Még az Ügyvédi törvény végszavazása előtt megérkezett postaládánkba a kamarai hírlevél különszáma, benne Réti László elnök bús soraival, melyek arról szóltak, hogy ugyan nem az ő fejéből pattant ki a felmelegített e-matrica ötlete, mégis milyen hasznos lenne, ha bevezetnék.

A körlevél által felsorakoztatott érvek lényegében pénzügyi jellegűek. Ezen érvrendszer szerint az e-matrica bevételt jelent, amelyet nem az ügyvéd finanszíroz, hanem az ügyfél, és ez a többletbevétel a tagság jólétének javítására lenne visszaforgatható.

Ugyanakkor nem szól a körlevél arról a körülményről, hogy a javaslat teljes mértékben szembement tagságunk 2014-ben, közgyűlési döntésen kinyilvánított akaratával.

A 2014-es közgyűlésen hozott döntést ezidáig senki sem vonta vissza, mégis, elnökünk, akinek elsődleges feladata a közgyűlés határozatainak végrehajtása, bevallottan az e-matrica mellett szavazott, és egyetértett annak bevezetésével.

Döntéséhez nem kérte a tagság hozzájárulását, ugyanakkor úgy vélte: a saját maga által megfogalmazott, pusztán pénzügyi szempontok elegendőek ahhoz, hogy a BÜK tagságának ellenében gyökeresen más álláspontot képviseljen a Magyar Ügyvédi Kamarában.

Ha már pénzügyi szempontokról van szó, akkor miként feledkezhet meg arról a tényről Elnök úr, hogy a BÜK mérlege szerint a kamarának jelenleg 1,1 milliárd forintnyi lekötött tartaléka van. Mi indokolná a tagdíjemelést ilyen stabil pénzügyi helyzetben? És mi akadálya van annak, hogy e jelentős pénzeszközből megvalósítsa a BÜK azokat a fejlesztéseket, amelyeket a körlevél említ…. Egy olyan helyzetben, amikor NINCS elfogadott költségvetés e a BÜK-nek 2017-re, milyen alapon helyez kilátásba bármilyen költségvetési változást a körlevél?

Ismét szembesülnünk kell azzal a körülménnyel, hogy fényűző életvitelt folytató apparátust, ha úgy tetszik, hatalmas vízfejet tartunk el és finanszírozunk tagdíjainkkal, amely apparátus költségei az összes tagdíjbevétel több, mint felét felemésztik.

További jelentős kiadást jelentenek azok a megbízási szerződések, melyeket pályáztatás nélkül kötött az elnök pénzügyi, számviteli, informatikai vagy akár jogi tanácsadásra.

Végül mindannyian hallottunk már az e-matrica előkészítésére elköltött 124 millió forintról, vagy a poháralátétnek kiválóan alkalmas, de egyéb hasznos funkcióval nem rendelkező CD-vásárlási ügyletről, mintegy 180 millió forint értékben.

Akkor, amikor ilyen vitatható módon gazdálkodik a kamara, és teszi ezt 2017. szeptember 13-ig elfogadott költségvetés nélkül, van-e bármilyen jogalapja arra, hogy tagdíjemeléssel fenyegesse meg tagságát?

A pénzügyi vonatkozásokon túl felháborító az a szemlélet, amelyet kifejt a körlevél arról, hogy kizárólag ez az út lehet a megoldás a szerződés lapjainak kicserélése, visszadátumozása és egyéb visszaélések elkerülése ellen. Elgondolkodtató, hogy a kamarai tagságról, azokról az ügyvédekről, akik nap mint nap megszerzett jövedelmükből tartják fenn a kamara apparátusát, milyen véleményt alkot az elnök.

A körlevél legfontosabb, és legfenyegetőbb mondata, azonban a következő:

A tét már nem a fapados, vagy a modern kamara közötti választás, hanem az, hogy a pad alá kerül-e a többség.

Ebben egyetértünk, valóban ez a tét: az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megrázhatjuk magunkat, és kiállhatunk érdekeink védelmében.

Az elmúlt 10 kamarai évünkben folyamatosan megfigyelhető tendencia, hogy a nehezedő anyagi terhekkel, az érdekvédelem szinte teljes hiányával, az újabb és újabb szabályozásokkal, amelyek betartásához egyre több pénzre van szükség, és melyek megszegése komoly fegyelmi felelősséggel jár, a kar legnagyobb részét képező egyéni ügyvédek és a néhány személyes irodák mozgástere egyre inkább szűkül. És elnökünk jól csengő mondatai ellenére eddig a lassan leszakadó kollégák megsegítésére semmiféle terv sem született, anyagi ráfordítás meg még annyi sem. Tíz éve ugyanaz a személy az elnökünk. Kérdezze meg mindenki saját magától, mennyivel jobb ma ügyvédnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt.

