Címke: BÜK elnök

Házhoz a pofonért…

Házhoz a pofonért…

Egy, az ügyvédi közélet iránt érdeklődő ügyfél vette észre, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján, a bárki által elolvasható cikkek között szó esik arról, hogy a kamara elnöksége a 2017. május 10-i ülésén a 2017. május 12-i közgyűlés megtartása ellen szavazott. Egyben arról is örömmel tájékoztat minden olvasót, legyen az ügyvéd, szakács, adóellenőr vagy mondjuk a törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium munkatársa, hogy annak ellenére, hogy a közgyűlés nem fogadta el a beszámolókat és a 2017. évi költségvetési tervet sem, azért a költségvetés végrehajtható…

A  hivatkozott ügyfél kissé elcsodálkozott ezen, mert ő eddig úgy tudta, hogy bármely gazdálkodó szervezetről is legyen szó, a tagságának el kell fogadni az előző évi beszámolót, és a következő évi költségvetését is ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. “No, de az ügyvédek ez alól is biztosan kivételek!” – gondolta az ügyfél. – “Rájuk nem vonatkoznak a számviteli szabályok!” És örömmel lapogatta a lapockánkat, azt gondolva, hogy mi ügyvédek egy olyan különlegesen preferált, elit körhöz tartozunk, ahol a számvitel, vagy a Ptk. jogi személyekről szóló szabályai nem számítanak.

De valóban így van ez?

A május 10-i elnökségi döntéssel kapcsolatban most elegánsan tekintsünk el attól, hogy az a bizonyos május 12-i közgyűlés, amelynek a megtartása ellen szavaztak, egy megismételt közgyűlés volt, mégpedig a május 3-i, eredménytelen közgyűlés második fordulója. Tehát az elnökség egy különleges jogtechnikai megoldással olyan közgyűlés megtartását állította meg, amely félig már megtörtént, így lényegében visszamenőlegesen hozott döntést.

Ügyvédek vagyunk! Kicsire nem adunk! De a bárki által elolvasható cikknek a következő pár sorát azért vessük már egy kicsit górcső alá:

Az éves rendes közgyűlést a Kamara a naptári évben bármikor megtarthatja. Az elnökség által már elfogadott beszámolók és a 2017. évi költségvetési terv az Alapszabály rendelkezése értelmében végrehajthatók. A Kamara működése tehát nincs veszélyben, koncentrálhatunk a tagságra, a praxisok problémáira és a párhuzamosan folyó regulációra..

Az tény, hogy a kamara az évi rendes közgyűlést bármikor megtarthatja. Ez elé a nagy szabadság elé mindössze az a jogszabályi korlátozás állít némi akadályt, hogy a kamara beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel, azaz a közgyűléssel el kell fogadtatnia. A mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napja május 31-én járt le. Azóta a kamara vezetése folyamatosan mulasztásos jogszabálysértést követ el.

Azzal a mondattal is vitatkoznunk kell, hogy a kamara Alapszabálya értelmében közgyűlési döntés nélkül, pusztán az elnökségi elfogadással végrehajthatóvá vált a 2017. évi költségvetés.

Az alapszabály IV. fejezet 2. c.) pontja szerint a közgyűlés feladata, hogy elfogadja a kamara költségvetését. Ez a rendelkezés teljes mértékben paralell az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 104.§ (2) bek. c.) pontjával.

Az elnökségnek a költségvetéssel kapcsolatos teendőit az Alapszabály V. fejezet 2. b.) pontja határozza meg, amely szerint az elnökség előterjeszti az ügyvédi kamara költségvetését és a költségvetési beszámolót, tevékenységéről beszámol a közgyűlésnek. Ez a szabályozás megfelel az ügyvédi törvény 106.§ (2) bek. b.) pontjában szereplő szabályozásnak.

Nincs szó arról, hogy az elnökség “elfogadja” a beszámolót és a költségvetést. Ellenkezőleg, az elnökség terjeszti azt a közgyűlés elé.

Tehát abban az esetben, ha feltennénk, hogy az elnökség két közgyűlés között ellát minden olyan feladatot, ami egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozna (nincs így, de egy pillanatra tegyük fel), akkor sem fogadhatja el a beszámolót és a költségvetést, hiszen ő maga az előterjesztő, és a saját előterjesztésének a saját maga általi elfogadása összeférhetetlen.

Megállapítható tehát, hogy az Alapszabályban szó sem esik arról, hogy az elnökségi “elfogadással” a költségvetés végrehajthatóvá válik. Sajnálatos, hogy ezzel a vezetés, vagy legalább az a valaki, aki a hivatkozott cikket a kamara honlapján (bárki által elérhető módon) elhelyezte, nincs tisztában. Még sajnálatosabb, hogy ennek ellenére fölényes magabiztossággal nyilatkozza ki ezt a jogi blődséget. Ez nem méltó egy ügyvédi kamarához, nem méltó a kamara honlapjához, és nem méltó a vezetéshez sem, aki ezt megalkotta vagy hagyja.

