Címke: elnökség

Bajban a Bergengóc Ügyvédi Kamara

Bajban a Bergengóc Ügyvédi Kamara

A következő sorokat Csire Balázs kollégánk jegyezte le egy hozzá érkezett kétségbeesett kollegiális kérés nyomán. Szörnyűlködve olvastuk. Óriási szerencse, hogy ez NÁLUNK nem fordulhatna elő.

No de ezek a bergengócok…

Nem vagyunk egyedül a világban. A lenti levelet a Bergengóc Ügyvédi Kamara egyik tagja, név szerint dr Xavier de Yolland juttatta el hozzám, tanácsomat kérve, hogy mit tegyen. Szerintem nangyon szomorú a sztori, olvassátok végig és tegyetek javaslatot mit írjak dr Xavier de Yollad ügyvédnek, a Bergengóc Kamara elnökségi tagjának.

„Kedves Balázs, nálunk a dolgok így állnak:

A Bergengóc Ügyvédi Kamara, mint tudod a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara tagja. Mirzázsisztánról tudni kell, hogy az üveghegyen túl túró malac utáni 3. vonatmegállónál terül el, rögtön a gémeskúttól balra, és azért kurtafarkú malacok ott is túrnak, de ez nem lényeges. Mirázsisztán fővárosa Bergengóc, ahol a népesség nagyobb része (és a valamit is számító népesség 90%-a) lakik, és a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamarában a Bergengóc Ügyvédi Kamara adja a tagok kb felét, és fújja a passzátszelet.

A Bergengóc Kamarát Mezei elnök úr vezeti bölcsen, már több ciklus óta; bölcsességére a legnagyobb bizonyíték hogy még senki sem tudta megbuktatni, pedig igaziból néhány nyaloncon kívül senki sem ért egyet sem azzal amit csinál, sem ahogy csinálja, de a Bergengóc Kamarában olyan bozótharcosok vannak, hogy a Mirázsisztáni Szocialista Párt és elődje, a Mirázsisztáni Szocialista Munkáspárt aparatcsikjai is csak elismerően bólogatnának, s Mezei dr ezek közül is úgy emelkedik ki, mint Héraklész az emberek közül.

Mezei elnök úr a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara jelenlegi vezetőjétől, Bácskai elnök úrtól vette át a stafétát, aki viszont mindig is kicsit a Bergengócok vezetője maradt lelkében, ezért néha bele is szól Bergengóc kamara dolgába, mint apa a felnőtt gyermekei civódásába. A felnőtt gyerekek persze úgy tettek mintha örülnének ennek, bár tán csak azért tettek úgy, mert hiába voltak 18 év felettiek, valójában saját nyálukba fulladtak volna ha néha nem kotorják ki azt a torkukból, hát tudomásul vették hogy atyjuk néha rájuk mordul, de azért csak civódtak egymás közt.

A Bergengóc Kamarában ezekben a vészjósló időkben vészjósló idők voltak, egymást érték a Bergengóc Kamara tagjainak Bergengóc Kamara elleni perei, melyek természetesen mindig a Bergengóc Kamara győzelmével zárultak, hiszen Fekete Lovag is mindig győz, Artúr király meg még a Gyalog Galopp forgatásán bohóckodott a cameloti makettban és nem ért ide.

Vészjóslóak voltak az idők, mert a Bergengóc Kamarán belül dúlt a harc. Bár a Mezei elnök ellen felhorgadó Ügyvédi Összeveszés nevű brigád majdnem megdöntötte, a palotaforradalom önmagába halt mert saját lábukban elgáncsolták magukat a Nagy 14es Forradalomban, ezért Mezei elnök úgy gondolta, minden okés. Ebben enyhén zavarta Sekrestyés főtitkár, aki hol feljelentette hűtlen kezelésért , hol per indított a kamarai határozat érvénytelenségére, hol nem jegyezte ellen az amúgy vígan utalványozott számlákat, forrott tehát a levegő s az indulat.

A casus belli egyébként az volt, hogy a hűtlen kezelést ki nem merítve, de némi adójogi khm bazmeget kiváltva a korábbi telepatikus jogtármegrendelést valaki úgy variálta át, hogy az árba belealkudozott pár ezer bakelitre készített Tripartitumot, és utóbbi 5%-os Áfa-ját (a telepatikus jogtár 27%-val szemben) már …na azzal nem is tudjuk mi lett, a nyomozás szerint ez minden kamarák legjobbika, leírták hogy a kamara úgy kell működjön, mint egy hulla, tessék oszladozni, nincs itt látnivaló.

A viszonynak persze az se tett jót hogy Mezei elnök Sekrestyés főtitkárt szarba se vette, de hát ez egy elnöki kamara, jobb ha ezt mindenki megjegyzi.

