Címke: aláírásgyűjtés

Aláírásgyűjtés helyett…

Aláírásgyűjtés helyett…

Február 12-e óta tudjuk, hogy a 2014-es kamarai választások eredményei érvényesek. Ezzel jogi szempontból rendezésre kerültek a korábbi nyitott kérdések: a 2014 februárja óta tartó bizonytalan, illegitim, külső beavatkozással fenyegető helyzet megnyugtatóan lezárult. Már nem kell attól tartanunk, hogy az igazságügyi miniszter keresete alapján a bíróság jelöl ki egy megbízottat arra, hogy ellássa a kamara vezetését. Ahogyan az a Kamara honlapjáról kiderült, több különféle bírósági eljárás indult az igazságügyi miniszter keresete és a választások eredményével kapcsolatos pereken felül.   Mára megszűnt a bírósági eljárások sora, és immár nem a győri kamara vezetősége dönt a budapesti kérdésekben. Látszólag tehát minden a helyére került, és egy vészterhes időszak végre véget ért.

Azonban attól, hogy a jog szolgálatában álló hivatásrendünk házatáján jogi szempontból rendeződtek a Kamara vezetésével, a vezetők legitimitásával kapcsolatos kérdések, még nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlhetünk, és a nyugalom és biztonság hamis illúziójába ringathatjuk magunkat. Az elmúlt, immár két év ugyanis rávilágított egy sor problémára, amelyeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni azzal, hogy “A vizsgálat lezárult, kérem, felejtse el”.

  • Mert a 2018-as kamarai választások előtt továbbra sincsen jogi szempontból megnyugtató, a kamarai taglétszámhoz igazodó, a modern technikai vívmányokat alkalmazó választási rendszerünk – ne feledjük, hogy alakiságok szempontjából a kamarai választások érvényességével kapcsolatos perben mind az első-, mind a másodfok megfogalmazott kritikát, és erre alapítottan elmarasztalást a kamarával szemben, s a hiányosságok meglétére még a kúriai döntés is utalt;
  • Mind a mai napig nincs a kamarai tagok, lényegében a Kamara tulajdonosai, a választók által átlátható, ellenőrizhető döntési rendszere a Kamarának, ahol a döntéseket nem utólag, tényként tálalja a vezetés, hanem azokba bevonja – legalább az információ átadása szintjén – a tagságot is. A választott elnökség ülései során ütköztetett képviselői álláspontok rejtve maradnak a tagok, a választók elől. Az elnökség munkáját elfogadott ügyrend nélkül végzi;
  • Mind a mai napig nincsen intézményesített rendszere az ügyvédi érdekek képviseletének. Nincsenek érdekegyeztető fórumok, kamaránk nincs regisztrálva az Országgyűlés Hivatala által vezetett, ún. “lobby listában” sem. Az ügyvédek érdekeit ért sérelmek jelentős részében a Budapesti Ügyvédi Kamara hallgat, s ha esetleg mégis szólna, azt sem kommunikálja tagjai felé (a teljesség igénye nélkül: az ügyvédeket érintő lehallgatási botrányról a mai napig nem kaptunk tájékoztatást, a február 12-i bombariadó kapcsán az ügyvédekkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban csend van, egyedi kérdésekben – pl. letét kiadásával kapcsolatos probléma – a kamarai tag kitérő választ kap, és sorolhatnánk tovább). Az ügyvédség által elért eredményeket nap mint nap fenyegető olyan körülmények kivizsgálása kapcsán, mint amilyen pl. a cégkontárok, az ügyvédi minimum munkadíj vagy az online pénztárgép kérdése, szintén nem kapunk választ. Az ügyvédség társadalmi megítélésének javítása ügyében sem látunk túlzottan nagy aktivitást a Kamara részéről.
  • Mind a mai mai napig nincs a Kamarának korszerű alapszabálya, amely kettéválasztja a közhatalmi funkcióból eredő ügyek intézését a tulajdonosi, érdekvédelmi kérdésektől, és amely a jelenleginél kiegyensúlyozottabb döntési kompetenciákat határoz meg.

Folytathatnánk a sort, hiszen korántsem merítettünk még ki minden témát, de csoportunk a fentiekben foglaltak megoldását érzi legégetőbb feladatunknak. Mivel a kamarai tagság nem választás kérdése, hanem mindazoknak, akik az ügyvédi hivatást választják, kötelező, ezért ebben a helyzetben nekünk kell tennünk azért, hogy kamaránk ne csak a “legvidámabb barakk” legyen (lásd.: végrehajtói vagy orvosi kamara), hanem a saját házunk, ahol jól érezzük magunkat. Ezt azonban nem adják ingyen.

