A MI – XXI. SZÁZADI – KAMARÁNK! ÉRDEKVÉDELEM – AMIT MEG KELL TENNI

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 144.§ (3) bekezdése az ügyvédi kamarák (a Magyar Ügyvédi Kamara és a területi kamarák) által kötelezően ellátandó közfeladatként jelöli meg az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosultak érdekképviseletével kapcsolatos feladatok ellátását. A törvény az ügyvédi kamarákat, az ügyvédi tevékenységet gyakorlók önkormányzati elven alapuló, szakmai és érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestületeként definiálja.

A törvény az érdekképviseleti tevékenység tartalmának kifejtésével adós marad, azonban a tény ettől még tény: a kamarák (mind a Magyar Ügyvédi Kamara, mind pedig a területi kamarák) kötelezően ellátandó, így számonkérhető közfeladata tagjainak érdekképviseletét biztosítani.

Sokan éreztük úgy az elmúlt időkben, hogy ez a kötelezően ellátandó tevékenység a háttérbe szorult. Ha volt is, esetlegesen, véletlenszerűen történt, általában az események után kullogva és későn reagálva. Egyértelműen látszik, hogy míg a kamara közhatalmi funkcióinak végrehajtására („a kamara az ügyvédség cégbírósága”) jelentős méretű, drága, és nem feltétlenül hatékony szervezetet tart fenn, addig az érdekvédelemmel kapcsolatos közfeladatoknak sem a szervezeti kereteit, sem a kialakult eljárásrendjét, sem a megfelelő fórumait nem találjuk.

Egy korábbi írásunkban kifejtettük, milyen szervezeti keretei lehetnének az intézményesített érdekvédelmi tevékenységnek kamaránkon belül. Érdekvédelmi Elnökhelyettes, és állandó Érdekvédelmi Bizottság szükséges, vagy ezek hiányában (mivel állandó bizottságot csak a kamarai alapszabály hozhat létre) az Elnökség keretein belül működő „ad hoc”, mégis állandó bizottság, egy elnöki megbízott vezetésével.

A hatékony érdekvédelem első lépése, hogy megfogalmazzuk, mik az érdekeink nekünk, ügyvédeknek. Ezek két nagyobb részre oszthatók, elsőként azokra, amelyek közvetlenül érintik az egyes ügyvédeket, másrészt azokra, amelyek az ügyvédséggel, mint társadalmi csoporttal kapcsolatosak, és áttételesen érintik a csoport tagjait.

Minket, ügyvédeket közvetlenül érintő érdekvédelmi kérdések:

legyen munkánk,
a munkánkért méltó díjazásban részesüljünk,
a munkánkat megfelelő körülmények között végezhessük.

Az ügyvédséget, mint társadalmi csoportot érintő kérdések, amelyek áttételesen visszahatnak az egyes egyének munkájára, életére is:

legyen beleszólásunk a munkánkat érintő jogi környezetbe,
emeljük az ügyvédség társadalmi megbecsültségének szintjét.

A Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport tagjaiként a következőket vállaljuk, ha a 2018-as kamarai választások révén döntési pozícióba kerülünk, azaz tagjaink megfelelő, döntésképes számban bekerülnek a MÜK és a BÜK teljes ülésébe, elnökségébe, bizottságaiba.

Hogy legyen munkánk…

… vállaljuk, hogy erőteljesen lobbizunk azért, hogy az ügyvéd is szerkeszthessenek közhiteles és ehhez kapcsolódó végrehajtható közokiratokat. Kidolgozzuk az ilyen típusú okiratok szerkesztéséhez szükséges feltételrendszert, amely ugyanolyan módon biztosítja az ilyen okiratok létrejöttéhez fűződő közbizalmat, mint a közjegyzők esetében. A lobbizással profi lobbistákat bízunk meg.
… vállaljuk, hogy határozottan fellépünk a kontárok, ingatlanközvetítők, biztosítási ügyintézők által végzett ügyvédi tevékenységekkel szemben. Megtesszük a szükséges fel- és bejelentéseket az ilyen tevékenységeket végzőkkel szemben. A velük jogellenesen együttműködő ügyvédeket felelősségre vonjuk.
… vállaljuk, hogy külön munkacsoportban vizsgáljuk meg azokat a területeket, ahol ügyvédkényszert lehet bevezetni, vagy „kényszer” nélkül is olcsóbb, biztonságosabb vagy célszerűbb az ügyvéd igénybevétele. Ezen területekkel kapcsolatos jogszabály módosításokat a kamarai lobbista segítségével átvisszük a jogalkotáson.

Hogy a munkánkért méltó díjazásban részesüljünk…

… vállaljuk, hogy erőteljes lobbizásba kezdünk annak érdekében, hogy – az ügyvéd és ügyfele díjazásban való megállapodásának szabadságát fenntartva – az ügyvédi minimum munkadíjak megállapításra kerülhessenek a Kamara által. Nem tartjuk jó megoldásnak, ha állami aktus állapítja meg a díjaink mértékét. Azt viszont követhető útnak gondoljuk, ha jogszabály a Kamara számára megadja a szabályozás lehetőségét (nem a kötelezettségét, mivel területi kamaránként eltérő lehet az ezzel kapcsolatos igény).
… amíg a fenti lobbizás folyamatban van, a Kamara a jogkereső állampolgárok részére kiad egy ajánlást, amely a javasolt minimális ügyvédi díjakat tartalmazza. Az ajánlás megalkotásánál figyelembe fogjuk venni az adott feladat ellátásával kapcsolatos adminisztratív terheket, a kötelezően használt adatbázisok használati díjait, a szükséges infrastruktúrát, és minden egyéb, az árat befolyásoló tényezőt. Azoknál a kollégáknál, akik rendszeresen vagy kampányszerűen a javaslatban foglaltnál alacsonyabb dömpingárat alkalmaznak, amennyiben ez a Kamara tudomására jut, vizsgálattal ellenőrzi, milyen módon tudja az adott kolléga a figyelembe vett költségek alatt megvalósítani az adott tevékenységet (hiszen ha birtokukban van a Bölcsek köve, akkor mindenkinek jó, ha ez a tudásuk közkinccsé válik – ha viszont csak spóroltak egyes kötelező díjakkal, tartalmi elemekkel, akkor fontos, hogy ez még időben kiderüljön).
… vállaljuk, hogy erőteljesen lobbizunk a sikerdíj jelenlegi, ügyvédek számára hátrányos szabályozásának eltörlése érdekében.
… vállaljuk, hogy erőteljes lobbizásba kezdünk az ügyvédi díjazást megállapító jogszabályok módosítása érdekében, hogy a jelenlegi megalázóan alacsony összegek helyett az ügyvédi munkát megfelelő módon elismerő díjak kerüljenek megállapításra (pl. perköltségek, kirendelési díjak), amelyek alkalmasak a színvonalas és modern ügyvédi tevékenységgel járó költségek finanszírozására és a bírókkal, ügyészekkel azonos mértékű jövedelem elérésére.

Hogy a munkánkat megfelelő körülmények között végezhessük…

… vállaljuk, hogy felülvizsgáljuk az ügyvédeket érintő bürokratikus szabályokat. Kidolgozzuk az ezek egyszerűsítését, esetenként eltörlését biztosító módosításokat. A jogalkotáson a kamarai lobbista segítségével végigvisszük a szükséges jogszabály változtatásokat.
… vállaljuk, hogy a XXI. századi igényeknek megfelelő ügyintézés (e-ügyintézés) elsajátítása érdekében biztosítjuk a Kamara segítségét. A könyvtárat e-ügyintézésre alkalmas számítógépekkel szereljük fel. Naponta munkaidőben biztosítjuk, hogy a helyszínen hozzáértő személy tudjon segítséget nyújtani az ügyintézéshez az azt igénybe vevő kollégák részére.
… vállaljuk, hogy a jelenleginél is nagyobb súlyt fektetünk a szakmai oktatásra. Az oktatásokat lehetőleg szombatonként tartjuk, amikor többen ráérnek. Az oktatás online közvetítés útján is figyelemmel kísérhető lesz. Az oktatásban a gyakorlati képzés lesz az elsődleges, amit az ügyvéd a napi munkája során azonnal felhasználhat.
… vállaljuk, hogy a kamarai tagok részére az e-ügyintézéshez szükséges infrastruktúra megteremtése (géppark, megfelelő szoftverek beszerzése) érdekében, jelentős árkedvezmény eléréséért pályáztatunk szolgáltatókat. A legjobb ár-érték arányt nyújtó ajánlattevők révén a teljes ügyvédi kar részére biztosítjuk az e-ügyintézéshez szükséges megfelelő eszközöket.
… vállaljuk, hogy a 3 évnél fiatalabb gyermeket nevelő női kollégák részére tagdíjmérséklést nyújtunk. Elérjük, hogy kedvezményes biztosítási konstrukciókat vehessenek igénybe, és lobbizunk a kedvezőbb adózási lehetőségekért.
… vállaljuk, az ügyvédeket terhelő bürokratikus terhek csökkentése érdekében, hogy a Kamara mintaszabályzatokat bocsát tagjai rendelkezésére minden olyan kérdésben, ahol ilyen szabályzatra jogszabályi kötelezettség miatt szükség van.
… vállaljuk, hogy létrehozunk egy kizárólag kamarai tagok által használható, a kollektív bölcsesség talaján álló ingyenes, wiki típusú, elsősorban a gyakorlatra koncentráló tudásbázist, amelynek használata meggyorsítja és megkönnyíti az ügyvédi tevékenységet.
… vállaljuk, hogy modern, jól kereshető, kibővített ügyvédi szaknévsorral rendelkező honlapot hozunk létre, amely az ügyvédek és az ügyfelek érdekeit is szem előtt tartva olyan – többségében fizetős – szolgáltatásokat is ingyenesen bocsát a kamarai tagok rendelkezésére, mint amilyeneket pl. a jelenlegi Ügyvédbróker, vagy ügyvéd.hu oldalak kínálnak. Az „e-ümk”-t szintén integráljuk a honlapra. Így a kamara által felügyelt módon működhet ez a típusú rendszer, megszűnnek a minimum díj alatti ügyvállalások.
… vállaljuk, hogy a kamara olcsó rezsijű, felszerelt irodákat bocsát az arra rászoruló kollégák rendelkezésére legfeljebb egy éves időtartamra, amennyiben az adott kollégák igazolják a rászorultságot (egy kidolgozandó szempontrendszer alapján), valamint vállalják, hogy a kamarai jogsegélyszolgálat munkájában térítésmentesen részt vesznek.
… vállaljuk, hogy biztosítási szakemberek bevonásával korszerű, az ügyvédi munkához igazodó biztosítási konstrukciókat dolgozunk ki, amelyeket vagy biztosítótársaságok, vagy egy új, önkéntes, kölcsönös önsegélyező szervezet keretein belül bocsátunk a tagság rendelkezésére.
… vállaljuk, hogy a kamara gazdálkodásának racionalizálásával lehetőséget teremtünk a tagdíjcsökkentésre.
… vállaljuk, hogy lobbizással megszüntetjük az ügyvédi korlátlan felelősséget, amely a jelenlegi jogszabályi környezetben tarthatatlan és vállalhatatlan.