A háborúskodás további oka volt, hogy Mezei elnök és hű társa, Sóder elnökhelyettes még régen kitalálták a bélyeget, amit rá kellett volna nyalni minden meghatalmazásra, pont úgy, mint kb 25 éve, ennyit fejlődött a tudomány, hogy az analóg bélyeget már nem sajátnyelvűleg kellett volna nyalni, hanem azt még elektromosan regisztrálni is kellett volna valahol, amire elkúrt sok pénzt kúrt el a Mezei és Sóder dr-ok által vezetett kamara, mielőtt a talpas ügyvédek fel nem lázadtak. Felelőse persze annak se lett, meg eredménye sem, ha a lázongást leszámítjuk. Mindenesetre e bélyeg azóta is rajta van a Bergengóc Kamarán, szégyen gyanánt, bár már sokan elfelejtenék.

A bélyeglázadás során emelkedő Ügyvédi Összeveszés öntökönszúrása nyomán persze maradt minden a régiben, de azért izzot a hamu alatt a parázs vita, hogy a francba legyen a jövő. Bár Mezei elnök aktuális ötleteit a Bergengóc Elnökség általában meddő viták, kifárasztás, manipuláció és bozótharcok okán szavazatával támogatta, ami fantasztikus legitimációt adott az elnöknek, mindenki érezte hogy ez így mégse tartható fent örökké. Pláne, hogy voltak az Elnökségben fiatal, nagypofájú azesz pónemek, mint pl Kokas dr, aki sem Istent, sem elnököt nem tisztelt, nevéhez méltóan nem mint egy csibe bújt meg hanem folyton kakaskodott s hajlamos volt meghökkentő dolgokat forszírozni, miszerint olyannyira kéne már egy elnökségi ügyrend, hogy miért is nem van már. A nagy és bölcs szürkehátú gorillák, akik a maguk nagy bölcsességében azért néha érezték, hogy egy kokas nem csinál nyarat, de a szemétdomb veszélyben van, hátha másoknak is megjön a hangja, morfondíroztak, hogy mi a tarka faszt kéne csinálni.

A senki által nem kívánt, de a kamara által megfelelően elbaszott új ügyvédi törvény remek alkalmat kínált Mezei elnöknek. Közismert tény volt, hogy a Bergengóc Kamara nagypofájú tagjai pont a közgyűlésbe szartak bele igen magasról, mert 150-180 tagnál több ritkán lézengett be a közgyűlésre, s bár annak kis része volt csak mitugrász felforgató elem , s mindig jelen volt az elnököt támogató jó 100 fő, azért felmerült, hogy egyszer tán 250 tag is el fog jönni, vagy akár 300, és akkor nem lehet 110-120 „igen” szavazatra elégedetten rejszolni (hogy egy kiváló Elnökségi tagot , Szlováky dr-t idézzünk), eccer bukni fog az előadás, és akkor akkora nagy pofára esés lesz, hogy mindenki néz mint a vett malac, s akkor azt majd kire kell ráfogni, pláne hogy vége akkor a kamarillapolitikának meg a jozefinista népboldogító paternalista vezetésnek. És hát kinek jó az? A vezetésnek biztos nem.

KÜLDÖTTGYŰLÉS! Villant át mindenki agyán, hogy az Üttv-be valaki beleírta e varázsszót – itt az alkalom megakadályozni hogy mitugrász , kelekótya tagok beleugassanak a nagyok dolgába. Mezei elnök neki is ugrott a dolognak, de nemvárt módon Metélőy elnökhelyettes józan érvei mellett az Elnökség elutasította a küldöttgyűlés ötletét, határozatilag. De Mezei elnököt nem oly fából faragták, hogy meghátráljon, ha az ő kézhez szoktatott elnöksége valami fatális véletlenből nem azt szavazta meg ami szerinte helyes. Hogy-hogy nem, az elnökségi határozat után leszállt a mennyekből a Mirázsisztáni Kamara elnöke, Bácskai dr, és gyengéden megkérte az elnökséget, ugyan vitázzanak még kicsit azon amit már eldöntöttek, s csodák csodájára az elnökség hozta az elvártat, és békés birkanyájként rábólintott, hogy vitatkozzanak még az eldöntötteken. Ezzel a lendülettel Mezei elnök úr gondosan össze is hívott egy elnökségi közös ülést, hogy majd jót vitatkozzanak a már eldöntötteken, mert ha ott őt esrősítik, akkor jó, ha nem, meg majd úgyis csak kitalál valamit. Bár Mezei elnök urat igen sürgette Jegesi elnök úr, a Mirázsisztáni Kamara elnökségi tagja, a Mirázsisztáni Kamara Választási Szabályzatának atyamestere, hogy ugyan mondjon már Á-t vagy B-t a Bergengóc Elnökség, Mezei elnök úr ügyesen kimanőverezte a kérést, pláne, hogy Vasmíves elnökhelyettes úr, a Bergengóc Kamara másik régi motorosa ügyesen megkerülve a választ úgy tett, mintha egy fia határozat ne lenne még, s cask vitatkozna a Bergengóc Elnökség a semmin. Ettől függetlenül Mezei elnök úr gondosan a kies Tahiti-on-Seszellen töltött téli nyaralása utánra hívta össze az elnökségi közös ülést, bízva abban, hogy elvitatkozgat még a brigád, majd egy héttel később időzavarba kerülve, azt nyom le a torkukon amit csak akar. Biztos sikere tudatában meg is küldte a Választási Szabályzat Bergengóc Kamarára vonatkozó tervezetét az Elnökségnek, amiben (és most csodálkozzatok) feketén-fehéren a küldöttgyűlés szabályzatba illesztése volt. Hirtelen beleszövegeződött, újév és vízkereszt között, isteni csoda folytán. Mezei elnök urat cseppet sem zavarta, hogy saját elnöksége pont ellenkezőleg döntött, hisz megszokta már, hogy az csak múló rosszullét, mint sakálrészeg bulizás után a másnap; elmúlik, és csak a mókás emlékek maradnak.