Csoportunk egyik legfontosabb céljának azt tekintette megalakulásakor, hogy az ügyvédséget akkor fenyegető veszélyhelyzetet, ami a 2014-es választási eredmények bizonytalanná tételéből adódott, minél hamarabb és úgy oldja meg, hogy a megoldásban nem várja el kívülállók (pl. bíróság vagy igazságügyi miniszter) beavatkozását. Egyedüli olyan megoldásnak, amit az ügyvédség saját maga tehetett abban a helyzetben, az új választások kiírása mutatkozott. Ezért kezdtük el az aláírások gyűjtését, hogy a Kamara képviseletére éppen akkor hivatott szerv a kamarai tagság akaratából összehívhasson egy közgyűlést, és ott döntés születhessen új választások kiírásáról.

Ezt a törekvésünket a 2014-es kamarai választások eredményének rehabilitációja meghaladottá tette.

Deklaráljuk: nem kívánjuk a jelenlegi helyzetben tovább gyűjteni az aláírásokat azért, hogy közgyűlés döntsön új választások kiírásáról.

Azonban a fentiekben felvázolt problémák megoldása szívügyünk, amiért tenni akarunk és aminek végrehajtása érdekében továbbra is folyamatosan keressük azokat a megjelenési, felszólalási, érdekérvényesítési lehetőségeket, amelyek segítségével előrébb tudunk lépni ezekben a kérdésekben.

Ezért legközelebb egy kötetlen fórumot, beszélgetést szervezünk

április 5-én 13.00 – 16.00 óra között

a Kamarában az érdekvédelem témakörében, ahová minden kollégánkat szeretettel várjuk!

Ismét aláírásgyűjtés a Kamarában!

November 27-én 11:00 – 13:00 óra között ismét aláírásgyűjtést rendezünk a Kamaránkban. Célunk változatlan: annyi aláírást összegyűjteni, amennyivel megkerülhetetlenné válik egy kamarai közgyűlés összehívása. Korábbi cikkeinkben már részletesen leírtuk, miért szeretnénk ezt.

Most kedvcsinálónak megmutatjuk a korábbi aláírás képeit 🙂

Péntek 13.

Péntek 13.

Nem, ez nem egy horrorfilm beharangozója. Ugyanis a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport második aláírásgyűjtési akciója pontosan egy ilyen érdekes dátumra esett. Ezen a napon ismét kihelyezett kamarai aláírásgyűjtést rendeztünk, az előzetes várakozásokhoz képest remek eredménnyel. 
Mindezen túl az alábbi érdekességek és fontosságok történtek, legalábbis mi ezeket találtuk annak:
1. Többen hoztak más kollégáktól begyűjtött aláírásokat, ill. ajánlották fel segítségüket a további meggyőzésben és a gyűjtésben. Az igazán lelkesek maguk is ívekkel a zsebben járnak és gyűjtenek.
2. Olyanok is aláírták ma, akikről nem gondoltuk volna…
3. Sokan azzal a kérdéssel nyitottak, “Hogy állunk?”. A többesszám első személy használata sokat elárul az ügy fontosságáról és a kollégák hozzáállásáról.
4. Talán nem is volt olyan, aki ne mondta volna, hogy szurkol és csak így tovább, ill. azt, hogy a kamarai dolgok viszont nem mehetnek így tovább!

Kupaktanács a Kamara ügyeiről. Németh kolléga kifejti, Fekete kolléga hallgatja, Nagy kolléga karjait összefonva elhatárolódik, Mező kolléga mindezek felett szemet huny...
Kupaktanács a Kamara ügyeiről. Németh kolléga kifejti, Fekete kolléga hallgatja, Nagy kolléga karjait összefonva elhatárolódik, Mező kolléga mindezek felett szemet huny…

5. A kamarai személyzetre ma sem tudtunk volna egyetlen rossz szót szólni.
6. Bánáti dr. kétszer is tiszteletét tette, elsőként jó munkát kívánt a csapatunknak, utóbb pedig egy meghívót adott át két főre a holnapi MÜK rendezvényre. Mi ezt gesztusnak és támogató bátorításnak tekintettük, és éltünk is a megjelenési lehetőséggel!
7. Fekete dr. is kitüntetett figyelemmel kísért minket, és önmagát nem kímélve fogyasztotta a csokoládénkat! Külön köszönet neki a technikai segítségért.

 

Nem görcsösen. Csak lazán!

Nem görcsösen. Csak lazán!

Az aláírásgyűjtés hevében, nos nem tagadható, időnként becsúszott néhány megfelelő módon és eléggé el nem ítélhető… mondjuk ki őszintén: mém. Ami talán nem is baj, hiszen a hosszú élet titka az, hogy semmit sem szabad véresen komolyan venni.