Nézzük, az Alapszabály valójában mit mond a költségvetés végrehajtásáról!

A végrehajtók a kamara elnöke és főtitkára lehetnek, így vizsgáljuk meg az ő feladataikat a költségvetéssel kapcsolatban. Vajon rendelkeznek-e olyan jogkörrel, hogy az el nem fogadott költségvetést is végrehajthatják – akár a tagság ellenére is, hiszen nem tudható, hogy majdan a közgyűlésen megszavazásra kerül-e a beszámoló és a költségvetés, vagy sem, illetőleg, hogy a közgyűlés nem változtat-e egyes sarokszámokon, előirányzatokon.

A tagság ellenére… láttunk már ilyet mostanában. Az e-matrica ügyében sem érzékelhettük, hogy kamaránk elnöke (aki a matrica mellett szavazott a MÜK elnökségi ülésen, és egyes vélemények szerint ő áll a kudarcba fulladt jogszabálymódosítási kísérlet mögött is), vagy elnöksége kiállt volna a tagság mellett ebben a kérdésben.

Az Alapszabály VII. fejezetének 7.1. r.) pontjában szól az elnök költségvetéssel kapcsolatos feladatáról:

(az elnök) “utalványozási jogkört gyakorol a kamarai költségvetés keretében és irányítja az ügyvédi kamara közgyűlésének határozata alapján a kamara gazdálkodási tevékenységét

A főtitkár feladatait az Alapszabály VII. fejezet 10.6. és 10.9. pontjai rögzítik, amelyek szerint:

(a főtitkár) “10.6. Az elnökkel közösen ellenőrzi az ügyvédi kamarának a közgyűlés által meghatározott gazdálkodását és a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítését.

……

10.9. Utalványozási és kiadmányozási jogot gyakorol a költségvetés keretei között.

A fentiek értelmében tehát a költségvetést végrehajtani kizárólag közgyűlési döntést követően lehet. Ne legyenek illúzióink: a kamara elnöke jelen pillanatban is dönt kifizetésekről a mi befizetett tagdíjaink terhére, közgyűlési jóváhagyás, azaz a MI jóváhagyásunk nélkül, ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül, tetszése szerint.

Mi a megoldás?

A legjobb megoldás természetesen az, hogy a választások során mondjon a tagság véleményt az effajta elnöki túlkapásokról.

Egyébként a megoldás az lett volna, hogy az elnökség április 26-án, amikor először tárgyalták meg a szabálytalanul összehívott közgyűlés témáját, visszavonja a május 3-i (megismételt közgyűlés május 12-én) összehívásra vonatkozó döntését (akkor ezt még megtehette volna úgy, hogy nem “kell” visszamenőleges döntést hoznia), és meghirdeti a közgyűlést 30 napra, május végére.

Ezt nem tették meg. Inkább fölényesen lesöpörték az udvarias, segítőkész javaslatot az asztalról. Az Igazságügyi Minisztérium jelzésére volt ahhoz szükség, hogy rájöjjenek a tévedésükre (bár utóbb ezt is igyekezett az elnök kimagyarázni – azért ne irigyeljük: az idén ez már a második közgyűlés volt, amit az elnökség kitűzött, majd nem tartott meg, hiszen március 14-re is összehívtak egy közgyűlést, amely hamvába holt, és ezt követte a május 3-i közgyűlés… nehéz ennyi blamázst megmagyarázni. Az elnöknek sem sikerült.)

Valójában még május 10-én is dönthettek volna úgy, hogy – pár nap csúszást bevállalva – június 11. környékére összehívják a közgyűlést. De nem. Hogy az kinek volt jó, hogy ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül működik most a kamaránk, arra lennének tippjeink.

Mindezek, mint a cikk fennen hangoztatja, belső ügyeink. Akkor már csak azt nem értjük, hogy miért teszik ezt ki a kamarai honlap azon részére, amelyet bárki elérhet, s így bárki láthatja, hogyan nem tartja be maga az ügyvédi kamara sem a jogszabályi kötelezettségeket.

És ezzel is öregbítik hírnevünket.

Egy elnöki levél margójára

Egy elnöki levél margójára

Még az Ügyvédi törvény végszavazása előtt megérkezett postaládánkba a kamarai hírlevél különszáma, benne Réti László elnök bús soraival, melyek arról szóltak, hogy ugyan nem az ő fejéből pattant ki a felmelegített e-matrica ötlete, mégis milyen hasznos lenne, ha bevezetnék.

