegedűs László, Nehéz-Posony Márton és Papp Géza főtitkár (aki egyedüliként utasította el a MÜK szavazásakor a törvénymódosítási kezdeményezést) is szerette volna döntésig vinni a kérdést, de a hatáskör hiányának álcája mögé bújva a többség maradt az elnök kottájánál.

Ezzel már nemcsak az elnök és a MÜK-be delegált képviselőink, de az elnökség többsége is megmutatta, mennyiben számíthat rájuk a tagság. Mennyiben mernek kiállni egy olyan ügy ellenében, amely tapinthatóan a budapesti ügyvédek jelentős részének ellenkezésébe ütközik. Mennyiben hajlandóak elnökségi tagságukhoz fűződő, vélten vagy valósan az elnöktől függő kiváltságaikat kockáztatni egy olyan ügyben, ahol meg kell szólalni, ahol tényleges érdekvédelmet kell gyakorolni. Amikor éppen nem a saját érdekeiket, hanem az őket delegáló tagság érdekeit kell védeni.

Kevés kivételtől eltekintve az elnökség tagjai leszerepeltek. Az elnökkel együtt le kellene mondaniuk, de nem fogják ezt megtenni. Talán meg sem értik, mi a probléma. Hiszen nem volt hatáskörük…

A 2017. év úgy látszik, ilyen. A közgyűlés összehívásával kapcsolatos polémia idején is nagy mellénnyel kezelte az elnökség a kérdést, aztán ugyan, ha szavakkal nem is, de tettekkel kénytelenek voltak beismerni, hogy hibát vétettek. Most hasonló a helyzet.

Az e-matrica ügye megmutatta, hogy a BÜK tagsága ismét képes, igen, KÉPES az érdekeit akár a saját vezetősége ellenében is érvényre juttatni. Bár nem valószínű, hogy ebből az elnökség tagjai tanultak.

De mi tanultunk. Ha összefogunk, és hajlandóak vagyunk tenni azért, ami fontos, akkor igenis át lehet törni a falakat, és el lehet érni a változást. Ha nem süllyedünk passzivitásba, az “úgysem tudunk változtatni” apátiájába.

Tudunk változtatni, Kollégák! És az erőnket, az ébredésünket mutassuk meg mindazoknak, akik megpróbáltak a fejünk felett, ellenünk cselekedni. Akik megpróbálták a munkánk egyik alapját képező ellenjegyzés jelenlegi intézményét közbizalomra méltatlan eljárásként, minket ügyvédeket pedig adócsaló és okirathamisító bűnözőként beállítani a minisztérium, a társadalom, a saját ügyfeleink előtt is.

Lepjük meg a jelenleg regnáló vezetést azzal, hogy szolidaritást vállalunk egymással, és fellépünk az érdekeinkért, ha kell, az általunk pénzelt, saját érdekvédelmi szervezetünkkel szemben is. Mutassuk meg, hogy a fejünk felett, az érdekeinkkel szembeni döntés nem elfogadható!

Erre módunk nyílik legközelebb a 2017. évi szeptemberi “rendes” közgyűlés alkalmával, majd 2018 év végén, a választások során.

 

 

Valami elindult…

Valami elindult…

A levonó.
Van, ahol így hívják a matricát.
És levonó az is, aki levonja a megfelelő következtetéseket egy helyzetből.
Legyenek most azok a levonók, akik értik és érzik, hogy nincs tovább.
Mert nincs tovább!
Eddig lehetett bízni, emelt fővel járni.
Tapasztani a gátat, ahol ömlött a víz.
Eddig lehetett lojálisnak lenni. Összezárni, ha farkast kiáltottak.
Már nincs kihez.
Ne legyetek lojálisak az imbiszhez és a pogácsához!
Eddig hihettétek, hogy van nemesebb cél.
Hogy van fül a jobbító szavakat hallani.
Hát nincs, barátaim.
Bennünket eladtak.
Eladtak nagy titokban.
Eladtak bizony azok, akik elhitették, hogy választott tisztségviselőként majd számít, hogy mit mondotok.
Lám ennyit számít. Pár oklevél, kitüntetés, parádé.
Szembe vittek titeket azokkal, akik megválasztottak.
Azokkal, akik közgyűlésen tiltották meg, hogy sanda módon jöjjön a matrica.
Már döntöttünk egyszer: nem kell!
Akiknek nem tetszett, most a hátatok mögött megcsinálták.
Mindannyiunk háta mögött.
És most álljatok meg egy gondolatra.
Ezt akartátok? Csörgősipkán csilingelni?
Vonjátok le a következtetést!
Van, aki már megtette, tisztelet érte.
Csak akkor számítotok, ha kényelmetlenséget okoztok.
Nekik csak akkor.
Ha távoztok, az jelzés. Kényelmetlen jelzés.
Feléjük csak az, de felénk a tagságért való kiállás jelzése.
Ha egyedül marad a király a csatamezőn, országát adja majd egy lóért.
Ha lemond az elnökség, azzal áll most ki értünk.
A hátunkba tőrt kapottakért.
Ez erkölcsi kötelesség, nem félelem, mundér vagy kényelem kérdése.
Így kell most tenni, lássátok be.
Mert ezt kéri most tőletek ez a kar.