Összeszedtünk néhányat a Facebookon megjelent, közgyűléssel, aláírással, aláírási ívekkel kapcsolatos képes produktumokból.

Íme!

Ezzel kezdődött minden...
Ezzel kezdődött minden…
Majd folytatódott velük...
Majd folytatódott velük…
És ettől kezdve elgurult a gyógyszer...
És ettől kezdve elgurult a gyógyszer…
Kasza Blanka is beszólt
Kasza Blanka is beszólt
Ha már Kálmán bátyánk volt, hát az (észak) ír - magyar meccs sem maradhatott ki
Ha már Kálmán bátyánk volt, hát az (észak) ír – magyar meccs sem maradhatott ki
És az ügyvéd-filmek, ezerrel
És az ügyvéd-filmek, ezerrel
Régiek...
Régiek…
... és újabbak egyaránt.
… és újabbak egyaránt.
Petrocellinek mindenképpen szerepelnie kellett
Petrocellinek mindenképpen szerepelnie kellett
Továbbá más klasszikus színész arcok, mint amilyen szegény Yves Montand...
Továbbá más klasszikus színész arcok is megjelentek, mint amilyen szegény Yves Montand…
Vagy mint Batman és Robin
Vagy mint Batman és Robin
Az ezotéria is bejelentkezett...
A fantasy is bejelentkezett…
... nem is kicsit
… nem is kicsit
Michael Corleone sem hagyta a dolgot annyiban
Michael Corleone sem hagyta a dolgot annyiban
Ahogyan Forest Gump sem
Ahogyan Forest Gump sem
Pelikán elvtárs aláírt...
Pelikán elvtárs aláírt…
Viszont Chuck Norris nem írt alá
Viszont Chuck Norris nem írt alá
De segített aláírást gyűjteni
De segített aláírást gyűjteni
És végül, Chernek hála, Bill sem felejtette otthon az ívet.
És végül, Chernek hála, Bill sem felejtette otthon az ívet…
S az első aláírásgyűjtő nap végén Leonardo emelte mindazokra a poharát, akik bejöttek és aláírtak
S az első aláírásgyűjtő nap végén Leonardo emelte mindazokra a poharát, akik bejöttek és aláírtak
A Kamara boldog napja

A Kamara boldog napja

Ezen a szeles, borongós novemberi napon, november 5-én, a Budapesti Ügyvédi Kamara patinás épülete olyasmire ébredt, amire már régen nem.

A klubhelyiségben ügyvédek gyülekeztek, beszélgettek, sőt annak dacára, hogy a büfé pár évnyi haldoklás után mára már teljesen kimúlt, mégis kávé, sütemény került elő, és több asztal mellett folyt az eszmecsere, az újságolvasás… és természetesen az aláírás.

Mert ezen a napon azért jöttek-mentek az ügyvéd kollégák az épületben, és azért beszélgettek kisebb-nagyobb csoportokban, mert csoportunk, a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért, aláírásgyűjtést hirdetett egy rendkívüli kamarai közgyűlés összehívása érdekében. Volt aki csak beugrott egy aláírásra, volt aki javaslatokat is tett, hoztak íveket az ismerős kollégákkal aláíratva, jöttek érdeklődők, jöttek olyanok is, akik magyarázatot vártak tőlünk, hogy kik vagyunk, kik nem vagyunk, mit szeretnénk, miért szeretnénk… Jöttek tárgyalás előtt, szerződés után, külföldi utazásra indulva még beugrani, jöttek kisbabával, jöttek nagy terhesen, jöttek betegen, de jöttek, jöttek és jöttek. Öröm volt!

Az apropó már kevésbé volt örömteli. Hiszen azért van szükségünk az aláírásokra, és azokon keresztül a közgyűlés tartására, hogy a közgyűlés döntsön arról, kívánja-e rendkívüli választások, esetleg pótválasztások kitűzésére utasítani a Kamara vezetőségét.