A körlevél által felsorakoztatott érvek lényegében pénzügyi jellegűek. Ezen érvrendszer szerint az e-matrica bevételt jelent, amelyet nem az ügyvéd finanszíroz, hanem az ügyfél, és ez a többletbevétel a tagság jólétének javítására lenne visszaforgatható.

Ugyanakkor nem szól a körlevél arról a körülményről, hogy a javaslat teljes mértékben szembement tagságunk 2014-ben, közgyűlési döntésen kinyilvánított akaratával.

A 2014-es közgyűlésen hozott döntést ezidáig senki sem vonta vissza, mégis, elnökünk, akinek elsődleges feladata a közgyűlés határozatainak végrehajtása, bevallottan az e-matrica mellett szavazott, és egyetértett annak bevezetésével.

Döntéséhez nem kérte a tagság hozzájárulását, ugyanakkor úgy vélte: a saját maga által megfogalmazott, pusztán pénzügyi szempontok elegendőek ahhoz, hogy a BÜK tagságának ellenében gyökeresen más álláspontot képviseljen a Magyar Ügyvédi Kamarában.

Ha már pénzügyi szempontokról van szó, akkor miként feledkezhet meg arról a tényről Elnök úr, hogy a BÜK mérlege szerint a kamarának jelenleg 1,1 milliárd forintnyi lekötött tartaléka van. Mi indokolná a tagdíjemelést ilyen stabil pénzügyi helyzetben? És mi akadálya van annak, hogy e jelentős pénzeszközből megvalósítsa a BÜK azokat a fejlesztéseket, amelyeket a körlevél említ…. Egy olyan helyzetben, amikor NINCS elfogadott költségvetés e a BÜK-nek 2017-re, milyen alapon helyez kilátásba bármilyen költségvetési változást a körlevél?

Ismét szembesülnünk kell azzal a körülménnyel, hogy fényűző életvitelt folytató apparátust, ha úgy tetszik, hatalmas vízfejet tartunk el és finanszírozunk tagdíjainkkal, amely apparátus költségei az összes tagdíjbevétel több, mint felét felemésztik.

További jelentős kiadást jelentenek azok a megbízási szerződések, melyeket pályáztatás nélkül kötött az elnök pénzügyi, számviteli, informatikai vagy akár jogi tanácsadásra.

Végül mindannyian hallottunk már az e-matrica előkészítésére elköltött 124 millió forintról, vagy a poháralátétnek kiválóan alkalmas, de egyéb hasznos funkcióval nem rendelkező CD-vásárlási ügyletről, mintegy 180 millió forint értékben.

Akkor, amikor ilyen vitatható módon gazdálkodik a kamara, és teszi ezt 2017. szeptember 13-ig elfogadott költségvetés nélkül, van-e bármilyen jogalapja arra, hogy tagdíjemeléssel fenyegesse meg tagságát?

A pénzügyi vonatkozásokon túl felháborító az a szemlélet, amelyet kifejt a körlevél arról, hogy kizárólag ez az út lehet a megoldás a szerződés lapjainak kicserélése, visszadátumozása és egyéb visszaélések elkerülése ellen. Elgondolkodtató, hogy a kamarai tagságról, azokról az ügyvédekről, akik nap mint nap megszerzett jövedelmükből tartják fenn a kamara apparátusát, milyen véleményt alkot az elnök.

A körlevél legfontosabb, és legfenyegetőbb mondata, azonban a következő:

A tét már nem a fapados, vagy a modern kamara közötti választás, hanem az, hogy a pad alá kerül-e a többség.

Ebben egyetértünk, valóban ez a tét: az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megrázhatjuk magunkat, és kiállhatunk érdekeink védelmében.

Az elmúlt 10 kamarai évünkben folyamatosan megfigyelhető tendencia, hogy a nehezedő anyagi terhekkel, az érdekvédelem szinte teljes hiányával, az újabb és újabb szabályozásokkal, amelyek betartásához egyre több pénzre van szükség, és melyek megszegése komoly fegyelmi felelősséggel jár, a kar legnagyobb részét képező egyéni ügyvédek és a néhány személyes irodák mozgástere egyre inkább szűkül. És elnökünk jól csengő mondatai ellenére eddig a lassan leszakadó kollégák megsegítésére semmiféle terv sem született, anyagi ráfordítás meg még annyi sem. Tíz éve ugyanaz a személy az elnökünk. Kérdezze meg mindenki saját magától, mennyivel jobb ma ügyvédnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt.