Ne legyünk naivak. Attól, hogy pénzügyileg ne kerüljünk a pad alá, nem az e-matrica fog megmenteni minket, hiszen a kamara kötelessége lenne az eddig felhalmozott több, mint 1,1 milliárdos tartalékot a tagság javára fordítani.

Másik érv az ügyfélbiztonság, amely az ellenjegyzett okiratokhoz kapcsolódik. Az e-matrica valójában erre sem kínált megoldást. Miért lenne egy ügyfél nagyobb biztonságban attól, hogy az ügyvédnek a már ellenjegyzett okiratot három napon belül be kell küldenie a központi nyilvántartásba? Ha az ellenjegyzés joghatályát nem érinti a nyilvántartásba helyezés, akkor az ügyfélnek ugyan mindegy, hogy akkor, amikor ő már elment az irodából, az ügyvéd hova küldi az iratot. Az ellenjegyzést igénylő okiratok többsége – elnökünk szépen összefoglalta: a cégügyek és az ügyvédkényszeres ingatlan ügyek – eleve egy hatóságnak (a cégbíróságnak vagy az ingatlan-nyilvántartásnak) szánt iratok, amelyek esetében a hatósághoz való beküldés időpontja maga “hitelesíti” az iratot az ügyvéden kívül (a cégbíróság nyilvántartásából bárki, bármikor lekérheti a benyújtott iratokat, megtekintve azt is, hogy az benyújtásra mikor került, az ingatlan-nyilvántartás esetében pedig a jogosultnak korlátlan betekintési joga van, és szintúgy ellenőrizheti a benyújtás időpontját). Mennyiben teszi biztonságosabbá a jogügyletet az ügyfél számára, ha az adott irat a kamara nyilvántartásába bekerül, de pl. a célhelyre (cégbíróság, földhivatal) nem? A hangoztatott érvek – lapkicserélés, visszadátumozás – pedig eleve a büntetőjog által fenyegetett cselekmények. Miért kell azt feltételeznie egy elnöknek a saját tagságáról, hogy az többségében bűnözőkből áll?

A jól hangzó anyagi és ügyfélbiztonsági érvek mögött továbbra is ott húzódnak a kérdések:

Ki adott felhatalmazást az elnöknek arra, hogy a közgyűlési döntéssel szembe menjen? Ki kérte meg, hogy eljárjon az IM-nél a módosítás érdekében? Kikérjük magunknak, hogy az egész kart – és ebbe beletartoznak a fővárosi és vidéki kollégák valamennyien – okirathamisítóként, adócsalóként tüntessen fel! És azt is, hogy az ellenjegyzés kialakult, hagyományos rendszerének legitimitását megkérdőjelezze. Mert ezzel a sok-sok tisztességesen dolgozó kolléga eddigi munkáját kérdőjelezi meg.

Végül még egy mondat, amely megmutatja, mennyire fellegekben jár, és elrugaszkodott a mai, magyar valóságtól az elnök:

Feltételezhetjük, hogy a Kormány nem érzékelte az intézmény ügyvédi rezsicsökkentéssel összefüggő hatásait és ez lehetett a kihagyás közpolitikai és egyben mindent eldöntő oka.

Ügyvédi rezsicsökkentés? Érdekelte valaha is a kormányzatot, hogy nekünk, ügyvédeknek kevesebb terhünk legyen? Beleértve ebbe az IM-et is. Ha pedig a mondat arra vonatkozott, hogy az e-matrica bevezetésével az ügyvédek által végzett munkáért az ügyfelek kevesebbet fizetnek majd, akkor ez csak azt jelentheti, hogy – a fix, államnak és az e-matrica révén a kamarának fizetendő díjak mellett – kizárólag az ügyvédi munkadíjak csökkenhetnek.

Egy rezsicsökkentést azonban szívesen látnánk: a kamarai költségvetésben. Amely valóban megalapozhatja az ügyvédi kamarai tagdíjak csökkenését. És itt nem az elnök által szívesen hangoztatott “fapados” kamaráról, hanem az “ésszerűen, nem fényűző módon működtetett kamaráról” beszélünk.

Ha mindezen a hozzáálláson változtatni kívánunk, akkor a lehetőség a kezünkben van. Jogunkban áll a választott elnökség munkájának ellenőrzése, közérdekű adatigénylés útján az elnökség mindennapi munkájára vonatkozó információk megszerzése, hiszen nem azért váltunk kamarai tagokká, hogy minden hónapban befizessük a tagdíjakat.

Az elnöki körlevél azt írja: Budapesten nem álltunk ki együtt az e-matricáért. Nem bizony, hiszen egyszer már kiálltunk együtt az e-matrica bevezetésével szemben, és most ismét együtt bebizonyítottuk, hogy emellett a korábbi döntésünk mellett ma is következetesen kiállunk!