Hogy beleszólásunk legyen a munkánkat érintő jogi környezetbe…

… vállaljuk, hogy állandó lobbistát bízunk meg az ügyvédséget vagy az ügyvédi munkát közvetlenül érintő törvényjavaslatok, jogszabályok tartalmának a gyakorlatnak megfelelő befolyásolása érdekében. A lobbista első feladatai közé tartozik majd az ügyvédi törvény, az új polgári perrendtartás és büntető eljárási kódexek módosításainak kijárása.
… vállaljuk, hogy azonnal kezdeményezzük a Budapesti Ügyvédi Kamara felvételét az Országgyűlés Hivatala által az országos érdekképviseleti és civil szervezetekről vezetett részletes jegyzékre. A listán szereplő szervezetek napi kapcsolatot tarthatnak az Országgyűlés irodáján keresztül a minisztériumokkal, a parlamenti bizottságokkal, figyelemmel kísérhetik, milyen jogszabályok vannak készülőben, melyek érintik az ő területüket is. A parlamenti bizottságok maguk is meghívhatják nyilvános üléseikre a listán szereplő csoportokat, és kikérhetik véleményüket törvénytervezetek kapcsán. Ezzel hivatalos mederbe tereljük a jelenlegi ad hoc jellegű, a tagság számra átláthatatlan jogszabály-véleményezési gyakorlatot.

Hogy emeljük az ügyvédség társadalmi megbecsültségének szintjét…

… vállaljuk, hogy az ügyvédi tevékenység népszerűsítése érdekében felvilágosító kampányt indítunk. Honlapokat működtetünk, kiadványokat készíttetünk a jogkereső állampolgárok megfelelő tájékoztatása érdekében. Ennek érdekében a kommunikációért és a PR-ért felelős szakembert szerződtetünk a kamaránkba.
… vállaljuk, hogy a kamarai tagság részvételével a társadalom számára megfelelően kommunikált jótékonysági gyűjtéseket, eseményeket rendezünk.
… vállaljuk, hogy az ügyvédek által végzett társadalmi tevékenységeket (pl. színjátszókör, zenei események, írás stb.) a Kamara támogatja, és a társadalom számára megfelelően kommunikálja.
… vállaljuk, hogy az ügyvédséggel kapcsolatos, ügyvédeket bemutató (pozitív PR) produkciókat (pl. film, színház, zenei művek) a Kamara támogatja.
… vállaljuk, hogy lobbizunk a MÜK (BÜK) mellett működő állandó választottbíróság felállítása érdekében. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy intézményesítjük a BÜK mellett működő eseti választottbíróságot: egységes szabályzatot és állandó (a kamara tagjaiból álló) bírói névsort alakítunk ki. A kamarai tagok között felvilágosító és népszerűsítő munkával elérjük, hogy lehetőség szerint az általuk szerkesztett szerződésekben a BÜK mellett működő eseti választottbíróságra vonatkozó választottbírósági kikötés szerepeljen.
… vállaljuk, hogy intézményesített, rendszeres kapcsolattartási formákat alakítunk ki az ügyvédség munkájával közvetlen kapcsolatban álló állami szervek vezetőivel (rendőrség, ügyészség, bíróság, ingatlan-nyilvántartás, cégbíróság, közjegyzők), és ezek segítségével az ügyvédséget érintő hátrányos gyakorlat esetén, vagy egyedi ügyekben hathatós és gyors jelzésre és intézkedés kérésére lesz lehetőségünk. E szervekkel a nem hivatalos kapcsolatokat is szorosabbá tesszük (pl. közös sportprogramok, rendezvények stb.), amivel ezen hivatások gyakorlói közötti, jelenleg a tapasztalatok szerint meglehetőst széles szakadékot igyekszünk áthidalni.
… vállaljuk, hogy a kamara ingyenes jogsegélyszolgálatot működtet a kartársak, a kartársak családtagjai, valamint bármely állampolgár részére. Ezzel egyrészt az ügyvédség társadalmi elismertsége növekszik, másrészt a jogsegélyszolgálatot nyújtó kartársak ügyfélhez jutási lehetőségét is megteremtjük.
… vállaljuk, hogy újraszervezzük az Ügyvéd Múzeumot, ahol bemutathatjuk szakmánk múltját. Mert múlt nélkül nincs jövő!

A saját házunk tája…

Nem tagadható, hogy egy átlagos kamarai tag számára a Kamara a múltban és jelenleg is inkább a kötelezettségek és a hatóságosdi képzetét kelti. Ebben komoly szerepet játszott az a fajta hivatalos hangnem, amit a legutóbbi időben a kamara felvett a tagjaival szemben (pl. nem „Tisztelt Kartárs!” vagy „Kedves kamarai tag!”, hanem egyszerűen csak „nyilvántartott”, vagy az egyes hatósági tevékenységek után fizetendő hatósági díjak, és még sorolhatnánk).

Nincs mese, a saját házunk táján is rendet kell teremteni. Ezzel kapcsolatban…

… vállaljuk, hogy megvizsgáljuk a kamarai tagokkal kapcsolatos ügytípusokat, és a lehető leglogikusabb és legkevésbé bürokratikus megoldások alkalmazásával egyszerűsítjük a tagság feladatait. A kamarai ügyintézők számára világossá tesszük, hogy a kamarai tag ügyvéd az a személy, akinek ő a munkáját köszönheti, és ennek megfelelő kommunikációt várunk el valamennyiüktől.
… vállaljuk, hogy megszüntetjük a pazarló kamarai gazdálkodást. Az ennek eredményeként felszabaduló tételt tagdíjcsökkentésre, valamint az ügyvédek munkáját segítő beszerzésekre fordítjuk.
… vállaljuk, hogy a Kamarát ismét élhető, kellemes, ügyvédbarát hellyé tesszük. A kamarai büfét megnyitjuk, napilapokat rendelünk, melyeket a kollégák átnézhetnek egy csésze kávé, tea vagy egyéb finomság mellett. Érdekes, tanulságos, hasznos rendezvényekkel csalogatjuk be a kartársakat a kamarába, hogy érezzék: nem ők vannak a Kamaráért, hanem a Kamara van őértük.
… vállaljuk, hogy megalakulásuk után mind az elnökségnek, mind az egyes bizottságoknak az első feladata lesz a saját ügyrendjük megalkotása. Valamennyi elnökségi és bizottsági ülés nyilvános lesz a kamarai tagok számára (a személyiségi jogok és az adatvédelem által megkövetelt korlátozások figyelembevételével). A nyilvánosságot a személyes jelenlét biztosításával, vagy online közvetítésekkel oldjuk meg. Az elnökségi és bizottsági jegyzőkönyvek nyolc munkanap elteltével a kamarai honlapon megtalálhatók lesznek.
… vállaljuk, hogy előkészítjük és megvalósítjuk az elektronikus szavazás rendszerét (a jogtanácsosok számára a kamara ezt már megtette…), amelynek segítségével jóval nagyobb részvételt érhetünk el a Kamaránkat érintő döntésekkel kapcsolatban. Így az egyes döntések legitimitását nem 150 szavazat fogja biztosítani (a mintegy 6000 ügyvédből), hanem valóban egy jelentős véleménynyilvánítás, amelyet az ügyvéd a rendszerben akár otthonról, vagy az irodájából megtehet majd a szavazásra meghatározott időintervallumon belül, az ügyfélkaput használva.
… vállaljuk, hogy az etikai kérdésekre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk. Ne legyenek kamarai tagok között etikátlan megnyilvánulások, egymás „fúrása”, esetenként verbális, vagy akár fizikai atrocitás. Az Etikai Bizottság mellett szükség esetén mediációs csatornákat alakítunk ki az ilyen jellegű ügyek kezelésére.
… végül vállaljuk, hogy az érdekvédelemmel kapcsolatos kérdések gyors megoldása érdekében kamarai forródrótot működtetünk, amely közvetlenül az Elnökségen belül felállításra kerülő érdekvédelmi munkabizottsághoz lesz bekötve. Azonnal értesülni szeretnénk minden olyan problémáról, kérdésről, esetről, amely felveti a kamarai érdekérvényesítés szükségességét, legyen az egy hatóság méltánytalan eljárása, egy bíró lenéző szavai, vagy bármi egyéb.