Ne legyünk naivak. Attól, hogy pénzügyileg ne kerüljünk a pad alá, nem az e-matrica fog megmenteni minket, hiszen a kamara kötelessége lenne az eddig felhalmozott több, mint 1,1 milliárdos tartalékot a tagság javára fordítani.

Másik érv az ügyfélbiztonság, amely az ellenjegyzett okiratokhoz kapcsolódik. Az e-matrica valójában erre sem kínált megoldást. Miért lenne egy ügyfél nagyobb biztonságban attól, hogy az ügyvédnek a már ellenjegyzett okiratot három napon belül be kell küldenie a központi nyilvántartásba? Ha az ellenjegyzés joghatályát nem érinti a nyilvántartásba helyezés, akkor az ügyfélnek ugyan mindegy, hogy akkor, amikor ő már elment az irodából, az ügyvéd hova küldi az iratot. Az ellenjegyzést igénylő okiratok többsége – elnökünk szépen összefoglalta: a cégügyek és az ügyvédkényszeres ingatlan ügyek – eleve egy hatóságnak (a cégbíróságnak vagy az ingatlan-nyilvántartásnak) szánt iratok, amelyek esetében a hatósághoz való beküldés időpontja maga “hitelesíti” az iratot az ügyvéden kívül (a cégbíróság nyilvántartásából bárki, bármikor lekérheti a benyújtott iratokat, megtekintve azt is, hogy az benyújtásra mikor került, az ingatlan-nyilvántartás esetében pedig a jogosultnak korlátlan betekintési joga van, és szintúgy ellenőrizheti a benyújtás időpontját). Mennyiben teszi biztonságosabbá a jogügyletet az ügyfél számára, ha az adott irat a kamara nyilvántartásába bekerül, de pl. a célhelyre (cégbíróság, földhivatal) nem? A hangoztatott érvek – lapkicserélés, visszadátumozás – pedig eleve a büntetőjog által fenyegetett cselekmények. Miért kell azt feltételeznie egy elnöknek a saját tagságáról, hogy az többségében bűnözőkből áll?

A jól hangzó anyagi és ügyfélbiztonsági érvek mögött továbbra is ott húzódnak a kérdések:

Ki adott felhatalmazást az elnöknek arra, hogy a közgyűlési döntéssel szembe menjen? Ki kérte meg, hogy eljárjon az IM-nél a módosítás érdekében? Kikérjük magunknak, hogy az egész kart – és ebbe beletartoznak a fővárosi és vidéki kollégák valamennyien – okirathamisítóként, adócsalóként tüntessen fel! És azt is, hogy az ellenjegyzés kialakult, hagyományos rendszerének legitimitását megkérdőjelezze. Mert ezzel a sok-sok tisztességesen dolgozó kolléga eddigi munkáját kérdőjelezi meg.

Végül még egy mondat, amely megmutatja, mennyire fellegekben jár, és elrugaszkodott a mai, magyar valóságtól az elnök:

Feltételezhetjük, hogy a Kormány nem érzékelte az intézmény ügyvédi rezsicsökkentéssel összefüggő hatásait és ez lehetett a kihagyás közpolitikai és egyben mindent eldöntő oka.

Ügyvédi rezsicsökkentés? Érdekelte valaha is a kormányzatot, hogy nekünk, ügyvédeknek kevesebb terhünk legyen? Beleértve ebbe az IM-et is. Ha pedig a mondat arra vonatkozott, hogy az e-matrica bevezetésével az ügyvédek által végzett munkáért az ügyfelek kevesebbet fizetnek majd, akkor ez csak azt jelentheti, hogy – a fix, államnak és az e-matrica révén a kamarának fizetendő díjak mellett – kizárólag az ügyvédi munkadíjak csökkenhetnek.

Egy rezsicsökkentést azonban szívesen látnánk: a kamarai költségvetésben. Amely valóban megalapozhatja az ügyvédi kamarai tagdíjak csökkenését. És itt nem az elnök által szívesen hangoztatott “fapados” kamaráról, hanem az “ésszerűen, nem fényűző módon működtetett kamaráról” beszélünk.

Ha mindezen a hozzáálláson változtatni kívánunk, akkor a lehetőség a kezünkben van. Jogunkban áll a választott elnökség munkájának ellenőrzése, közérdekű adatigénylés útján az elnökség mindennapi munkájára vonatkozó információk megszerzése, hiszen nem azért váltunk kamarai tagokká, hogy minden hónapban befizessük a tagdíjakat.

Az elnöki körlevél azt írja: Budapesten nem álltunk ki együtt az e-matricáért. Nem bizony, hiszen egyszer már kiálltunk együtt az e-matrica bevezetésével szemben, és most ismét együtt bebizonyítottuk, hogy emellett a korábbi döntésünk mellett ma is következetesen kiállunk!