Tényleg semmit nem ér a szavunk?

Tényleg semmit nem ér a szavunk?

Az e-matrica ötletét a tagság teljes mellőzésével, fél óra alatt „gyorsított eljárásban” szavazta meg a MÜK elnöksége a május 22-i elnökségi ülésen, miután az Igazságügyi Minisztérium az ügyvédi kamara támogatását kérte ehhez a váratlanul felélesztett ötlethez. Egy kivétellel valamennyi BÜK küldött az e-matrica bevezetése mellett szavazott annak ellenére, hogy 2014. január 27-én a BÜK közgyűlése elvetette az e-matricával kapcsolatos Alapszabály módosítási javaslatokat.

Az ügyben 2014. január 27-e óta újabb közgyűlési döntés nem született, így akkor, amikor a BÜK tagjai az Igazságügyi Minisztérium “támogatása” mellett döntöttek, egy élő BÜK közgyűlési határozatot vettek semmibe.

Nyilván lehet azzal érvelni, hogy 2014. január 27-én mindössze egy Alapszabály módosítással kapcsolatos előterjesztést szavazott le a közgyűlés, azonban a leszavazás oka az volt, hogy a tagság nem kíván e-matricát. S ezt a döntést a minket a MÜK-ben képviselő kollégáknak kötelező erővel be kellett volna tartani és tartatni.

Az ötlet puccsszerű elfogadása tehát szembe megy a kamara közgyűlése által kifejtett, határozatba foglalt akarattal. A kérdésről előzetes egyeztetés az ügyvéd szakmában nem zajlott. Egyetlen kamarai vezető – sem a fővárosi, sem vidéki – nem kérdezte meg a saját tagságát arról, hogy támogató szavazatot adhat-e le. Sőt, mint azt már fentebb jeleztük, a budapesti kamara képviselői kifejezetten egy érvényben lévő közgyűlési döntéssel szemben adták le a szavazataikat.

A jelenleg rendelkezésre álló kevés információ szerint a MÜK elnökségének mindössze fél óra állt rendelkezésére arra, hogy döntését meghozza. A döntéssel kapcsolatos tájékoztatást az a dr. Baranyi Bertold tette meg, akit a BÜK szabályozási szakjogászi munkákra folyamatosan alkalmaz, és a 2016. évben 2.127.250,- Ft került kifizetésre részére a BÜK költségvetése terhére. A körülményekből – miszerint az e-matrica sem a tavaly kiadott Üt. koncepcióban, sem az IM által előterjesztett törvénytervezetben, sem a törvényhez érkezett tíz képviselői módosító indítványban nem szerepelt, hanem az egyszerre a “semmiből” bújt elő, mintha az IM javaslata lenne –, valamint az e heti BÜK hírlevél hangvételéből arra lehet következtetni, hogy az e-matrica intézménye személyesen a BÜK elnöke, dr. Réti László kérésére került be az ügyvédi törvény tervezetébe. Annak ellenére, hogy a budapesti tagság korábban kifejezetten az e-matrica ellen foglalt állást.

Az ügyvédi törvény Igazságügyi Minisztérium által közzétett eredeti változatáról a BÜK-ben szakmai egyeztetés nem folyt. A legfontosabb érdekképviseleti szerünk vezetői nem ösztönözték a tagságot arra, hogy véleményét kifejtse, illetve akik ezt megtették, azok választ nem kaptak arra nézve, hogy javaslataik sorsa mi lett. Nem folytattak le széleskörű társadalmi vitát a kamarai tagságon belül, nem jelezték a tagság számára, hogy melyek azok a módosító indítványok, melyeket a BÜK javasol és megküld az IM részére. Különösen igaz ez az e-matricával kapcsolatos módosításra. Egy olyan elnök, aki szívén viseli a tagság véleményét, akinek számára fontos, hogy a meghozott kamarai döntések a tagság támogatását is élvezzék, az amint tudomást szerez a változtatási szándékról, azonnal fellármázza a tagságot, rendkívüli közgyűlést hív össze – bár kétségtelen, hogy a közgyűlés összehívásában nem jeleskednek mostanában a kamarai vezetőink –, vitaesteket szervez, igyekszik megtudni, hogy milyen irányba lépjen annak érdekében, hogy a kamara tagságának széleskörű egyetértésével találkozzon. Legalábbis egy ideális világban ezt kellett volna tennie. Kivéve, ha ő maga az, akinek érdekében áll az e-matrica bevezetése.

