Címke: pótválasztás

Cui bono…?

Cui bono…?

Azaz kinek jó ez? Vagy ahogyan Seneca Medea c. művében olvasható: „Cui prodest scelus, is fecit.” – „Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.”

A kérdést nemrégiben már felvetettük, amikor az új ügyvédi törvény módosításai közé hirtelen, valamilyen módon bekeveredett az e-matrica témája, állítólag minisztériumi javaslatként. A javaslat mellett kampányolt Réti elnök úr is, és leírta, hogy nem tőle eredt az ötlet, de üdvözli azt. Már akkor is különösnek tűnt, hogy az e-matrica tervet, ami kizárólag csak a Budapesti Ügyvédi Kamara apparátusa számára lett volna jó (több bevételt lehet elkölteni), míg nekünk, ügyvédeknek nem adott volna mást, mint a plusz adminisztrációt, valamint a még szorosabb ellenőrzés alá vonást a kamara részéről, az állítólagos ötletgazda minisztérium milyen könnyedén ejtette. Nyilván, hiszen nekik semmiféle hasznuk sem származott volna az ötletből. Nyilvánvalóan nem is ők találták ki, és nem is ők erőltették azt be a törvénymódosítási javaslatok közé.

És most ismét hasonló helyzet előtt állunk.

Már a közgyűlés előtt jeleztük, és a közgyűlésen felvetettük egyik felszólalásunkban is, hogy az elnökség tagjai közül 2014-es megválasztásuk óta többen lemondtak. Az elnökségi ülésekről rendre az a hír járja, hogy határozatképtelenek, és csak a megismételt ülés döntésképes. Ettől függetlenül az elnök vagy az elnökség mégsem ír ki pótválasztásokat a kikerült tagok helyett, pedig talán a frissen választottak akítvabbak lennének, és bejárnának az elnökségi ülésekre.

Réti elnök jelezte még a közgyűlés előtt, hogy a kérdéssel az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult: valóban kell-e pótválasztásokat tartani, ha nem a választások miatt, hanem előbb szűnik meg egy elnökségi tag mandátuma?

A válasz megérkezett. Még ha nem is úgy, ahogyan azt gondoltuk.

Az országgyűlés előtt fekszik egy módosító javaslatcsomag, ami az – egyébként frissen elfogadott – ügyvédi törvényt is módosítja, pontosítja több ponton. S különös módon mi az egyik ilyen pont? Ha kitaláltad, Kolléga, akkor már ismered az elnök/elnökség észjárását és érdekérvényesítő képességét…

A módosítás kiveszi a törvényből a kógens jellegű kötelezést arra nézve, hogy ilyen esetben pótválasztást kellene tartani, és a kamara belső szabályozási körébe utalja ennek eldöntését. Azaz ad absurdum az is lehetséges, hogy az elnökség teljesen elfogy, mégsem fog a kamara pótválasztásokat kiírni. Már, ha ilyen értelemben alakítják ki a hamarosan megalkotandó alapszabályunkat (aminek az áttanulmányozására, észrevételek megtételére figyelem! mindössze 15 nap áll majd rendelkezésre!).

Gondolod, Kolléga, hogy a minisztériumban a homlokukra csaptak, és azok után, hogy hónapokig – ha nem évekig – ízlelgették, nemesítették, finomították az új ügyvédi törvény szövegét, egyszerre egy ilyen módosítást ötlöttek ki csak úgy? Véletlenek pedig nincsenek. Gondolj bele, ki az az egyetlen személy, akinek érdekében áll, hogy az elnökség – jelenleg is meglehetőst minimális – kontrollja alól kikerüljön? Kinek az érdeke, hogy az elnökségbe ne kerülhessen be pótválasztással olyan, aki esetleg kinyitná a száját?

