Február 12-e óta tudjuk, hogy a 2014-es kamarai választások eredményei érvényesek. Ezzel jogi szempontból rendezésre kerültek a korábbi nyitott kérdések: a 2014 februárja óta tartó bizonytalan, illegitim, külső beavatkozással fenyegető helyzet megnyugtatóan lezárult. Már nem kell attól tartanunk, hogy az igazságügyi miniszter keresete alapján a bíróság jelöl ki egy megbízottat arra, hogy ellássa a kamara vezetését. Ahogyan az a Kamara honlapjáról kiderült, több különféle bírósági eljárás indult az igazságügyi miniszter keresete és a választások eredményével kapcsolatos pereken felül.   Mára megszűnt a bírósági eljárások sora, és immár nem a győri kamara vezetősége dönt a budapesti kérdésekben. Látszólag tehát minden a helyére került, és egy vészterhes időszak végre véget ért.

Azonban attól, hogy a jog szolgálatában álló hivatásrendünk házatáján jogi szempontból rendeződtek a Kamara vezetésével, a vezetők legitimitásával kapcsolatos kérdések, még nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlhetünk, és a nyugalom és biztonság hamis illúziójába ringathatjuk magunkat. Az elmúlt, immár két év ugyanis rávilágított egy sor problémára, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy “A vizsgálat lezárult, kérem, felejtse el”.

• Mert a 2018-as kamarai választások előtt továbbra sincsen jogi szempontból megnyugtató, a kamarai taglétszámhoz igazodó, a modern technikai vívmányokat alkalmazó választási rendszerünk – ne feledjük, hogy alakiságok szempontjából a kamarai választások érvényességével kapcsolatos perben mind az első-, mind a másodfok megfogalmazott kritikát, és erre alapítottan elmarasztalást a kamarával szemben, s a hiányosságok meglétére még a kúriai döntés is utalt;
• Mind a mai napig nincs a kamarai tagok, lényegében a Kamara tulajdonosai, a választók által átlátható, ellenőrizhető döntési rendszere a Kamarának, ahol a döntéseket nem utólag, tényként tálalja a vezetés, hanem azokba bevonja – legalább az információ átadása szintjén – a tagságot is. A választott elnökség ülései során ütköztetett képviselői álláspontok rejtve maradnak a tagok, a választók elől. Az elnökség munkáját elfogadott ügyrend nélkül végzi;
• Mind a mai napig nincsen intézményesített rendszere az ügyvédi érdekek képviseletének. Nincsenek érdekegyeztető fórumok, kamaránk nincs regisztrálva az Országgyűlés Hivatala által vezetett, ún. “lobby listában” sem. Az ügyvédek érdekeit ért sérelmek jelentős részében a Budapesti Ügyvédi Kamara hallgat, s ha esetleg mégis szólna, azt sem kommunikálja tagjai felé (a teljesség igénye nélkül: az ügyvédeket érintő lehallgatási botrányról a mai napig nem kaptunk tájékoztatást, a február 12-i bombariadó kapcsán az ügyvédekkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban csend van, egyedi kérdésekben – pl. letét kiadásával kapcsolatos probléma – a kamarai tag kitérő választ kap, és sorolhatnánk tovább). Az ügyvédség által elért eredményeket nap mint nap fenyegető olyan körülmények kivizsgálása kapcsán, mint amilyen pl. a cégkontárok, az ügyvédi minimum munkadíj vagy az online pénztárgép kérdése, szintén nem kapunk választ. Az ügyvédség társadalmi megítélésének javítása ügyében sem látunk túlzottan nagy aktivitást a Kamara részéről.
• Mind a mai mai napig nincs a Kamarának korszerű alapszabálya, amely kettéválasztja a közhatalmi funkcióból eredő ügyek intézését a tulajdonosi, érdekvédelmi kérdésektől, és amely a jelenleginél kiegyensúlyozottabb döntési kompetenciákat határoz meg.

Folytathatnánk a sort, hiszen korántsem merítettünk még ki minden témát, de csoportunk a fentiekben foglaltak megoldását érzi legégetőbb feladatunknak. Mivel a kamarai tagság nem választás kérdése, hanem mindazoknak, akik az ügyvédi hivatást választják, kötelező, ezért ebben a helyzetben nekünk kell tennünk azért, hogy kamaránk ne csak a “legvidámabb barakk” legyen (lásd.: végrehajtói vagy orvosi kamara), hanem a saját házunk, ahol jól érezzük magunkat. Ezt azonban nem adják ingyen.

Csoportunk egyik legfontosabb céljának azt tekintette megalakulásakor, hogy az ügyvédséget akkor fenyegető veszélyhelyzetet, ami a 2014-es választási eredmények bizonytalanná tételéből adódott, minél hamarabb és úgy oldja meg, hogy a megoldásban nem várja el kívülállók (pl. bíróság vagy igazságügyi miniszter) beavatkozását. Egyedüli olyan megoldásnak, amit az ügyvédség saját maga tehetett abban a helyzetben, az új választások kiírása mutatkozott. Ezért kezdtük el az aláírások gyűjtését, hogy a Kamara képviseletére éppen akkor hivatott szerv a kamarai tagság akaratából összehívhasson egy közgyűlést, és ott döntés születhessen új választások kiírásáról.

Ezt a törekvésünket a 2014-es kamarai választások eredményének rehabilitációja meghaladottá tette.

Deklaráljuk: nem kívánjuk a jelenlegi helyzetben tovább gyűjteni az aláírásokat azért, hogy közgyűlés döntsön új választások kiírásáról.

Azonban a fentiekben felvázolt problémák megoldása szívügyünk, amiért tenni akarunk és aminek végrehajtása érdekében továbbra is folyamatosan keressük azokat a megjelenési, felszólalási, érdekérvényesítési lehetőségeket, amelyek segítségével előrébb tudunk lépni ezekben a kérdésekben.

Ezért legközelebb egy kötetlen fórumot, beszélgetést szervezünk

április 5-én 13.00 – 16.00 óra között

a Kamarában az érdekvédelem témakörében, ahová minden kollégánkat szeretettel várjuk!