Az elnök több alkalommal is kifejtette, hogy neki az e-matrica a szívügye. Nyilván ezért költött annak idején a BÜK az előkészítésére (az ún. Arhitel-projekt keretében) 124 millió forintot (az Index cikkében szereplő szám), szintén széleskörű ügyvédtársadalmi egyeztetés nélkül. S ezért szerepel az idei évi beszámolóban is, hogy ez a kifizetett 124 millió forint egy olyan költség, amely valamikor a jövőben megtérül. Mi, olvasók nem tudhattuk, hogy ez a nagyon közeli jövő. Az előterjesztés írója annál inkább.

A dolog egyértelmű: ebben a kérdésben a fejünk felett döntöttek, a megkérdezésünk nélkül.

Hogyan érvel a BÜK hírlevele az e-matrica intézménye mellett?

Az ügyvédi hétköznapokat az „ellenjegyzési nyilvántartás” nevű új intézmény érintheti. Az állam által biztosított ügyvédi monopóliumok körébe (cégügyek, ingatlan-nyilvántartás) tartozó kötelező ellenjegyzéses okiratoknál a közjegyzőkével gyakorlatilag azonos technológiával készülne az okirat. Az ellenjegyzéshez a központi elektronikus nyilvántartásból kell kérni egy iktatószámot, amit akár papír, akár elektronikus ellenjegyzendő okiraton fel kell tüntetni. Nem minden egyes példányra kell külön iktatószámot kérni, ügyletenként 1-1 regisztrációs számról lenne szó! A költséget az ügyféltől rögtön el lehet kérni, mint jogszabályi előírás alapján és valószínűleg rendeleti úton meghatározott díjat. Természetesen, ha a jogtanácsosok kamarai taggá válnak, ez a nem ügyvédek által végzett ellenjegyzés után is jár. A bevétel a kamaráé.

A szaktárca álláspontja szerint ezzel az ügyfelek jól járnak, mert a most nem részletezett iratelőállítási módszertan egy magasabb okiratbiztonságot eredményez. Kizárja a visszadátumozást, a lapcserét az ellenjegyzett ügyek esetében. Az ügyfél egy minimális díjért jóval nagyobb értéket kap (az összeget nem tudjuk, de aligha fog többe kerülni, mint 2-3 kávé ára). Ez növelni fogja az ügyvédi hivatás iránti közbizalmat, méltóságát és biztosíthatja azt is, hogy ezeket a feladatainkat hosszú távon megtarthassuk. Adminisztratív teher szempontból nem összehasonlítható a törvényben még jelenleg is létező, de hatályba nem léptetett, 2013 végén elfogadott „matricarendszerrel”. Az ott tervezett adminisztrációnak a töredéke.

Ez – bár erről még korai álmodozni – forrást teremthet a felelősségbiztosítás növeléséhez, a tagdíj-emelés elkerüléséhez, a JogTudor és ne adj’ Isten más szolgáltatások térítésmentes nyújtásához, és a Magyar Ügyvédi Kamarát terhelő feladatok költségeinek csökkentéséhez. A tárca szerint: jó az államnak, jó az ügyfélnek és az ügyvéd zsebéből nem vesz ki pénzt. A Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének legutóbbi ülésén egy ellenszavazat mellett és az összes területi kamarai elnök igenlő szavazatával dr. Bánáti János felhatalmazást kapott arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Parlament Igazságügyi Bizottsága e javaslatát támogassa.

Melyek az ellenérvek?

  1. Az e-matrica egy újabb felesleges adminisztratív teher. Mint minden elektronikus rendszer esetében, itt is lehetnek leállások, problémák, előre nem tervezett üzemszünetek, amelyek megnehezítik, sőt az ellenjegyzéshez kötött ügyletek esetében akár ellehetetlenítik az ügyvéd munkáját. A rendszer feltörhető, ezzel nagyszámú ügyvédről derülhet ki munkájuk volumene, illetőleg valamennyi olyan adat, amelynek rögzítését a tervezet kötelezővé tenné.