Lett is némi felzúdulás, többen azon minutában klaviatúrát ragadtak, mondván az a döntés hogy ne legyen küldöttgyűlés. Mezei elnök úr érezte, hogy nem lesz ez így jó, tehát saját döntésével lefújta az elnökségi közös ülést, természetesen Sekrestyés főtitkár tudta és beleegyezése nélkül. Lett is orbitális felháborodás, hisz a Bergengóc Elnökség több tagja is immáron úgy érezte ( s tán kissé joggal), hogy Mezei elnök nem csupán bábként rángatja őket, s nem csak a lábát törli beléjük, de még a pofájukba is röhög, mint Gulyás Pelikánnak. Közben elszabadultak az indulatok; Sóder elnökhelyettes egészen odáig ment, hogy tagadta, hogy az lenne a demokrácia, hogy a tag, a kamara felé sem néz, nem lát, nem hall, csak összevissza, minden tényismeret nélkül beszél a Facebookon, évente egyszer odajön a közgyűlésre és bizonyos kamarai csoportok által felheccelve, minden alap és tudás nélkül hülyeségeket beszél. Kokas dr természetesen a tőle megszokott vitriolos otrombaságokkal riposztozott, valósággal égett az elnöki levelezőlista, s Mezei elnök úr úgy döntött, akkor mégis lesz közös ülés az elnökség részvételével, hisz fő a konzekven és átlátható, számonkérhető eljárás..

Nemsokára eljött a vitának napja, ahol rövid antré után az elnökség többek közt a Kokas dr, , Brácsás elnökhelyettes, Bálvány dr, Lábbusz dr, Datolya drnő s mások felvetéseire és megállapította, hogy egyetlen (Kokas dr-t idézve: kibaszott kurva) érv sem hangzott el amellett, hogy megváltoztassák határozatukat, s bár volt némi elnöki ellenkezés, megszavazták, hogy nem változtatnak. Mezei elnök úr persze joggal jelentette ki, hogy ez nem határozat, hiszen ez egy vitanap, nem pedig elnökségi ülés, de Kokas doktor azzal vágott vissza, hogy ha lenne egy elnökségi ügyrend, amit Mezei doktor éppen 4 éve szabotál el saját jól felfogott érdekében, úgy talán nem kéne közös ülésnek hívni a vitanapnak nevezett valamit, amin még akkor is álláspontot foglal el az elnökség, ha éppen nem ülést tart. Furcsa mód ezt még az a titkár is így vélte, aki amúgy Mezei elnök jóindulata okán volt az, de mindez nem változtatott azon, hogy ekkor nem változott semmi. Sőt, az elnökség további kérdésekben (pl elektronikus jelölés) is a status quo mellett foglalt közös üléspontot.

Mezei dr tehát taktikát váltott. A követező hétfőre (egyben a Mirázsisztáni Kamara elnökségének ülésnapjára) összehívott elnökségi ülésre írásban úgy terjesztette be javaslatát, hogy NE legyen küldöttgyűlés, amivel gyengéden elaltatta az ellenzők gyanakvását (az MSZMP KB póttagjai csettintenek sírjukban, micsoda taktikai érzék, ezt anno Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében így tanították) majd az ülést megnyitva felhívta a megjelenteket, hogy csak az nyilvánítson véleményt, aki TÁMOGATJA a küldöttgyűlést. Sóder elnökhelyettes teljes tekintélyével úgy érvelt, hogy a „látszatdemokrácia”, ti a közgyűlés helyett jobb a professzionális küldöttgyűlés, ezt követően egyes elnökségi tagok egymás után tették le hűségesküjüket Mezei dr-nak, de a vita még korántsem volt eldöntve, kellett egy kis csavar hisz erőből nem lehetett elnökileg megoldani. Vasmíves elnökhelyettes után Vethő dr kért szót, aki korábban ugyan a küldöttgyűlés elleni határozat megváltozatása ellen volt, de kitűnően követhetetlen s teljességgel elméleti fejtegetéssel eljutott oda, hogy biztos ami sicher, kérdezzük meg a közgyűlést, ki akarja-e herélni és eljelentékteleníteni önmagát. Ezen a briliáns ötleten fellelkesült mindenki, aki a konzekvenciát, a határozott véleménnyilvánítást, s kiállást, vagy holmi gerinces hozzáálást zsigerileg elutasít, hiszen ha úgy döntünk hogy nem döntünk és elodázzuk a döntést meg áttestáljuk Mirázsisztáni Kamara elnökségére meg a közgyűlésre, akkor tkp áthúztuk a lovat a Só utcába, és lehet oszolni mert nincs itt semmi látnivaló. Ezen a briliáns „jé, csokiszökőkút” technikán maga Sóder dr is úgy fellelkesült, hogy számon is kérte az ellenkező Kokas dr-t, hogy tán a demokrácia ellensége-e ,amikor el kívánja a (nagy zárójel: általa áldemokratikusnak, tényismeretek nélkül összevissza beszélőnek tartott) közgyűlés jogát vitatni arra, hogy lábon lője magát. S az elnökség nagyobb dicsőségére, megszavazódott, hogy kérjük a Mirázsisztáni Elnökséget, hogy engedje meg a Bergengóc közgyűlésnek, hogy feloszlathassa magát s válasszon maga helyett küldöttgyűlést, ami majd professzionális színvonalon ellenőrzi azt a vezetést, amit a jelenlegi elnökség nem tud ellenőrízni.