A fentiek alapján látható, hogy van munka bőven. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk a vállalásainkat, megfelelő számban kell részt vennünk a kamarai munkában, mind az elnökségben, mind a bizottságokban, valamint a MÜK teljes ülésben is. Ha szimpatikusak a fenti célkitűzéseink, úgy kérünk Kedves Kolléga, a novemberi kamarai választások során szavazz a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport (vagy rövidítve K-XXI) jelöltjeire!

Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért

Bajban a Bergengóc Ügyvédi Kamara

A következő sorokat Csire Balázs kollégánk jegyezte le egy hozzá érkezett kétségbeesett kollegiális kérés nyomán. Szörnyűlködve olvastuk. Óriási szerencse, hogy ez NÁLUNK nem fordulhatna elő.

No de ezek a bergengócok…

Nem vagyunk egyedül a világban. A lenti levelet a Bergengóc Ügyvédi Kamara egyik tagja, név szerint dr Xavier de Yolland juttatta el hozzám, tanácsomat kérve, hogy mit tegyen. Szerintem nangyon szomorú a sztori, olvassátok végig és tegyetek javaslatot mit írjak dr Xavier de Yollad ügyvédnek, a Bergengóc Kamara elnökségi tagjának.

„Kedves Balázs, nálunk a dolgok így állnak:

A Bergengóc Ügyvédi Kamara, mint tudod a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara tagja. Mirzázsisztánról tudni kell, hogy az üveghegyen túl túró malac utáni 3. vonatmegállónál terül el, rögtön a gémeskúttól balra, és azért kurtafarkú malacok ott is túrnak, de ez nem lényeges. Mirázsisztán fővárosa Bergengóc, ahol a népesség nagyobb része (és a valamit is számító népesség 90%-a) lakik, és a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamarában a Bergengóc Ügyvédi Kamara adja a tagok kb felét, és fújja a passzátszelet.

A Bergengóc Kamarát Mezei elnök úr vezeti bölcsen, már több ciklus óta; bölcsességére a legnagyobb bizonyíték hogy még senki sem tudta megbuktatni, pedig igaziból néhány nyaloncon kívül senki sem ért egyet sem azzal amit csinál, sem ahogy csinálja, de a Bergengóc Kamarában olyan bozótharcosok vannak, hogy a Mirázsisztáni Szocialista Párt és elődje, a Mirázsisztáni Szocialista Munkáspárt aparatcsikjai is csak elismerően bólogatnának, s Mezei dr ezek közül is úgy emelkedik ki, mint Héraklész az emberek közül.

Mezei elnök úr a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara jelenlegi vezetőjétől, Bácskai elnök úrtól vette át a stafétát, aki viszont mindig is kicsit a Bergengócok vezetője maradt lelkében, ezért néha bele is szól Bergengóc kamara dolgába, mint apa a felnőtt gyermekei civódásába. A felnőtt gyerekek persze úgy tettek mintha örülnének ennek, bár tán csak azért tettek úgy, mert hiába voltak 18 év felettiek, valójában saját nyálukba fulladtak volna ha néha nem kotorják ki azt a torkukból, hát tudomásul vették hogy atyjuk néha rájuk mordul, de azért csak civódtak egymás közt.

A Bergengóc Kamarában ezekben a vészjósló időkben vészjósló idők voltak, egymást érték a Bergengóc Kamara tagjainak Bergengóc Kamara elleni perei, melyek természetesen mindig a Bergengóc Kamara győzelmével zárultak, hiszen Fekete Lovag is mindig győz, Artúr király meg még a Gyalog Galopp forgatásán bohóckodott a cameloti makettban és nem ért ide.

Vészjóslóak voltak az idők, mert a Bergengóc Kamarán belül dúlt a harc. Bár a Mezei elnök ellen felhorgadó Ügyvédi Összeveszés nevű brigád majdnem megdöntötte, a palotaforradalom önmagába halt mert saját lábukban elgáncsolták magukat a Nagy 14es Forradalomban, ezért Mezei elnök úgy gondolta, minden okés. Ebben enyhén zavarta Sekrestyés főtitkár, aki hol feljelentette hűtlen kezelésért , hol per indított a kamarai határozat érvénytelenségére, hol nem jegyezte ellen az amúgy vígan utalványozott számlákat, forrott tehát a levegő s az indulat.

A casus belli egyébként az volt, hogy a hűtlen kezelést ki nem merítve, de némi adójogi khm bazmeget kiváltva a korábbi telepatikus jogtármegrendelést valaki úgy variálta át, hogy az árba belealkudozott pár ezer bakelitre készített Tripartitumot, és utóbbi 5%-os Áfa-ját (a telepatikus jogtár 27%-val szemben) már …na azzal nem is tudjuk mi lett, a nyomozás szerint ez minden kamarák legjobbika, leírták hogy a kamara úgy kell működjön, mint egy hulla, tessék oszladozni, nincs itt látnivaló.

A viszonynak persze az se tett jót hogy Mezei elnök Sekrestyés főtitkárt szarba se vette, de hát ez egy elnöki kamara, jobb ha ezt mindenki megjegyzi.

A háborúskodás további oka volt, hogy Mezei elnök és hű társa, Sóder elnökhelyettes még régen kitalálták a bélyeget, amit rá kellett volna nyalni minden meghatalmazásra, pont úgy, mint kb 25 éve, ennyit fejlődött a tudomány, hogy az analóg bélyeget már nem sajátnyelvűleg kellett volna nyalni, hanem azt még elektromosan regisztrálni is kellett volna valahol, amire elkúrt sok pénzt kúrt el a Mezei és Sóder dr-ok által vezetett kamara, mielőtt a talpas ügyvédek fel nem lázadtak. Felelőse persze annak se lett, meg eredménye sem, ha a lázongást leszámítjuk. Mindenesetre e bélyeg azóta is rajta van a Bergengóc Kamarán, szégyen gyanánt, bár már sokan elfelejtenék.

A bélyeglázadás során emelkedő Ügyvédi Összeveszés öntökönszúrása nyomán persze maradt minden a régiben, de azért izzot a hamu alatt a parázs vita, hogy a francba legyen a jövő. Bár Mezei elnök aktuális ötleteit a Bergengóc Elnökség általában meddő viták, kifárasztás, manipuláció és bozótharcok okán szavazatával támogatta, ami fantasztikus legitimációt adott az elnöknek, mindenki érezte hogy ez így mégse tartható fent örökké. Pláne, hogy voltak az Elnökségben fiatal, nagypofájú azesz pónemek, mint pl Kokas dr, aki sem Istent, sem elnököt nem tisztelt, nevéhez méltóan nem mint egy csibe bújt meg hanem folyton kakaskodott s hajlamos volt meghökkentő dolgokat forszírozni, miszerint olyannyira kéne már egy elnökségi ügyrend, hogy miért is nem van már. A nagy és bölcs szürkehátú gorillák, akik a maguk nagy bölcsességében azért néha érezték, hogy egy kokas nem csinál nyarat, de a szemétdomb veszélyben van, hátha másoknak is megjön a hangja, morfondíroztak, hogy mi a tarka faszt kéne csinálni.

A senki által nem kívánt, de a kamara által megfelelően elbaszott új ügyvédi törvény remek alkalmat kínált Mezei elnöknek. Közismert tény volt, hogy a Bergengóc Kamara nagypofájú tagjai pont a közgyűlésbe szartak bele igen magasról, mert 150-180 tagnál több ritkán lézengett be a közgyűlésre, s bár annak kis része volt csak mitugrász felforgató elem , s mindig jelen volt az elnököt támogató jó 100 fő, azért felmerült, hogy egyszer tán 250 tag is el fog jönni, vagy akár 300, és akkor nem lehet 110-120 „igen” szavazatra elégedetten rejszolni (hogy egy kiváló Elnökségi tagot , Szlováky dr-t idézzünk), eccer bukni fog az előadás, és akkor akkora nagy pofára esés lesz, hogy mindenki néz mint a vett malac, s akkor azt majd kire kell ráfogni, pláne hogy vége akkor a kamarillapolitikának meg a jozefinista népboldogító paternalista vezetésnek. És hát kinek jó az? A vezetésnek biztos nem.