Egyszerűbb és gyakorlatilag ingyenes megoldás: az elkészült szerződést aznap kötelező e-aktává alakítani és időbélyegzővel ellátni. Egy ellenőrzés során, vagy vitás esetben így ugyanúgy visszaellenőrizhető a dokumentum elkészítésének időpontja. A közbizalom és az ügyvédi hivatás méltósága nem az e-matricától fog növekedni, viszont a magasabb okiratbiztonsággal kapcsolatos jogalkotói szándék az e-aktává alakítással ingyen elérhető. Az ügyfél nem kap “egy minimális díjért jóval nagyobb értéket”. Olyan “értéket” kap, amelyet ingyen is megkaphatna a fenti javaslatunk szerint.

2. A regisztrációs díjat azonnal el lehet kérni. Igen, azonban pl. egy adásvételi szerződés esetében a regisztrációs díj mellett el kell még kérni a JÜB ellenőrzés költségét, a tulajdoni lap szolgáltatásának díját, valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárás szolgáltatási díját. Mindezek után kell még alkudozni az ügyvédi munkadíjról, amelyet – köszönhetően annak, hogy a kamara nem lép ebben az ügyben – már így is a padlóig nyomnak le az ingatlanközvetítők, a zugírász céggyárak, valamint az ügyvédek közötti kenyérharc. Egy cégalapítás esetében pedig az illeték és a közzétételi díj az, ami plusz teherként jelentezik az ügyfélnél, s amely mellé bejön az e-matricával kapcsolatos teher is, így tovább szűkítve az ügyvéd mozgásterét a saját megbízási díjával kapcsolatos alkuban (amikor a céggyárak, az ingyenes cégalapítást ajánló könyvelői irodák már így is versenyelőnyben vannak, s e tekintetben a kamara érdekvédelmi tevékenysége szintén a nullával egyenlő).

A regisztrációs díjjal kapcsolatos valós szándék (a jogtanácsosoknak az ügyvédi kamarába integrálásával együtt) úgy tűnik semmi más, mint újabb bevételi forrást generálni a kamara részére. Amivel akkor nem lenne probléma, ha ezzel együtt egy jelentős tagdíjcsökkentés is történne. Azonban látható az idei költségvetési tervezetből is, hogy annak ellenére, hogy a vezetés szerint 1,1 milliárd forintnyi tartaléka van kamaránknak, fel nem merül, hogy ezt az összeget, vagy ennek egy részét tagdíjcsökkentésre fordítsák.

A plusz költséget továbbá az Igazságügyi Minisztérium állapítja meg, az bármikor módosítható, pl. csökkenthető, ami kérdésessé teszi az egész rendszert fenntartó területi kamarák invesztíciójának a megtérülését, vagy akár növelhető, ami még nehezebbé teszi az áralkut az ügyvédi díj mellett fizetendő egyéb költségek figyelembevételével. S ha azt is hozzátesszük, hogy a tisztán sikerdíjas megállapodást – amely sok ügyvéd számára jelent megbízást olyan esetekben, amikor az ügyfélnek nincs pénze a jogi képviseletének az előfinanszírozására – a törvény lényegében naturalis obligatiová minősítette, akkor már látható, hogy az ügyvédek számára nem sok pozitívumot hoz az új Üt. bármely olyan rendelkezése, mely az ügyvédi munkadíjat érinti.

3. Amiről nem szól a kamarai hírlevél: a módosítás elfogadásával mindazok az ügyvéd kollégák, akik eddig nem rendelkeztek elektronikus aláírással és az ehhez szükséges technikai felszereltséggel (mert pl. nem vittek cégeljárásokat), azok mostantól nem készíthetnek adásvételi szerződéseket. Eddig egy adásvételhez ad absurdum elegendő volt egy írógép is. Innentől kezdődően viszont számítógépre, elektronikus aláírásra, az ehhez szükséges programokra, ezen programok felhasználószintű ismeretére lesz szükség, amely mindazokat a kollégákat, akik erre nem fogékonyak, nem versenyhátrányba kényszeríti, hanem konkrétan kiűzi az ingatlanpiacról is.