Ezek után még vitázott egy kissé az elnökség ismét az elektronikus jelölésről, a szavazatszámlálás gépiesítéséről, a többes jelölésről, a pogácsa ízéről és a kávé hőfokáról, majd megnyugodva elment dolgára, nagyjából úgy mint a Búcsúszimfónia zenészei.

Mezei dr örült a legjobban. Az ellenállást igazi feketeöves gyémántfokozatú bozótharcosként bölcsen letörte, mert a dolog agyon lett beszélve, s végül csak eljöttek hangadók, akik mint jó pásztor addig terelték a birkát amíg az az akolba talált. Mezei dr ezt követően gyengéd levelet írt a Mirázsisztáni Elnökségnek, ahol jól leírta, szerinte hogy voltak az események – hisz Tuskó Hopkins óta tudjuk, hogy aki a névsort olvassa, azt nem kérik számon arról, ki van a névsorban.

A Bergengóc Kamara következő közgyűlését Bolondok Napjára össze is hívta hát az elnökség, ahol majd az új Alapszabályba (melyet az elnökség azért még nem ismer!) bizonnyal bele lesz szuszakolva, hogy legyen küldöttgyűlés, mert akkor elég lesz a mindenkori vezetésnek 150 tagot manipulálni, és fel sem merült hogy akár 250 is elmenjen, a picsába leszavazni a kamarai anarchiát, ami most van.

Hát így állnak a dolgok nálunk, kedves Balázs, kérlek adj tanácsot, most mit tegyünk, mert ez így nem jó., Minden ötletet szívesen várunk.

Kollegiális üdvözlettel: dr Xavier de Yolland, Bergengóc ügyvéd”

Természetesen egy dolognak mi itt Budapesten mindenképpen kell hogy örüljünk: mi nem Bergengóc Kamara vagyunk, nálunk Budapesten soha elő nem fordulhatna az, ami a Bergengóc kamarában szokik történni. Mert a mi vezetésünk nem ilyen. Istennek legyen hála.

De ha valakinek van ötlete mit írjunk Xavier-nak, kérem nyilvánuljon nyugodtan.

Egy magyar az két vélemény…

Egy magyar az két vélemény…

Hát megint megkaptuk. Bele a szemünk közé, hogy köpni-nyelni ne tudjunk. Egyenesen az elnökünktől, hiszen közismert titok, hogy a kamarai hírlevelet ő írja, ő szerkeszti. Név nélkül ugyan, de kicsire miért adnánk?

Mit is ír a kamarai hírlevél? Az érthetőség kedvéért kénytelenek vagyunk a teljes szöveget ide másolni, változtatások nélkül, a maga gyönyörű, pőre valóságában:

Mikor kell a kamarában pótválasztást tartani?
2017. szeptember 07.
Előfordul, hogy a négyévente tartott kamarai választást követően valaki lemond választott pozíciójáról, vagy más okból tisztsége megszűnik. A BÜK elnökségéből az elmúlt három évben két lemondás is történt. A Magyar Ügyvédi Kamara és a BÜK alapszabálya a törvénynél szűkebb személyi körre ír elő pótválasztást. Az ügyvédi törvény pedig csak bizonyos megszűnési okok esetén tesz kötelezővé újraválasztást. Van olyan vélemény is, hogy az elnökségi tagság lemondással nem szűnik meg, csak a tag nem vesz részt a testület munkájában.
Egy osztrák mondás szerint: egy magyar az két vélemény, két magyar az három politikai párt, három magyar pedig nincs mert az egyik az eleve más nemzetiség. Ez esetben sincs ez másként, a kamara elnöke ezért állásfoglalásért fordul a minisztériumhoz.

A dolog előzménye, hogy a 2014-es választásokat követően dr. Patay Géza, majd 2017-ben dr. Sziklai János mondott le elnökségi tagságáról. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény 119.§ (4) bekezdése szerint: „(4) A tisztségviselők megbízatása az új tisztségviselők megválasztásának napján szűnik meg. Ha a kamarák elnökének, főtitkárának, elnökségi tagjának vagy fegyelmi megbízottjának megbízatása egyéb okból korábban szűnt meg, a választására jogosult szerv a megbízatás megszűnésétől számított 3 hónapon belül megválasztja az új tisztségviselőt. Az új tisztségviselő megbízatása a következő általános választásig tart.”