KÜLDÖTTGYŰLÉS! Villant át mindenki agyán, hogy az Üttv-be valaki beleírta e varázsszót – itt az alkalom megakadályozni hogy mitugrász , kelekótya tagok beleugassanak a nagyok dolgába. Mezei elnök neki is ugrott a dolognak, de nemvárt módon Metélőy elnökhelyettes józan érvei mellett az Elnökség elutasította a küldöttgyűlés ötletét, határozatilag. De Mezei elnököt nem oly fából faragták, hogy meghátráljon, ha az ő kézhez szoktatott elnöksége valami fatális véletlenből nem azt szavazta meg ami szerinte helyes. Hogy-hogy nem, az elnökségi határozat után leszállt a mennyekből a Mirázsisztáni Kamara elnöke, Bácskai dr, és gyengéden megkérte az elnökséget, ugyan vitázzanak még kicsit azon amit már eldöntöttek, s csodák csodájára az elnökség hozta az elvártat, és békés birkanyájként rábólintott, hogy vitatkozzanak még az eldöntötteken. Ezzel a lendülettel Mezei elnök úr gondosan össze is hívott egy elnökségi közös ülést, hogy majd jót vitatkozzanak a már eldöntötteken, mert ha ott őt esrősítik, akkor jó, ha nem, meg majd úgyis csak kitalál valamit. Bár Mezei elnök urat igen sürgette Jegesi elnök úr, a Mirázsisztáni Kamara elnökségi tagja, a Mirázsisztáni Kamara Választási Szabályzatának atyamestere, hogy ugyan mondjon már Á-t vagy B-t a Bergengóc Elnökség, Mezei elnök úr ügyesen kimanőverezte a kérést, pláne, hogy Vasmíves elnökhelyettes úr, a Bergengóc Kamara másik régi motorosa ügyesen megkerülve a választ úgy tett, mintha egy fia határozat ne lenne még, s cask vitatkozna a Bergengóc Elnökség a semmin. Ettől függetlenül Mezei elnök úr gondosan a kies Tahiti-on-Seszellen töltött téli nyaralása utánra hívta össze az elnökségi közös ülést, bízva abban, hogy elvitatkozgat még a brigád, majd egy héttel később időzavarba kerülve, azt nyom le a torkukon amit csak akar. Biztos sikere tudatában meg is küldte a Választási Szabályzat Bergengóc Kamarára vonatkozó tervezetét az Elnökségnek, amiben (és most csodálkozzatok) feketén-fehéren a küldöttgyűlés szabályzatba illesztése volt. Hirtelen beleszövegeződött, újév és vízkereszt között, isteni csoda folytán. Mezei elnök urat cseppet sem zavarta, hogy saját elnöksége pont ellenkezőleg döntött, hisz megszokta már, hogy az csak múló rosszullét, mint sakálrészeg bulizás után a másnap; elmúlik, és csak a mókás emlékek maradnak.

Lett is némi felzúdulás, többen azon minutában klaviatúrát ragadtak, mondván az a döntés hogy ne legyen küldöttgyűlés. Mezei elnök úr érezte, hogy nem lesz ez így jó, tehát saját döntésével lefújta az elnökségi közös ülést, természetesen Sekrestyés főtitkár tudta és beleegyezése nélkül. Lett is orbitális felháborodás, hisz a Bergengóc Elnökség több tagja is immáron úgy érezte ( s tán kissé joggal), hogy Mezei elnök nem csupán bábként rángatja őket, s nem csak a lábát törli beléjük, de még a pofájukba is röhög, mint Gulyás Pelikánnak. Közben elszabadultak az indulatok; Sóder elnökhelyettes egészen odáig ment, hogy tagadta, hogy az lenne a demokrácia, hogy a tag, a kamara felé sem néz, nem lát, nem hall, csak összevissza, minden tényismeret nélkül beszél a Facebookon, évente egyszer odajön a közgyűlésre és bizonyos kamarai csoportok által felheccelve, minden alap és tudás nélkül hülyeségeket beszél. Kokas dr természetesen a tőle megszokott vitriolos otrombaságokkal riposztozott, valósággal égett az elnöki levelezőlista, s Mezei elnök úr úgy döntött, akkor mégis lesz közös ülés az elnökség részvételével, hisz fő a konzekven és átlátható, számonkérhető eljárás..

Nemsokára eljött a vitának napja, ahol rövid antré után az elnökség többek közt a Kokas dr, , Brácsás elnökhelyettes, Bálvány dr, Lábbusz dr, Datolya drnő s mások felvetéseire és megállapította, hogy egyetlen (Kokas dr-t idézve: kibaszott kurva) érv sem hangzott el amellett, hogy megváltoztassák határozatukat, s bár volt némi elnöki ellenkezés, megszavazták, hogy nem változtatnak. Mezei elnök úr persze joggal jelentette ki, hogy ez nem határozat, hiszen ez egy vitanap, nem pedig elnökségi ülés, de Kokas doktor azzal vágott vissza, hogy ha lenne egy elnökségi ügyrend, amit Mezei doktor éppen 4 éve szabotál el saját jól felfogott érdekében, úgy talán nem kéne közös ülésnek hívni a vitanapnak nevezett valamit, amin még akkor is álláspontot foglal el az elnökség, ha éppen nem ülést tart. Furcsa mód ezt még az a titkár is így vélte, aki amúgy Mezei elnök jóindulata okán volt az, de mindez nem változtatott azon, hogy ekkor nem változott semmi. Sőt, az elnökség további kérdésekben (pl elektronikus jelölés) is a status quo mellett foglalt közös üléspontot.

Mezei dr tehát taktikát váltott. A követező hétfőre (egyben a Mirázsisztáni Kamara elnökségének ülésnapjára) összehívott elnökségi ülésre írásban úgy terjesztette be javaslatát, hogy NE legyen küldöttgyűlés, amivel gyengéden elaltatta az ellenzők gyanakvását (az MSZMP KB póttagjai csettintenek sírjukban, micsoda taktikai érzék, ezt anno Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében így tanították) majd az ülést megnyitva felhívta a megjelenteket, hogy csak az nyilvánítson véleményt, aki TÁMOGATJA a küldöttgyűlést. Sóder elnökhelyettes teljes tekintélyével úgy érvelt, hogy a „látszatdemokrácia”, ti a közgyűlés helyett jobb a professzionális küldöttgyűlés, ezt követően egyes elnökségi tagok egymás után tették le hűségesküjüket Mezei dr-nak, de a vita még korántsem volt eldöntve, kellett egy kis csavar hisz erőből nem lehetett elnökileg megoldani. Vasmíves elnökhelyettes után Vethő dr kért szót, aki korábban ugyan a küldöttgyűlés elleni határozat megváltozatása ellen volt, de kitűnően követhetetlen s teljességgel elméleti fejtegetéssel eljutott oda, hogy biztos ami sicher, kérdezzük meg a közgyűlést, ki akarja-e herélni és eljelentékteleníteni önmagát. Ezen a briliáns ötleten fellelkesült mindenki, aki a konzekvenciát, a határozott véleménnyilvánítást, s kiállást, vagy holmi gerinces hozzáálást zsigerileg elutasít, hiszen ha úgy döntünk hogy nem döntünk és elodázzuk a döntést meg áttestáljuk Mirázsisztáni Kamara elnökségére meg a közgyűlésre, akkor tkp áthúztuk a lovat a Só utcába, és lehet oszolni mert nincs itt semmi látnivaló. Ezen a briliáns „jé, csokiszökőkút” technikán maga Sóder dr is úgy fellelkesült, hogy számon is kérte az ellenkező Kokas dr-t, hogy tán a demokrácia ellensége-e ,amikor el kívánja a (nagy zárójel: általa áldemokratikusnak, tényismeretek nélkül összevissza beszélőnek tartott) közgyűlés jogát vitatni arra, hogy lábon lője magát. S az elnökség nagyobb dicsőségére, megszavazódott, hogy kérjük a Mirázsisztáni Elnökséget, hogy engedje meg a Bergengóc közgyűlésnek, hogy feloszlathassa magát s válasszon maga helyett küldöttgyűlést, ami majd professzionális színvonalon ellenőrzi azt a vezetést, amit a jelenlegi elnökség nem tud ellenőrízni.

Ezek után még vitázott egy kissé az elnökség ismét az elektronikus jelölésről, a szavazatszámlálás gépiesítéséről, a többes jelölésről, a pogácsa ízéről és a kávé hőfokáról, majd megnyugodva elment dolgára, nagyjából úgy mint a Búcsúszimfónia zenészei.

Mezei dr örült a legjobban. Az ellenállást igazi feketeöves gyémántfokozatú bozótharcosként bölcsen letörte, mert a dolog agyon lett beszélve, s végül csak eljöttek hangadók, akik mint jó pásztor addig terelték a birkát amíg az az akolba talált. Mezei dr ezt követően gyengéd levelet írt a Mirázsisztáni Elnökségnek, ahol jól leírta, szerinte hogy voltak az események – hisz Tuskó Hopkins óta tudjuk, hogy aki a névsort olvassa, azt nem kérik számon arról, ki van a névsorban.