Az előzményeket már több alkalommal, több helyen is olvashatta mindenki. A 2014-es kamarai választások eredményét megsemmisítő jogerős bírósági döntés, majd ügyvédi törvény módosítás, igazságügyi miniszter által a Kamaránk ellen benyújtott kereset, a győri kollégák kirendelése, hogy átmenetileg lássák el a Kamaránk vezetését… mindezek olyan mértékű presztízsveszteséget okoznak nekünk, a budapesti ügyvédségnek nap mint nap – a médiában megjelenő nyilatkozatokkal, hírekkel együtt – amire nekünk magunknak kellene válaszolnunk. Mert jelenleg milyen kép kezd kialakulni rólunk, budapesti ügyvédekről? Hogy a saját ügyünkben impotens módon nem tudunk lépni, kell hozzá a Parlament, az igazságügyi miniszter, a győri kamara… És ha a saját ügyünkben képtelenek vagyunk tenni bármit is, akkor hogyan várja el egy ügyfél, hogy az ő ügyében eredményesek leszünk? Mi ügyvédek, akik jelenleg a közigazgatás és a bíróság játékszereként fulladozunk perek és a legkülönfélébb jogszabály- és szabályzat magyarázatok tengerében… Az is megérne egy külön misét, hogyan jutottunk el ide. A közgyűléseken keresztül, amelyeken a majdnem hatezres taglétszám ellenére csak pár kartárs lézengett, egészen odáig, hogy nem volt értelme fenntartani a büfét, mert annyira nem használta senki.

Ezen a napon is főként erről volt szó. Mit tudunk tenni  mi magunk azért, hogy kiszabaduljunk ebből az ördögi körből, ahol minden egyes bírói ítélettel egy újabb kérdőjel emelkedik fel, ami újabb illegitim érzetet kelt az emberben a Kamaránk működésével kapcsolatban?

A válaszunk erre: a közgyűlés. Ez a mi Kamaránk, amely alapvetően határozza meg a saját egzisztenciánkat, választott hivatásunk kereteit és a lehetőségeinket. És a Kamara egy köztestület, amely testület tagjai mi magunk vagyunk! A legfőbb szervünk a közgyűlés, amelynek összehívását a mi véleményünk szerint már régen kezdeményezni kellett volna, amíg nem vált kissé követhetetlenné, hogy éppen aznap reggel ki képviseli a Kamaránkat, most a 2014-es választásokon megválasztott, most a 2010-es választásokon megválasztott tisztségviselők, most a győri kamara, most a bíróság által kijelölt felügyelőbiztos… Egy biztos: mivel a Kamarának működnie kell, mindig lesz valaki, aki törvény alapján éppen ott és akkor képviseli a Kamarát, s ilyen módon összehívhatja a közgyűlést. Ott pedig végre mi magunk mondhatjuk ki, hogy mit akarunk! Bármit is döntünk, hiszen dönthetünk akár úgy is, hogy minden maradjon a régiben, hagyjuk a bíróság vagy a miniszter kezében a döntést rólunk, vagy dönthetünk választások kiírása mellett is, az legalább a MI döntésünk lesz.

IMG_7355

Ehhez szükséges az aláírás. És a tegnapi napon sokan voltak, akik megértették ezt, eljöttek, aláírtak, beszélgettek, biztattak, és átérezték, milyen az, amikor nem azért megyünk be a Kamarába, mert valami hivatalos ügyünk van, nem is azért, mert a fegyelmi tárgyalásunkra várunk, hanem azért, mert szükség van ránk. És ilyenkor kicsit talán “ügyvédesre” véve a figurát, kicsit vagy nagyon értékelve, hogy hasonló gondolkodású vagy érdeklődési körű kartársak között vagyunk, elbeszélgetünk a világ dolgairól és megpihenünk a napi hajszában.

Minden aláírás egyformán fontos, de külön örültünk annak, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara illetőleg a Budapesti Ügyvédi Kamara tisztségviselői közül – természetesen nem tisztségviselői, hanem ügyvédi minőségükben – több kollégánk is csatlakozott a kezdeményezésünkhöz. Örömmel láttuk Fekete Tamást, Hegedűs Lászlót, Papp Gézát és Szlávnits Lászlót, persze hasonló örömmel láttunk volna másokat is, de ami késik, az eljön!

Hiszen hamarosan újabb aláírási lehetőséggel állunk elő. Akinek pedig idő hiányában gondot jelentene személyesen bejönni a Kamarába, és kellemesen, beszélgetve, eszmét cserélve eltölteni ott egy kis időt, nyugodtan letöltheti az aláírási ívünket, most már WORD formátumban is, hogy a kitöltése egyszerűbb legyen, erről a linkről. Ha kapunk egy értesítést a kozgyules@kollegakxxi.com e-mail címre az aláírásról, esetleg el tudnátok küldeni ugyanide a szkennelt példányokat, akkor jelentkezünk, és megbeszéljük, hogyan tudnánk az eredeti példányhoz is hozzájutni. Természetesen postán is tudjuk fogadni az aláírói íveket, postacímünk: Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért, 1388 Budapest, Pf.: 100.

S ahogyan írtuk, folytatjuk. Mert szeretnénk, ha a Kamaránknak ezt a csütörtöki napot követően sok hasonló boldog napja lenne. Velünk, budapesti ügyvédekkel közösen.