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapszabályából hiányzik az „elnökségi tagjának” kifejezés, amelynek egyetlen oka, hogy az ügyvédi törvény 2014. január 1-jétől hatályos módosítását (amely kötelezővé tette az elnökségi tag esetén is a 3 hónapon belüli pótválasztást) nem vezették át az alapszabály szövegén (hogy erről ki tehet? Aki 2014-ben a kamara elnöke volt).

A fenti törvényszöveg elolvasását követően valamennyien láthatjuk, hogy a kamarai hírlevélben foglaltak köszönőviszonyban sincsenek a valós jogi helyzettel.

  • Nem, az ügyvédi törvény nem csak „bizonyos megszűnési okok” esetén teszi kötelezővé a pótválasztást, hanem minden olyan esetben, amikor nem új választások útján szűnik meg valakinek a megbízatása.
  • Továbbá: nem, bármely szervezet alapszabálya (legyen az akár a köztestületként működő ügyvédi kamara is) nem írhatja felül a törvényben foglalt kógens szabályozást.

Tehát ügyvédi kamaránk elnöke nem ismeri a jogszabályi hierarchia rendszerét. Ismét sikerül magunkat kinevettetnünk, amikor majd a minisztériumban – akihez a kérdésben az elnök fordult – meglátják, hogy a kérdés lényegében arról szól, hogy mi van fentebb a jogszabályi hierarchiában: a köztestületi alapszabály, vagy a törvény.

Azért ne legyünk rosszindulatúak. Szinte biztos, hogy elnökünk fentebbi sorai nem tudatlanságból fakadnak. Nem hihetjük, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetője nem ismeri az ügyvédi törvényt, vagy nincs tisztában a jogszabályi hierarchia fogalmával.

No de akkor miért akarja a jogvégzett, esetenként évtizedek óta ügyvédi munkát végző tagságot megvezetni egy ilyen fals szöveggel?

Azért, mert mennyivel kellemesebb egy egyre fogyatkozó, időnként az első ülésén határozatképtelen, ügyrenddel nem rendelkező elnökséggel együtt dolgozni, mintsem megküzdeni azokkal az esetleges ifjú titánokkal, akik egy időközi pótválasztáson egyáltalán jelöltetnék magukat, és – a tagság bizalmával, és azzal az ígérettel, hogy minden energiájukkal igyekeznek pozitív változást hozni – megválasztásra kerülnének. Ezt követően pedig állandóan kellemetlen kérdéseket feszegetnének az üléseken, uram bocsá’ esetleg még ki is szivárogtatnának egyes kényelmetlen információkat.

Szóval a pótválasztások elmaradása egyáltalán nem jogi tudatlanságból ered. Jól felfogott érdekek jelennek meg itt is, mint már annyi más helyen korábban.

Hogy meddig?

Ameddig hagyjuk.

Házhoz a pofonért…

Házhoz a pofonért…

Egy, az ügyvédi közélet iránt érdeklődő ügyfél vette észre, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján, a bárki által elolvasható cikkek között szó esik arról, hogy a kamara elnöksége a 2017. május 10-i ülésén a 2017. május 12-i közgyűlés megtartása ellen szavazott. Egyben arról is örömmel tájékoztat minden olvasót, legyen az ügyvéd, szakács, adóellenőr vagy mondjuk a törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium munkatársa, hogy annak ellenére, hogy a közgyűlés nem fogadta el a beszámolókat és a 2017. évi költségvetési tervet sem, azért a költségvetés végrehajtható…

A  hivatkozott ügyfél kissé elcsodálkozott ezen, mert ő eddig úgy tudta, hogy bármely gazdálkodó szervezetről is legyen szó, a tagságának el kell fogadni az előző évi beszámolót, és a következő évi költségvetését is ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. “No, de az ügyvédek ez alól is biztosan kivételek!” – gondolta az ügyfél. – “Rájuk nem vonatkoznak a számviteli szabályok!” És örömmel lapogatta a lapockánkat, azt gondolva, hogy mi ügyvédek egy olyan különlegesen preferált, elit körhöz tartozunk, ahol a számvitel, vagy a Ptk. jogi személyekről szóló szabályai nem számítanak.

De valóban így van ez?

A május 10-i elnökségi döntéssel kapcsolatban most elegánsan tekintsünk el attól, hogy az a bizonyos május 12-i közgyűlés, amelynek a megtartása ellen szavaztak, egy megismételt közgyűlés volt, mégpedig a május 3-i, eredménytelen közgyűlés második fordulója. Tehát az elnökség egy különleges jogtechnikai megoldással olyan közgyűlés megtartását állította meg, amely félig már megtörtént, így lényegében visszamenőlegesen hozott döntést.