A Bergengóc Kamara következő közgyűlését Bolondok Napjára össze is hívta hát az elnökség, ahol majd az új Alapszabályba (melyet az elnökség azért még nem ismer!) bizonnyal bele lesz szuszakolva, hogy legyen küldöttgyűlés, mert akkor elég lesz a mindenkori vezetésnek 150 tagot manipulálni, és fel sem merült hogy akár 250 is elmenjen, a picsába leszavazni a kamarai anarchiát, ami most van.

Hát így állnak a dolgok nálunk, kedves Balázs, kérlek adj tanácsot, most mit tegyünk, mert ez így nem jó., Minden ötletet szívesen várunk.

Kollegiális üdvözlettel: dr Xavier de Yolland, Bergengóc ügyvéd”

Természetesen egy dolognak mi itt Budapesten mindenképpen kell hogy örüljünk: mi nem Bergengóc Kamara vagyunk, nálunk Budapesten soha elő nem fordulhatna az, ami a Bergengóc kamarában szokik történni. Mert a mi vezetésünk nem ilyen. Istennek legyen hála.

De ha valakinek van ötlete mit írjunk Xavier-nak, kérem nyilvánuljon nyugodtan.

Cui bono…?

Azaz kinek jó ez? Vagy ahogyan Seneca Medea c. művében olvasható: „Cui prodest scelus, is fecit.” – „Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.”

A kérdést nemrégiben már felvetettük, amikor az új ügyvédi törvény módosításai közé hirtelen, valamilyen módon bekeveredett az e-matrica témája, állítólag minisztériumi javaslatként. A javaslat mellett kampányolt Réti elnök úr is, és leírta, hogy nem tőle eredt az ötlet, de üdvözli azt. Már akkor is különösnek tűnt, hogy az e-matrica tervet, ami kizárólag csak a Budapesti Ügyvédi Kamara apparátusa számára lett volna jó (több bevételt lehet elkölteni), míg nekünk, ügyvédeknek nem adott volna mást, mint a plusz adminisztrációt, valamint a még szorosabb ellenőrzés alá vonást a kamara részéről, az állítólagos ötletgazda minisztérium milyen könnyedén ejtette. Nyilván, hiszen nekik semmiféle hasznuk sem származott volna az ötletből. Nyilvánvalóan nem is ők találták ki, és nem is ők erőltették azt be a törvénymódosítási javaslatok közé.

És most ismét hasonló helyzet előtt állunk.

Már a közgyűlés előtt jeleztük, és a közgyűlésen felvetettük egyik felszólalásunkban is, hogy az elnökség tagjai közül 2014-es megválasztásuk óta többen lemondtak. Az elnökségi ülésekről rendre az a hír járja, hogy határozatképtelenek, és csak a megismételt ülés döntésképes. Ettől függetlenül az elnök vagy az elnökség mégsem ír ki pótválasztásokat a kikerült tagok helyett, pedig talán a frissen választottak akítvabbak lennének, és bejárnának az elnökségi ülésekre.

Réti elnök jelezte még a közgyűlés előtt, hogy a kérdéssel az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult: valóban kell-e pótválasztásokat tartani, ha nem a választások miatt, hanem előbb szűnik meg egy elnökségi tag mandátuma?

A válasz megérkezett. Még ha nem is úgy, ahogyan azt gondoltuk.

Az országgyűlés előtt fekszik egy módosító javaslatcsomag, ami az – egyébként frissen elfogadott – ügyvédi törvényt is módosítja, pontosítja több ponton. S különös módon mi az egyik ilyen pont? Ha kitaláltad, Kolléga, akkor már ismered az elnök/elnökség észjárását és érdekérvényesítő képességét…

A módosítás kiveszi a törvényből a kógens jellegű kötelezést arra nézve, hogy ilyen esetben pótválasztást kellene tartani, és a kamara belső szabályozási körébe utalja ennek eldöntését. Azaz ad absurdum az is lehetséges, hogy az elnökség teljesen elfogy, mégsem fog a kamara pótválasztásokat kiírni. Már, ha ilyen értelemben alakítják ki a hamarosan megalkotandó alapszabályunkat (aminek az áttanulmányozására, észrevételek megtételére figyelem! mindössze 15 nap áll majd rendelkezésre!).

Gondolod, Kolléga, hogy a minisztériumban a homlokukra csaptak, és azok után, hogy hónapokig – ha nem évekig – ízlelgették, nemesítették, finomították az új ügyvédi törvény szövegét, egyszerre egy ilyen módosítást ötlöttek ki csak úgy? Véletlenek pedig nincsenek. Gondolj bele, ki az az egyetlen személy, akinek érdekében áll, hogy az elnökség – jelenleg is meglehetőst minimális – kontrollja alól kikerüljön? Kinek az érdeke, hogy az elnökségbe ne kerülhessen be pótválasztással olyan, aki esetleg kinyitná a száját?

Szomorú dolog ez. Mármint önmagában nem az, hogy a pótválasztások tekintetében visszavonulót fúj a törvény, és a kamara kezébe adja a döntést. Inkább az, hogy van egy olyan vezetőnk, aki képes befolyásolni a törvényhozást akkor, ha az az érdekében áll, de a MI érdekünkben ez a fajta befolyásolás valahogy nem jelenik meg ekkora lendülettel. Egy olyan kérdésben, mint hogy tartsunk-e pótválasztást vagy sem, képes egy salátatörvénybe benyomni egy mindenfajta törvényhozói előzmény nélküli szabályt. Miért? Mert az elnök képtelen veszíteni. Nem vallaná be, hogy 2014-től egészen idáig törvényellenesen működött az elnökség. Inkább módosíttatja a törvényt. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a törvénymódosítás olyan, mint egy beismerő vallomás: bizony, eddig valóban törvényellenesen működött a BÜK. Mi a megoldás? Szüntessük meg a törvényi kötelezést!)

Jó, adjunk esélyt a másik lehetőségnek is. Az egészhez nincs köze az elnöknek. Valójában az történt, hogy valakinek a minisztériumban pont most, teljesen véletlenül, függetlenül attól, hogy a polemizálás megkezdődött a kamarán belül a pótválasztásokról, eszébe jutott, hogy sem a korábbi ügyvédi törvény, sem az új, nyáron elfogadott nem helyesen szabályozta ezt a kérdést, és ideje változtatni. És ez a valaki a salátatörvénybe foglalta az új szabályt: minden hatalmat (a pótválasztásokról való döntés kérdésében) a kamaráknak!

Hihető?

Milyen jó lenne, ha elnökünk hasonló lelkesedéssel tetetne be a salátatörvénybe szabályozást az ügyvédi munkadíj meghatározásával kapcsolatos kamarai jogkörrel kapcsolatban! Vagy eltöröltetné a sikerdíj bíróság előtti érvényesítésével kapcsolatos problémát. Vagy az ügyvédek alanyi jogává tetetné a munkánk elvégzéséhez szükséges köznyilvántartásokba való betekintés lehetőségét (mint amilyen például a JÜB-ölés, vagy a hiteles, friss céginformációk lekérése). És még sorolhatnánk a minket, egyéni vagy „kisirodás” ügyvédeket sújtó, bedaráló rendelkezéseket.

De ezek nem fontosak neki. Ezekről szónokol ugyan a közgyűlésen, de fikarcnyit sem érdeklik őt a problémáink.

Csak a pótválasztás.

Pótválasztások így a közeljövőben nem lesznek, ez szinte biztos. Viszont igazi választások igen! Küldjünk haza mindenkit, aki nem a mi érdekünkben jár el, hanem csak a saját érdekeit képviseli, és kizárólag az önön különbejáratú történései érdeklik.

És ne jöjjön vissza pótválasztással se.

Miért volt felesleges a közgyűlésen egyetlen pontban módosítani az alapszabályt?

A közgyűlésen többen is felszólaltunk a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport nevében. Mező András felszólalása arról szólt, hogy miért nem kell ezen a közgyűlésen módosítani az alapszabályt.

„Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Elnök Úr!

Az alapszabály módosításával kapcsolatban kértem szót a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport nevében.

Kérem, indokolják meg nekem, miért van szükség erre a módosításra, ugyanis nem értem!

Az új ügyvédi törvény miatt hamarosan alapjaiban új alapszabályt kell megalkotnunk. A megalkotásban segítségünkre lesz majd természetesen a kifejezetten ránk, a hivatásunkra vonatkozó új ügyvédi törvény. Segítségünkre lesznek továbbá azok a MÜK döntések, melyek az utóbbi időben születtek a kamaránk elnöksége által meghozott egyes döntésekkel kapcsolatban. Segítségünkre lesznek majd a minisztériumi állásfoglalások is, például az, amelyet a költségvetéssel kapcsolatban oly lelkesen lobogtat Réti elnök úr, bár meg kell jegyeznem, a minisztérium abban az esetben úri módon jelezte, hogy a kamaránknál ez sincs rendben, mint sajnos annyi minden más. Segíteni fognak minket azok a bírósági ítéletek is, amelyek például a 2014-es választásokkal kapcsolatban születtek. És nyilván segíteni fog minket a kollektív tudat, hatezer ügyvéd szürkeállománya, ami egy nagyon-nagyon komoly erő, különösen, ha nem hiszi azt magáról senki, hogy egyedül nála található a bölcsesség kulcsa, és igénybe veszi ezt a lehetőséget.