Szomorú dolog ez. Mármint önmagában nem az, hogy a pótválasztások tekintetében visszavonulót fúj a törvény, és a kamara kezébe adja a döntést. Inkább az, hogy van egy olyan vezetőnk, aki képes befolyásolni a törvényhozást akkor, ha az az érdekében áll, de a MI érdekünkben ez a fajta befolyásolás valahogy nem jelenik meg ekkora lendülettel. Egy olyan kérdésben, mint hogy tartsunk-e pótválasztást vagy sem, képes egy salátatörvénybe benyomni egy mindenfajta törvényhozói előzmény nélküli szabályt. Miért? Mert az elnök képtelen veszíteni. Nem vallaná be, hogy 2014-től egészen idáig törvényellenesen működött az elnökség. Inkább módosíttatja a törvényt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a törvénymódosítás olyan, mint egy beismerő vallomás: bizony, eddig valóban törvényellenesen működött a BÜK. Mi a megoldás? Szüntessük meg a törvényi kötelezést!)

Jó, adjunk esélyt a másik lehetőségnek is. Az egészhez nincs köze az elnöknek. Valójában az történt, hogy valakinek a minisztériumban pont most, teljesen véletlenül, függetlenül attól, hogy a polemizálás megkezdődött a kamarán belül a pótválasztásokról, eszébe jutott, hogy sem a korábbi ügyvédi törvény, sem az új, nyáron elfogadott nem helyesen szabályozta ezt a kérdést, és ideje változtatni. És ez a valaki a salátatörvénybe foglalta az új szabályt: minden hatalmat (a pótválasztásokról való döntés kérdésében) a kamaráknak!

Hihető?

Milyen jó lenne, ha elnökünk hasonló lelkesedéssel tetetne be a salátatörvénybe szabályozást az ügyvédi munkadíj meghatározásával kapcsolatos kamarai jogkörrel kapcsolatban! Vagy eltöröltetné a sikerdíj bíróság előtti érvényesítésével kapcsolatos problémát. Vagy az ügyvédek alanyi jogává tetetné a munkánk elvégzéséhez szükséges köznyilvántartásokba való betekintés lehetőségét (mint amilyen például a JÜB-ölés, vagy a hiteles, friss céginformációk lekérése). És még sorolhatnánk a minket, egyéni vagy „kisirodás” ügyvédeket sújtó, bedaráló rendelkezéseket.

De ezek nem fontosak neki. Ezekről szónokol ugyan a közgyűlésen, de fikarcnyit sem érdeklik őt a problémáink.

Csak a pótválasztás.

Pótválasztások így a közeljövőben nem lesznek, ez szinte biztos. Viszont igazi választások igen! Küldjünk haza mindenkit, aki nem a mi érdekünkben jár el, hanem csak a saját érdekeit képviseli, és kizárólag az önön különbejáratú történései érdeklik.

És ne jöjjön vissza pótválasztással se.

Egy magyar az két vélemény…

Egy magyar az két vélemény…

Hát megint megkaptuk. Bele a szemünk közé, hogy köpni-nyelni ne tudjunk. Egyenesen az elnökünktől, hiszen közismert titok, hogy a kamarai hírlevelet ő írja, ő szerkeszti. Név nélkül ugyan, de kicsire miért adnánk?

Mit is ír a kamarai hírlevél? Az érthetőség kedvéért kénytelenek vagyunk a teljes szöveget ide másolni, változtatások nélkül, a maga gyönyörű, pőre valóságában:

Mikor kell a kamarában pótválasztást tartani?
2017. szeptember 07.
Előfordul, hogy a négyévente tartott kamarai választást követően valaki lemond választott pozíciójáról, vagy más okból tisztsége megszűnik. A BÜK elnökségéből az elmúlt három évben két lemondás is történt. A Magyar Ügyvédi Kamara és a BÜK alapszabálya a törvénynél szűkebb személyi körre ír elő pótválasztást. Az ügyvédi törvény pedig csak bizonyos megszűnési okok esetén tesz kötelezővé újraválasztást. Van olyan vélemény is, hogy az elnökségi tagság lemondással nem szűnik meg, csak a tag nem vesz részt a testület munkájában.
Egy osztrák mondás szerint: egy magyar az két vélemény, két magyar az három politikai párt, három magyar pedig nincs mert az egyik az eleve más nemzetiség. Ez esetben sincs ez másként, a kamara elnöke ezért állásfoglalásért fordul a minisztériumhoz.