Ügyvédek vagyunk! Kicsire nem adunk! De a bárki által elolvasható cikknek a következő pár sorát azért vessük már egy kicsit górcső alá:

Az éves rendes közgyűlést a Kamara a naptári évben bármikor megtarthatja. Az elnökség által már elfogadott beszámolók és a 2017. évi költségvetési terv az Alapszabály rendelkezése értelmében végrehajthatók. A Kamara működése tehát nincs veszélyben, koncentrálhatunk a tagságra, a praxisok problémáira és a párhuzamosan folyó regulációra..

Az tény, hogy a kamara az évi rendes közgyűlést bármikor megtarthatja. Ez elé a nagy szabadság elé mindössze az a jogszabályi korlátozás állít némi akadályt, hogy a kamara beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel, azaz a közgyűléssel el kell fogadtatnia. A mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napja május 31-én járt le. Azóta a kamara vezetése folyamatosan mulasztásos jogszabálysértést követ el.

Azzal a mondattal is vitatkoznunk kell, hogy a kamara Alapszabálya értelmében közgyűlési döntés nélkül, pusztán az elnökségi elfogadással végrehajthatóvá vált a 2017. évi költségvetés.

Az alapszabály IV. fejezet 2. c.) pontja szerint a közgyűlés feladata, hogy elfogadja a kamara költségvetését. Ez a rendelkezés teljes mértékben paralell az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 104.§ (2) bek. c.) pontjával.

Az elnökségnek a költségvetéssel kapcsolatos teendőit az Alapszabály V. fejezet 2. b.) pontja határozza meg, amely szerint az elnökség előterjeszti az ügyvédi kamara költségvetését és a költségvetési beszámolót, tevékenységéről beszámol a közgyűlésnek. Ez a szabályozás megfelel az ügyvédi törvény 106.§ (2) bek. b.) pontjában szereplő szabályozásnak.

Nincs szó arról, hogy az elnökség “elfogadja” a beszámolót és a költségvetést. Ellenkezőleg, az elnökség terjeszti azt a közgyűlés elé.

Tehát abban az esetben, ha feltennénk, hogy az elnökség két közgyűlés között ellát minden olyan feladatot, ami egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozna (nincs így, de egy pillanatra tegyük fel), akkor sem fogadhatja el a beszámolót és a költségvetést, hiszen ő maga az előterjesztő, és a saját előterjesztésének a saját maga általi elfogadása összeférhetetlen.

Megállapítható tehát, hogy az Alapszabályban szó sem esik arról, hogy az elnökségi “elfogadással” a költségvetés végrehajthatóvá válik. Sajnálatos, hogy ezzel a vezetés, vagy legalább az a valaki, aki a hivatkozott cikket a kamara honlapján (bárki által elérhető módon) elhelyezte, nincs tisztában. Még sajnálatosabb, hogy ennek ellenére fölényes magabiztossággal nyilatkozza ki ezt a jogi blődséget. Ez nem méltó egy ügyvédi kamarához, nem méltó a kamara honlapjához, és nem méltó a vezetéshez sem, aki ezt megalkotta vagy hagyja.

Nézzük, az Alapszabály valójában mit mond a költségvetés végrehajtásáról!

A végrehajtók a kamara elnöke és főtitkára lehetnek, így vizsgáljuk meg az ő feladataikat a költségvetéssel kapcsolatban. Vajon rendelkeznek-e olyan jogkörrel, hogy az el nem fogadott költségvetést is végrehajthatják – akár a tagság ellenére is, hiszen nem tudható, hogy majdan a közgyűlésen megszavazásra kerül-e a beszámoló és a költségvetés, vagy sem, illetőleg, hogy a közgyűlés nem változtat-e egyes sarokszámokon, előirányzatokon.

A tagság ellenére… láttunk már ilyet mostanában. Az e-matrica ügyében sem érzékelhettük, hogy kamaránk elnöke (aki a matrica mellett szavazott a MÜK elnökségi ülésen, és egyes vélemények szerint ő áll a kudarcba fulladt jogszabálymódosítási kísérlet mögött is), vagy elnöksége kiállt volna a tagság mellett ebben a kérdésben.

Az Alapszabály VII. fejezetének 7.1. r.) pontjában szól az elnök költségvetéssel kapcsolatos feladatáról:

(az elnök) “utalványozási jogkört gyakorol a kamarai költségvetés keretében és irányítja az ügyvédi kamara közgyűlésének határozata alapján a kamara gazdálkodási tevékenységét

A főtitkár feladatait az Alapszabály VII. fejezet 10.6. és 10.9. pontjai rögzítik, amelyek szerint:

(a főtitkár) “10.6. Az elnökkel közösen ellenőrzi az ügyvédi kamarának a közgyűlés által meghatározott gazdálkodását és a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítését.

……

10.9. Utalványozási és kiadmányozási jogot gyakorol a költségvetés keretei között.

A fentiek értelmében tehát a költségvetést végrehajtani kizárólag közgyűlési döntést követően lehet. Ne legyenek illúzióink: a kamara elnöke jelen pillanatban is dönt kifizetésekről a mi befizetett tagdíjaink terhére, közgyűlési jóváhagyás, azaz a MI jóváhagyásunk nélkül, ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül, tetszése szerint.

Mi a megoldás?