Szóval hamarosan teljesen új alapszabályunk lesz. Mi oka van annak, hogy most döntsünk egyetlen részletkérdésről, mégpedig arról, hogy a közgyűlések előtt mennyi idővel kell a tagság részére eljuttatni a közgyűlési anyagokat?

A módosítási javaslat erre semmiféle indokkal sem szolgál. Elénk tesz egy elnökségi döntést, és arra kér, fogadjuk el.

Pedig ennek a döntésnek előzménye van.

Csoportunk idén április 7-én jelezte az elnök felé, hogy a májusra tervezett közgyűlés összehívása nem szabályos. Erre gyorsan kaptunk egy elnöki választ. Nincs igazunk, és ne is szóljunk bele.

Beleszóltunk. Igaz, nem közvetlenül a csoportunk, hanem néhány kolléga közösen írt a MÜK-nek és az Igazságügyi Minisztériumnak. A mai napig tagadják, de mégis lehetett valami igazságunk, hiszen végül az utolsó utáni pillanatban – ez alatt azt értem, hogy akkor, amikor az első, határozatképtelen közgyűlés már megtörtént – az elnökség meghátrált, és elhalasztotta a májusi közgyűlést. Mégpedig gyakorlatilag mostanra, szeptemberre.

Most már felesleges azon töprengeni, hogy miért nem június elejére, amikor még senki sem megy el szabadságra a kollégák közül – mivel még nincs törvénykezési szünet – és amikor még viszonylag kevés csúszással el lehetett volna fogadni a költségvetést.

Csoportunk felvetése kapcsán felmerült, hogy az az eddigi kényelmes álláspont, hogy a közgyűlési anyagokat a tagság mindig csak az utolsó pillanatban kapja meg, ezután már nem tartható. Volt olyan közgyűlés, amikor a döntési anyagot a székekre tették le. Hogyan lehet így felelősséggel dönteni? De hogyan lehet akár a tervezett 15 nap alatt áttekinteni mindent, és még olyan időben feltenni a kérdéseinket, hogy arra érdemi válasz érkezhessen?

A tervezett alapszabály módosítás megnyirbálja a tagság jogait. S ezzel szemben csak az általunk fizetett apparátus kényelmessége áll. Hogy ne kelljen 30 nappal korábban kiküldeni a közgyűlési anyagokat.

Azt örömmel látom, hogy azt a jogi nonszenszet, amely abban nyilvánult meg, hogy a közgyűlés napjaként a megismételt közgyűlés napját akarták definiálni, legalább kihagyták a tervezetből.

Ha már módosítunk… miért nem került bele a napirendbe az a 2014. óta esedékes módosítás, ami az ügyvédi törvény változásával kellett volna, hogy átvezetésre kerüljön, és ami arról szól, hogy amennyiben egy elnökségi tag mandátuma a választásokon kívüli bármely egyéb okból megszűnik, akkor a helyére pótválasztásokat kell tartani. Láttuk Réti elnök úr Igazságügyi Minisztériumhoz írt levelét a témában és nem értjük. Nem értjük, miért kell azt a látszatot kelteni, hogy az ügyvédek nem tudnak saját maguk értelmezni egy törvényt – nevezetesen azt, ami róluk szól. Miért kell a minisztériumnak bemutatni, hogy szerintünk az ügyvédi törvénynél magasabb szintű jogforrás az alapszabályunk? Miért kell egy ilyen levélben a témához egyáltalán nem kapcsolódó Ptk-ra hivatkozni, miközben az ügyvédi törvény egyértelműen, kógens módon szabályozza a kérdést?

Mindezt ahelyett, hogy beismernénk, hogy bizony már megint elszúrtuk. Nem először. Senkinek sem tűnt fel a 2013-as törvénymódosítás ezen része, ami 2014. január 1-jétől hatályos, és senki sem kezdeményezte az alapszabály módosítását emiatt. Pedig 2014. januárjában tartottunk alapszabály módosító közgyűlést.

Most már mindegy, törvényellenesen sikerült működni 2014. óta, de legalább utólag be kellene ismerni a hibát. De nem, nem, az Istennek sem. Mindenképpen át akarjuk vinni a tagság érdekeivel szemben is, hogy könnyebb legyen az apparátusnak, és elég legyen 15 nappal korábban kiküldeni a közgyűlési dokumentációt. Ám azt nem tartjuk fontosnak, ha már az alapszabályhoz nyúlunk, hogy a törvény kógens szabálya szerinti módosítási javaslatot a terjesszünk a tagság elé.

Befejezésként az alapszabály IV. fejezetének 3. és 4. pontjához a csoportunk nevében a következő módosító javaslattal élek.

Az ügyvédi kamara közgyűlését az ügyvédi kamara elnöksége évente legalább egy alkalommal összehívja. A meghívót a tervezett időpontot legalább 30 nappal megelőzőleg a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni. A meghívó tervezetét a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 60 nappal a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni, valamint tájékoztatni kell róla a Magyar Ügyvédi Kamarát. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagsága a meghirdetés, illetőleg tájékoztatás időpontját követő 20 napon belül további napirendi pontokat javasolhat. A véglegesített meghívót a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 30 nappal a Kamara tagjai körében meg kell hirdetni.
Az ügyvédi kamarai tagság egyharmadának indítványára a közgyűlést 60 napon belül össze kell hívni, az összehívásról az ügyvédi kamara elnöke gondoskodik.
4. A meghívóban az alábbiakat kell közölni:
a) a közgyűlés időpontját, helyét,
b) a megtárgyalandó napirendi pontokat,
c) figyelmeztetést a közgyűlés határozatképességének szabályaira,
d) határozatképtelenség esetére kitűzött, megismételt közgyűlés időpontjának és helyének meghatározását,

Írásbeli előterjesztés esetén közölni kell az előterjesztést, illetőleg a tagok indítványára összehívott közgyűlés esetén az összehívásra vonatkozó indítványt is. Az írásbeli előterjesztést, illetőleg az összehívásra vonatkozó indítványt a véglegesített meghívó meghirdetésével egyidejűleg, a közgyűlés tervezett időpontját megelőzően legalább 30 nappal, a meghívóval együtt kell írásban közölni a tagsággal.

Kérem, hogy az Alapszabály módosításával kapcsolatban a Tisztelt Közgyűlés a következő értelmező rendelkezést is fogadja el:

„Az Alapszabálynak a közgyűlés összehívására vonatkozó szakaszában a „közgyűlés tervezett időpontja” az a nap, amelyre a közgyűlés összehívásra kerül. Tekintettel arra, hogy a közgyűlés időpontjában a megjelentek száma lényeges szempont (mivel határozatképtelenség esetén a közgyűlés nem tartható meg), ezért ez nem lehet azonos a megismételt közgyűlés időpontjával. A „megismételt közgyűlés időpontja” az a nap, amelyre határozatképtelenség esetére a közgyűlés ismételten összehívásra kerül.”

Köszönöm a figyelmet!„

A közgyűlés ezúttal sem a tagságot képviselte, hanem a BÜK apparátusát

159

Összesen ennyi szavazásra jogosult jelent meg kamaránk évi rendes (?) közgyűlésén, szeptember 13-án, szerdán délelőtt, hivatali időben. A kérdőjel azért van, mert egy olyan közgyűlést, amely a kamara 2017-es költségvetéséről dönt, 2017. szeptember 13-án tartani, amikor már az évi költségvetési keret nagyobbik részét elköltötte az apparátus, nehezen lehet rendesnek, vagy szokványosnak nevezni.

És az sem éppen szokványos, hogy a közgyűlést nem a korábbi években megszokott pénteki napra, hanem szerdára tették, amikor minden rendes ügyvéd dolgozik, meghosszabbított ügyfélfogadás van a hivatalokban, és a legtöbb tárgyalást erre a napra tűzik. Bár a közgyűlési előkészítő anyagok között feltűnt olyan levél, amelyben Réti elnök úr azzal „gyanúsítja” csoportunkat, hogy azért akarjuk kikényszeríteni még június elejére a közgyűlést, hogy azon kevesen legyenek, valójában a közgyűlést összehívó tett meg mindent azért, hogy lehetőleg a tagság minél nagyobb része ne lehessen jelen, és ne gyakorolhassa személyesen a tagsági jogait (ne felejtsük el, mivel háttér joganyagunk az egyesületre vonatkozó szabályozás, ezért a tagsági jogokat csak személyesen lehet gyakorolni, meghatalmazott útján nem).

Mindazon kollégák, akik járatosak kicsit a cégjogban vagy a társasházi jogban tudják, hogy egy autokrata vezetés számára a legnagyobb megpróbáltatást mindig az jelenti, amikor szembesülniük kell a tagsággal. Olyankor el kell viselni a kritikát, olyankor meg kell hallgatni – a nyilvánosság előtt – azokat a felszólalásokat, amelyek nem festenek éppen hízelgő képet a vezetésről. És olyankor mindig fennáll a kockázata annak, hogy a közgyűlés esetleg nem szavazza meg a vezetés, az apparátus számára oly fontos kérdéseket.