4. Arról sem szól a tájékoztatás, hogy az e-matricát kezelő elektronikus rendszer felállítása és működtetése feltehetően a mi kamarai tagdíjunk terhére történik majd. Azaz velünk fizettetnek meg egy olyan rendszert, aminek a bevezetését már elutasítottuk, amely a mindennapi adminisztrációs terhek növelésével és a felesleges költségével számos hátrányt hordoz magában, és amelynek az előkészítésre a mai napig sikerült elkölteni 124 millió forintot. A 2014. január 27-i közgyűlésen sikerült megakadályozni, hogy további, több mint félmilliárdos invesztíció történjen ugyanezen témában. Az előterjesztés szerint az e-matricát kezelő rendszer 40-60 millió forintból megvalósítható (hogy akkor csak az előkészítésére hogyan lehetett 124 milliót költeni a mi pénzünkből, az rejtély, különösen, hogy az előkészítő anyagok nem publikusak). Ezt az összeget lehetne tagdíjcsökkentésre, továbbképzésre, érdekvédelemre fordítani, mivel – hangsúlyozni kell – ez a MI, kamarai tagok pénze, amelynek elköltésébe nekünk is kellene, hogy beleszólásunk legyen.

5. Végül még egyszer arról, hogy a tervezett intézkedés “növelni fogja az ügyvédi hivatás iránti közbizalmat, méltóságát és biztosíthatja azt is, hogy ezeket a feladatainkat hosszú távon megtarthassuk”.

    • Egyrészt, ma sem vagyunk egyedül a piacon. A közjegyzők, jogtanácsosok is jogosultak az ellenjegyzésre. Az új Üt. szerint azok a jogtanácsosok, akik “csak” ellenjegyeznek, nem is kell, hogy kamarai tagok legyenek. Továbbra is külsősként, továbbra is konkurenciát jelentenek.
    • A tervezett intézkedés – mivel még a hírlevél is hivatkozik is erre – azt sugallja, hogy eddig rendszeres volt a szerződések visszadátumozása ügyvédi berkekben. Nem sokban növeli az ügyvédség szakmai presztízsét, ha a saját vezetői feltételezik, hogy a közokiratok hamisítása olyan napi gyakorlat az ügyvédség körében, hogy ennek “visszaszorítására” törvényi rendelkezést kell hozni, és ezt még indokként is hangoztatja.
    • Az e-matrica bevezetése a sorok között azt is sugallja, hogy az ügyvédek gazdálkodásának, számlaadásának szigorúbb ellenőrzésére van szükség, mert az ügyvédek “nyilván” adócsalók. Persze 2014-ben, az emlékezetes matrica-közgyűlésen hivatkozott arra Réti elnök, hogy az ügyvédi tevékenység a cégügyekben és az ingatlan adásvételek esetében is nyomon követhető, mivel a készített okiratok bekerülnek a cégbírósághoz, illetőleg a NAV-hoz is. Mégsem ugyanaz egyetlen gombnyomással lekérni, hogy egy konkrét ügyvéd kolléga pontosan hány matricát igényelt (azaz mennyi ellenjegyzéshez kötött okiratot készített, így szükségszerűen minimum mennyi munka után kellett, hogy számlát bocsásson ki), mint az adásvételi szerződéseket kiválogatni ellenjegyző ügyvédenként, vagy a cégeljárásokban az ügyvéd e-mail címe alapján szétválogatni, hogy mennyi cégügyben járt el.

A fentiek alapján álláspontunk, hogy a tervezett intézkedés az ügyvédség számára vajmi kevés haszonnal jár, az az ügyvédség érdekeivel ellentétes. Nagyon szomorú, hogy e tekintetben az ügyvédség mint társadalmi csoport, és az ügyvédséget tömörítő, az ügyvédség érdekeinek képviseletére hivatott kamara egymással érdekellentétben áll.

A kamara nem lehet “önjáró”.

A kamarának a tagjai érdekeit kell képviselnie és érvényesíteni, még abban az esetben is, ha ez a kamara élén álló személy vagy személyek anyagi vagy egyéb érdekeivel ellentétes.

Petíciónkkal tiltakozásunkat fejezzük ki az e-matrica bevezetésével összefüggésben és felszólítjuk a kamara vezetését arra, hogy vonja vissza hozzájárulását és kezdeményezze a kifogásolt, e-matricára vonatkozó módosító indítvány visszavonását.

Petíciónkkal párhuzamosan aláírásgyűjtést kezdeményezünk egy kamarai közgyűlés összehívására, amelynek kizárólagos napirendje az e-matrica ügyben tanúsított vezetőségi magatartás értékelése, és határozott közgyűlési állásfoglalás az e-matrica ügyében.

Kelt Budapesten, 2017. június 3. napján

Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport

Kérünk, írd alá TE is petíciónkat!