A legjobb megoldás természetesen az, hogy a választások során mondjon a tagság véleményt az effajta elnöki túlkapásokról.

Egyébként a megoldás az lett volna, hogy az elnökség április 26-án, amikor először tárgyalták meg a szabálytalanul összehívott közgyűlés témáját, visszavonja a május 3-i (megismételt közgyűlés május 12-én) összehívásra vonatkozó döntését (akkor ezt még megtehette volna úgy, hogy nem “kell” visszamenőleges döntést hoznia), és meghirdeti a közgyűlést 30 napra, május végére.

Ezt nem tették meg. Inkább fölényesen lesöpörték az udvarias, segítőkész javaslatot az asztalról. Az Igazságügyi Minisztérium jelzésére volt ahhoz szükség, hogy rájöjjenek a tévedésükre (bár utóbb ezt is igyekezett az elnök kimagyarázni – azért ne irigyeljük: az idén ez már a második közgyűlés volt, amit az elnökség kitűzött, majd nem tartott meg, hiszen március 14-re is összehívtak egy közgyűlést, amely hamvába holt, és ezt követte a május 3-i közgyűlés… nehéz ennyi blamázst megmagyarázni. Az elnöknek sem sikerült.)

Valójában még május 10-én is dönthettek volna úgy, hogy – pár nap csúszást bevállalva – június 11. környékére összehívják a közgyűlést. De nem. Hogy az kinek volt jó, hogy ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül működik most a kamaránk, arra lennének tippjeink.

Mindezek, mint a cikk fennen hangoztatja, belső ügyeink. Akkor már csak azt nem értjük, hogy miért teszik ezt ki a kamarai honlap azon részére, amelyet bárki elérhet, s így bárki láthatja, hogyan nem tartja be maga az ügyvédi kamara sem a jogszabályi kötelezettségeket.

És ezzel is öregbítik hírnevünket.

Valami elindult…

Valami elindult…

A levonó.
Van, ahol így hívják a matricát.
És levonó az is, aki levonja a megfelelő következtetéseket egy helyzetből.
Legyenek most azok a levonók, akik értik és érzik, hogy nincs tovább.
Mert nincs tovább!
Eddig lehetett bízni, emelt fővel járni.
Tapasztani a gátat, ahol ömlött a víz.
Eddig lehetett lojálisnak lenni. Összezárni, ha farkast kiáltottak.
Már nincs kihez.
Ne legyetek lojálisak az imbiszhez és a pogácsához!
Eddig hihettétek, hogy van nemesebb cél.
Hogy van fül a jobbító szavakat hallani.
Hát nincs, barátaim.
Bennünket eladtak.
Eladtak nagy titokban.
Eladtak bizony azok, akik elhitették, hogy választott tisztségviselőként majd számít, hogy mit mondotok.
Lám ennyit számít. Pár oklevél, kitüntetés, parádé.
Szembe vittek titeket azokkal, akik megválasztottak.
Azokkal, akik közgyűlésen tiltották meg, hogy sanda módon jöjjön a matrica.
Már döntöttünk egyszer: nem kell!
Akiknek nem tetszett, most a hátatok mögött megcsinálták.
Mindannyiunk háta mögött.
És most álljatok meg egy gondolatra.
Ezt akartátok? Csörgősipkán csilingelni?
Vonjátok le a következtetést!
Van, aki már megtette, tisztelet érte.
Csak akkor számítotok, ha kényelmetlenséget okoztok.
Nekik csak akkor.
Ha távoztok, az jelzés. Kényelmetlen jelzés.
Feléjük csak az, de felénk a tagságért való kiállás jelzése.
Ha egyedül marad a király a csatamezőn, országát adja majd egy lóért.
Ha lemond az elnökség, azzal áll most ki értünk.
A hátunkba tőrt kapottakért.
Ez erkölcsi kötelesség, nem félelem, mundér vagy kényelem kérdése.
Így kell most tenni, lássátok be.
Mert ezt kéri most tőletek ez a kar.

Aláírásgyűjtés helyett…

Aláírásgyűjtés helyett…

Február 12-e óta tudjuk, hogy a 2014-es kamarai választások eredményei érvényesek. Ezzel jogi szempontból rendezésre kerültek a korábbi nyitott kérdések: a 2014 februárja óta tartó bizonytalan, illegitim, külső beavatkozással fenyegető helyzet megnyugtatóan lezárult. Már nem kell attól tartanunk, hogy az igazságügyi miniszter keresete alapján a bíróság jelöl ki egy megbízottat arra, hogy ellássa a kamara vezetését. Ahogyan az a Kamara honlapjáról kiderült, több különféle bírósági eljárás indult az igazságügyi miniszter keresete és a választások eredményével kapcsolatos pereken felül.   Mára megszűnt a bírósági eljárások sora, és immár nem a győri kamara vezetősége dönt a budapesti kérdésekben. Látszólag tehát minden a helyére került, és egy vészterhes időszak végre véget ért.