Hogyan oldják ezt a problémát meg a rutinos cégvezérek és közös képviselők? Természetesen úgy, hogy biztosítanak a maguk számára egy megfelelően erős, lojális szavazótábort. Az összetartó erő többnyire a közös érdek. Leegyszerűsítve a pénz. Igaz, egy részvénytársaság vagy egy társasház esetében ritkán fordul elő, hogy a tulajdonosok egy része benne dolgozik a cégben (vagy a társasházban), így közvetlen anyagi juttatást kap, de például a kamaránknál más a helyzet.

Ahogyan azt Réti elnök nagyon szépen megfogalmazta a 2017. április 26-i elnökségi ülésen:

A mozgósítással kapcsolatban az elmúlt két évben nagyon rossz tapasztalataink voltak. Külön kértem a megválasztott tisztségviselőket, nemcsak azokat, akik nem kapnak tiszteletdíjat, mint az elnökség tagjai, ők általában jelen szoktak lenni a közgyűlésen, hanem a 127 megválasztott tisztségviselő fele sem volt jelen ezen a közgyűlésen, nem azért, mert szombat vagy péntek, nem azért, mert délelőtt vagy délután, a költségvetésben bebadzsettolt tisztségviselőknek a fele nem volt jelen. Ha ők eljönnének és lojálisak lennének az elnökség döntéseihez, és szavaznának úgy, ahogy lelkiismeretük és lojalitásuk diktálja és hoznának magukkal egy embert, akkor nem lenne mozgósítási probléma.

Jól értjük? A vezetés nem azt tartja fontosnak, hogy a tagság számára elfogadható, széleskörű konszenzuson alapuló döntések szülessenek, hanem azt, hogy az akaratukat, bármi áron átnyomják a tagságon. A „bebadzsettolt” – milyen szép kifejezés elnök úrtól – emberek szavazzanak a lojalitásuk szerint.

Ezért választottuk őket? Ezért bíztuk rájuk, hogy érdekeinket képviseljék a kamarában?

Nem ezért, és ezt a soron következő választások alkalmával tudatosítani kell mindazokban, akik az elnökhöz való lojalitást előrébb helyezik a tagság érdekeinél.

A szeptember 13-i közgyűlésen amellett, hogy sikerült valóban távol tartani az ügyvédség egy részét egyszerűen azzal, hogy fontosabb volt a napi pénzkereset – bírósági tárgyalások, hatósági ügyek intézése – mint a kamarai tagsági jogok gyakorlása, jól sikerült Réti elnök mozgósítása a bebadzsettolt emberek körében. Az első szavazás alkalmával jelen lévő 159 főből 121 szavazott az indítvány mellett, és 38 ellene. Később sem sokat változott az arány, az egyre csökkenő jelenlét mellett is a masszív, kb. 100 fős szavazómag megmaradt.

És hogy mit szavaztak meg?

Egy újabb veszteséges éves beszámolót.

Egy újabb pazarló költségvetést.

És ezek mellett azt is, hogy a kamaránk új alapszabályát elfogadó közgyűlés előtt elegendő 15 nappal korábban megküldeni a közgyűlési anyagokat.

Igen, jól olvastad, Kolléga! 15 napod lesz arra, hogy egy valakik által eléd tett, az új ügyvédi törvénynek megfelelő (?) alapszabály tervezetet elolvass, véleményezz, információt kérj róla, módosítást javasolj. Szerinted?

Emlékszel még a 2014-es választásokkal kapcsolatos perekre? Amikor a bíróságok végül is azt jelentették ki, hogy nem szólnak bele a kamara belső szabályaiba, de a jelenlegi szabályok nem egyértelműek, és módosítani kell őket? Kinek az érdekeit szolgálja a kamarán belüli jogbizonytalanság? Jelenleg mindazokét, akik e mögé bújva ússzák meg az újabb és újabb törvénynek, alapszabálynak, szabályzatnak ellentmondó tevékenységüket, legyen az a közgyűlés szabálytalan összehívása, vagy elfogadott költségvetés nélküli költekezés.

És ha mindez így van, akkor az új alapszabályunk szerinted világos, konzekvens és egyértelmű lesz?

Gondolkodj, kedves Kollégánk!

Akármilyen lesz, le fogják ezt is nyomni a torkodon, és megint nem tehetsz ellene semmit. Kivéve, ha végre egyszer nem hagyod, hogy az elnök és bebadzsettolt – egyébként többek között általad is megválasztott – emberei a tagság érdekeit figyelmen kívül hagyva, csak a maguk számára előnyös döntéseket hozzák meg.

De ehhez ki kell lépned a komfort zónádból. Mert ez a komfort zóna egyre inkább szűkül, és a kamara, a Te kamarád semmit sem tesz ez ellen.

Ehhez el kell jönni, és szavazni kell. Már az ősszel, az alapszabály esetében.

S aztán 2018-ban Te is tudni fogod, hogy kik azok, akiket soha többé nem akarsz látni bebadzsettolva.

A kisbüfik nagy napja

Szeretettel köszöntök minden kisrészvényest, kisbefektetőt – közkeletű nevünkön: a kisbüfiket – a részvénytársaságunk évi rendes közgyűlésén.

Nagy nap ez a mai, nekünk kisbüfiknek. Hiszen ma van a napja, amikor a vezetőség szóba áll velünk. Ma megmondhatjuk, berzenkedhetünk, lelkesedhetünk, le- vagy megszavazhatunk, és egyáltalán: a mai nap főszereplői mi vagyunk.

Ez látszik is, hiszen emberszámba vesznek minket. Atyailag megnyugtatnak, jó kezekben van a hajó, megyünk előre, nem, az ott nem a jéghegy. Ma szeretnek minket. Ma nyalnak nekünk. Na nem, nem vinyettát, mert azt egyszer, amikor mi kisbüfik tényleg a sarkunkra álltunk, leszavaztuk. Mondta is akkor szűk körben a vezérigazgató úr, hogy még egyszer nem csinál ilyen hibát. Még egyszer nem hagyja a döntést a kisbüfikre.

Szóval ma fontosak vagyunk, és a kedvünkben igyekeznek járni. Pogácsa az ugyan nincs, azt majd az urak eszik meg a közgyűlés után, annak megünneplésére, hogy nekünk pogácsa nélkül is megint mindent lenyomtak a torkunkon. És lenyomják, abban biztosak lehetünk, pedig lenne azért miről beszélni.

Jó ez a mi tavalyi mérlegünk? A vezérigazgató úr szerint a számok nagyon szépek. Hát igen, szépek, nekem például a 87-es tetszik, anyámra emlékeztet. De attól még a mérleg szerint masszívan veszteséges a cég évek óta. Hogy ez nem látszik az éves költségvetésben? Hát persze, hogy nem. Mert ha látszana, akkor kidobott pénz lenne az az évi pár millió, amit a saját pénzügyi szupercsapatára költ el a vezérigazgató úr. Mondjuk az ő szempontjából érthető, a korábbi munkahelyén is ugyanezekkel az emberekkel dolgozott, megbízik bennük és tudja, hogy ezek aztán az ő érdekeit fogják védeni körmükszakadtáig. Figyelsz, kisbüfis társam? Azt mondtam, az ő érdekeit. Nem azt, hogy a cégét, vagy hogy a tiedet.

No de hol van ilyenkor a Felügyelő Bizottság? Nekik nincs véleményük? Dehogyis nincs. A vezérigazgató úr írta meg személyesen, és az FB elnöke is hozzátett a dologhoz, mármint annyit, hogy aláírta. Érted ugye? Az írta az FB jelentését, akiről a jelentés szól. Ügyes, ugye?

A te érdekeidet a főrevizor úr védené. No, de ahhoz meg kellene kapnia az ellenőrizendő anyagokat a pénzügytől. Ám a vezérigazgató úr parancsba adta, hogy bármit is kér a főrevizor úr, előbb neki szóljanak, és ő majd megmondja, hogy mi az, ami ebben a Tschibo. Azaz a legtöbb, mi adható.

Azért a költségvetéshez is lehetne pár szavunk. Hogy a pénz több, mint fele a vízfejre megy el, meg a dínomdánomra. Ha megszavazzuk, lesz továbba is vadászatra, utazásra, mindenféle mulatságra. És hogy az a sok ember, akit fizetünk, megérdemli-e, amit kap? A vezérigazgató úr szorgos ember, ő biztosan megérdemli. Az informatikus is, hiszen ha a vezérigazgató úr szorgos, akkor nyilván mindenki más is szorgos a családban.

No, de mindjárt szavazhatunk! Csalástól nem kell félni, még ha elektronikusan történik is a szavazatok számlálása. Említettem már, hogy az informatikus a vezérigazgató úr keresztfia? De nem, nem lesz itt csalás. Ezt bizonyítja a hátsó sorban az a 30 kisbüfinek álcázott zombi, akik ütemesen tapsolnak a vezérigazgató úr minden szavára, aztán amint lement a szavazás, egyszerre állnak fel, és mennek tovább dolgozni a vezérigazgató úr cégébe. Ki vannak rendelve, még mindig jobb itt ülni, és vezényszóra tapsolni meg szavazni, mint az irodában húzni az igát.