A dolog előzménye, hogy a 2014-es választásokat követően dr. Patay Géza, majd 2017-ben dr. Sziklai János mondott le elnökségi tagságáról. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény 119.§ (4) bekezdése szerint: „(4) A tisztségviselők megbízatása az új tisztségviselők megválasztásának napján szűnik meg. Ha a kamarák elnökének, főtitkárának, elnökségi tagjának vagy fegyelmi megbízottjának megbízatása egyéb okból korábban szűnt meg, a választására jogosult szerv a megbízatás megszűnésétől számított 3 hónapon belül megválasztja az új tisztségviselőt. Az új tisztségviselő megbízatása a következő általános választásig tart.”

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapszabályából hiányzik az „elnökségi tagjának” kifejezés, amelynek egyetlen oka, hogy az ügyvédi törvény 2014. január 1-jétől hatályos módosítását (amely kötelezővé tette az elnökségi tag esetén is a 3 hónapon belüli pótválasztást) nem vezették át az alapszabály szövegén (hogy erről ki tehet? Aki 2014-ben a kamara elnöke volt).

A fenti törvényszöveg elolvasását követően valamennyien láthatjuk, hogy a kamarai hírlevélben foglaltak köszönőviszonyban sincsenek a valós jogi helyzettel.

  • Nem, az ügyvédi törvény nem csak „bizonyos megszűnési okok” esetén teszi kötelezővé a pótválasztást, hanem minden olyan esetben, amikor nem új választások útján szűnik meg valakinek a megbízatása.
  • Továbbá: nem, bármely szervezet alapszabálya (legyen az akár a köztestületként működő ügyvédi kamara is) nem írhatja felül a törvényben foglalt kógens szabályozást.

Tehát ügyvédi kamaránk elnöke nem ismeri a jogszabályi hierarchia rendszerét. Ismét sikerül magunkat kinevettetnünk, amikor majd a minisztériumban – akihez a kérdésben az elnök fordult – meglátják, hogy a kérdés lényegében arról szól, hogy mi van fentebb a jogszabályi hierarchiában: a köztestületi alapszabály, vagy a törvény.

Azért ne legyünk rosszindulatúak. Szinte biztos, hogy elnökünk fentebbi sorai nem tudatlanságból fakadnak. Nem hihetjük, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetője nem ismeri az ügyvédi törvényt, vagy nincs tisztában a jogszabályi hierarchia fogalmával.

No de akkor miért akarja a jogvégzett, esetenként évtizedek óta ügyvédi munkát végző tagságot megvezetni egy ilyen fals szöveggel?

Azért, mert mennyivel kellemesebb egy egyre fogyatkozó, időnként az első ülésén határozatképtelen, ügyrenddel nem rendelkező elnökséggel együtt dolgozni, mintsem megküzdeni azokkal az esetleges ifjú titánokkal, akik egy időközi pótválasztáson egyáltalán jelöltetnék magukat, és – a tagság bizalmával, és azzal az ígérettel, hogy minden energiájukkal igyekeznek pozitív változást hozni – megválasztásra kerülnének. Ezt követően pedig állandóan kellemetlen kérdéseket feszegetnének az üléseken, uram bocsá’ esetleg még ki is szivárogtatnának egyes kényelmetlen információkat.

Szóval a pótválasztások elmaradása egyáltalán nem jogi tudatlanságból ered. Jól felfogott érdekek jelennek meg itt is, mint már annyi más helyen korábban.

Hogy meddig?

Ameddig hagyjuk.