Azonban attól, hogy a jog szolgálatában álló hivatásrendünk házatáján jogi szempontból rendeződtek a Kamara vezetésével, a vezetők legitimitásával kapcsolatos kérdések, még nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlhetünk, és a nyugalom és biztonság hamis illúziójába ringathatjuk magunkat. Az elmúlt, immár két év ugyanis rávilágított egy sor problémára, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy “A vizsgálat lezárult, kérem, felejtse el”.

  • Mert a 2018-as kamarai választások előtt továbbra sincsen jogi szempontból megnyugtató, a kamarai taglétszámhoz igazodó, a modern technikai vívmányokat alkalmazó választási rendszerünk – ne feledjük, hogy alakiságok szempontjából a kamarai választások érvényességével kapcsolatos perben mind az első-, mind a másodfok megfogalmazott kritikát, és erre alapítottan elmarasztalást a kamarával szemben, s a hiányosságok meglétére még a kúriai döntés is utalt;
  • Mind a mai napig nincs a kamarai tagok, lényegében a Kamara tulajdonosai, a választók által átlátható, ellenőrizhető döntési rendszere a Kamarának, ahol a döntéseket nem utólag, tényként tálalja a vezetés, hanem azokba bevonja – legalább az információ átadása szintjén – a tagságot is. A választott elnökség ülései során ütköztetett képviselői álláspontok rejtve maradnak a tagok, a választók elől. Az elnökség munkáját elfogadott ügyrend nélkül végzi;
  • Mind a mai napig nincsen intézményesített rendszere az ügyvédi érdekek képviseletének. Nincsenek érdekegyeztető fórumok, kamaránk nincs regisztrálva az Országgyűlés Hivatala által vezetett, ún. “lobby listában” sem. Az ügyvédek érdekeit ért sérelmek jelentős részében a Budapesti Ügyvédi Kamara hallgat, s ha esetleg mégis szólna, azt sem kommunikálja tagjai felé (a teljesség igénye nélkül: az ügyvédeket érintő lehallgatási botrányról a mai napig nem kaptunk tájékoztatást, a február 12-i bombariadó kapcsán az ügyvédekkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban csend van, egyedi kérdésekben – pl. letét kiadásával kapcsolatos probléma – a kamarai tag kitérő választ kap, és sorolhatnánk tovább). Az ügyvédség által elért eredményeket nap mint nap fenyegető olyan körülmények kivizsgálása kapcsán, mint amilyen pl. a cégkontárok, az ügyvédi minimum munkadíj vagy az online pénztárgép kérdése, szintén nem kapunk választ. Az ügyvédség társadalmi megítélésének javítása ügyében sem látunk túlzottan nagy aktivitást a Kamara részéről.
  • Mind a mai mai napig nincs a Kamarának korszerű alapszabálya, amely kettéválasztja a közhatalmi funkcióból eredő ügyek intézését a tulajdonosi, érdekvédelmi kérdésektől, és amely a jelenleginél kiegyensúlyozottabb döntési kompetenciákat határoz meg.

Folytathatnánk a sort, hiszen korántsem merítettünk még ki minden témát, de csoportunk a fentiekben foglaltak megoldását érzi legégetőbb feladatunknak. Mivel a kamarai tagság nem választás kérdése, hanem mindazoknak, akik az ügyvédi hivatást választják, kötelező, ezért ebben a helyzetben nekünk kell tennünk azért, hogy kamaránk ne csak a “legvidámabb barakk” legyen (lásd.: végrehajtói vagy orvosi kamara), hanem a saját házunk, ahol jól érezzük magunkat. Ezt azonban nem adják ingyen.

Csoportunk egyik legfontosabb céljának azt tekintette megalakulásakor, hogy az ügyvédséget akkor fenyegető veszélyhelyzetet, ami a 2014-es választási eredmények bizonytalanná tételéből adódott, minél hamarabb és úgy oldja meg, hogy a megoldásban nem várja el kívülállók (pl. bíróság vagy igazságügyi miniszter) beavatkozását. Egyedüli olyan megoldásnak, amit az ügyvédség saját maga tehetett abban a helyzetben, az új választások kiírása mutatkozott. Ezért kezdtük el az aláírások gyűjtését, hogy a Kamara képviseletére éppen akkor hivatott szerv a kamarai tagság akaratából összehívhasson egy közgyűlést, és ott döntés születhessen új választások kiírásáról.

Ezt a törekvésünket a 2014-es kamarai választások eredményének rehabilitációja meghaladottá tette.

Deklaráljuk: nem kívánjuk a jelenlegi helyzetben tovább gyűjteni az aláírásokat azért, hogy közgyűlés döntsön új választások kiírásáról.

Azonban a fentiekben felvázolt problémák megoldása szívügyünk, amiért tenni akarunk és aminek végrehajtása érdekében továbbra is folyamatosan keressük azokat a megjelenési, felszólalási, érdekérvényesítési lehetőségeket, amelyek segítségével előrébb tudunk lépni ezekben a kérdésekben.

Ezért legközelebb egy kötetlen fórumot, beszélgetést szervezünk

április 5-én 13.00 – 16.00 óra között

a Kamarában az érdekvédelem témakörében, ahová minden kollégánkat szeretettel várjuk!