Lement a szavazás. Nem volt éppen nagyon sima, de átment minden előterjesztés, teljesült minden vezérkari akarat. Már megint. Pedig mi, kisbüfik, igazán felszívhatnánk magunkat egyszer. Küzdhetnénk. Harcolhatnánk.

Ha másért nem, hát a pogácsáért.

Egy magyar az két vélemény…

Hát megint megkaptuk. Bele a szemünk közé, hogy köpni-nyelni ne tudjunk. Egyenesen az elnökünktől, hiszen közismert titok, hogy a kamarai hírlevelet ő írja, ő szerkeszti. Név nélkül ugyan, de kicsire miért adnánk?

Mit is ír a kamarai hírlevél? Az érthetőség kedvéért kénytelenek vagyunk a teljes szöveget ide másolni, változtatások nélkül, a maga gyönyörű, pőre valóságában:

Mikor kell a kamarában pótválasztást tartani?
2017. szeptember 07.
Előfordul, hogy a négyévente tartott kamarai választást követően valaki lemond választott pozíciójáról, vagy más okból tisztsége megszűnik. A BÜK elnökségéből az elmúlt három évben két lemondás is történt. A Magyar Ügyvédi Kamara és a BÜK alapszabálya a törvénynél szűkebb személyi körre ír elő pótválasztást. Az ügyvédi törvény pedig csak bizonyos megszűnési okok esetén tesz kötelezővé újraválasztást. Van olyan vélemény is, hogy az elnökségi tagság lemondással nem szűnik meg, csak a tag nem vesz részt a testület munkájában.
Egy osztrák mondás szerint: egy magyar az két vélemény, két magyar az három politikai párt, három magyar pedig nincs mert az egyik az eleve más nemzetiség. Ez esetben sincs ez másként, a kamara elnöke ezért állásfoglalásért fordul a minisztériumhoz.

A dolog előzménye, hogy a 2014-es választásokat követően dr. Patay Géza, majd 2017-ben dr. Sziklai János mondott le elnökségi tagságáról. Az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvény 119.§ (4) bekezdése szerint: „(4) A tisztségviselők megbízatása az új tisztségviselők megválasztásának napján szűnik meg. Ha a kamarák elnökének, főtitkárának, elnökségi tagjának vagy fegyelmi megbízottjának megbízatása egyéb okból korábban szűnt meg, a választására jogosult szerv a megbízatás megszűnésétől számított 3 hónapon belül megválasztja az új tisztségviselőt. Az új tisztségviselő megbízatása a következő általános választásig tart.”

A Budapesti Ügyvédi Kamara alapszabályából hiányzik az „elnökségi tagjának” kifejezés, amelynek egyetlen oka, hogy az ügyvédi törvény 2014. január 1-jétől hatályos módosítását (amely kötelezővé tette az elnökségi tag esetén is a 3 hónapon belüli pótválasztást) nem vezették át az alapszabály szövegén (hogy erről ki tehet? Aki 2014-ben a kamara elnöke volt).

A fenti törvényszöveg elolvasását követően valamennyien láthatjuk, hogy a kamarai hírlevélben foglaltak köszönőviszonyban sincsenek a valós jogi helyzettel.

Nem, az ügyvédi törvény nem csak „bizonyos megszűnési okok” esetén teszi kötelezővé a pótválasztást, hanem minden olyan esetben, amikor nem új választások útján szűnik meg valakinek a megbízatása.
Továbbá: nem, bármely szervezet alapszabálya (legyen az akár a köztestületként működő ügyvédi kamara is) nem írhatja felül a törvényben foglalt kógens szabályozást.

Tehát ügyvédi kamaránk elnöke nem ismeri a jogszabályi hierarchia rendszerét. Ismét sikerül magunkat kinevettetnünk, amikor majd a minisztériumban – akihez a kérdésben az elnök fordult – meglátják, hogy a kérdés lényegében arról szól, hogy mi van fentebb a jogszabályi hierarchiában: a köztestületi alapszabály, vagy a törvény.

Azért ne legyünk rosszindulatúak. Szinte biztos, hogy elnökünk fentebbi sorai nem tudatlanságból fakadnak. Nem hihetjük, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetője nem ismeri az ügyvédi törvényt, vagy nincs tisztában a jogszabályi hierarchia fogalmával.

No de akkor miért akarja a jogvégzett, esetenként évtizedek óta ügyvédi munkát végző tagságot megvezetni egy ilyen fals szöveggel?

Azért, mert mennyivel kellemesebb egy egyre fogyatkozó, időnként az első ülésén határozatképtelen, ügyrenddel nem rendelkező elnökséggel együtt dolgozni, mintsem megküzdeni azokkal az esetleges ifjú titánokkal, akik egy időközi pótválasztáson egyáltalán jelöltetnék magukat, és – a tagság bizalmával, és azzal az ígérettel, hogy minden energiájukkal igyekeznek pozitív változást hozni – megválasztásra kerülnének. Ezt követően pedig állandóan kellemetlen kérdéseket feszegetnének az üléseken, uram bocsá’ esetleg még ki is szivárogtatnának egyes kényelmetlen információkat.

Szóval a pótválasztások elmaradása egyáltalán nem jogi tudatlanságból ered. Jól felfogott érdekek jelennek meg itt is, mint már annyi más helyen korábban.

Hogy meddig?

Ameddig hagyjuk.

Házhoz a pofonért…

Egy, az ügyvédi közélet iránt érdeklődő ügyfél vette észre, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara honlapján, a bárki által elolvasható cikkek között szó esik arról, hogy a kamara elnöksége a 2017. május 10-i ülésén a 2017. május 12-i közgyűlés megtartása ellen szavazott. Egyben arról is örömmel tájékoztat minden olvasót, legyen az ügyvéd, szakács, adóellenőr vagy mondjuk a törvényességi felügyeletet ellátó Igazságügyi Minisztérium munkatársa, hogy annak ellenére, hogy a közgyűlés nem fogadta el a beszámolókat és a 2017. évi költségvetési tervet sem, azért a költségvetés végrehajtható…

A hivatkozott ügyfél kissé elcsodálkozott ezen, mert ő eddig úgy tudta, hogy bármely gazdálkodó szervezetről is legyen szó, a tagságának el kell fogadni az előző évi beszámolót, és a következő évi költségvetését is ahhoz, hogy az végrehajtható legyen. “No, de az ügyvédek ez alól is biztosan kivételek!” – gondolta az ügyfél. – “Rájuk nem vonatkoznak a számviteli szabályok!” És örömmel lapogatta a lapockánkat, azt gondolva, hogy mi ügyvédek egy olyan különlegesen preferált, elit körhöz tartozunk, ahol a számvitel, vagy a Ptk. jogi személyekről szóló szabályai nem számítanak.

De valóban így van ez?

A május 10-i elnökségi döntéssel kapcsolatban most elegánsan tekintsünk el attól, hogy az a bizonyos május 12-i közgyűlés, amelynek a megtartása ellen szavaztak, egy megismételt közgyűlés volt, mégpedig a május 3-i, eredménytelen közgyűlés második fordulója. Tehát az elnökség egy különleges jogtechnikai megoldással olyan közgyűlés megtartását állította meg, amely félig már megtörtént, így lényegében visszamenőlegesen hozott döntést.

Ügyvédek vagyunk! Kicsire nem adunk! De a bárki által elolvasható cikknek a következő pár sorát azért vessük már egy kicsit górcső alá:

Az éves rendes közgyűlést a Kamara a naptári évben bármikor megtarthatja. Az elnökség által már elfogadott beszámolók és a 2017. évi költségvetési terv az Alapszabály rendelkezése értelmében végrehajthatók. A Kamara működése tehát nincs veszélyben, koncentrálhatunk a tagságra, a praxisok problémáira és a párhuzamosan folyó regulációra..

Az tény, hogy a kamara az évi rendes közgyűlést bármikor megtarthatja. Ez elé a nagy szabadság elé mindössze az a jogszabályi korlátozás állít némi akadályt, hogy a kamara beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel, azaz a közgyűléssel el kell fogadtatnia. A mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napja május 31-én járt le. Azóta a kamara vezetése folyamatosan mulasztásos jogszabálysértést követ el.

Azzal a mondattal is vitatkoznunk kell, hogy a kamara Alapszabálya értelmében közgyűlési döntés nélkül, pusztán az elnökségi elfogadással végrehajthatóvá vált a 2017. évi költségvetés.

Az alapszabály IV. fejezet 2. c.) pontja szerint a közgyűlés feladata, hogy elfogadja a kamara költségvetését. Ez a rendelkezés teljes mértékben paralell az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 104.§ (2) bek. c.) pontjával.

Az elnökségnek a költségvetéssel kapcsolatos teendőit az Alapszabály V. fejezet 2. b.) pontja határozza meg, amely szerint az elnökség előterjeszti az ügyvédi kamara költségvetését és a költségvetési beszámolót, tevékenységéről beszámol a közgyűlésnek. Ez a szabályozás megfelel az ügyvédi törvény 106.§ (2) bek. b.) pontjában szereplő szabályozásnak.

Nincs szó arról, hogy az elnökség “elfogadja” a beszámolót és a költségvetést. Ellenkezőleg, az elnökség terjeszti azt a közgyűlés elé.

Tehát abban az esetben, ha feltennénk, hogy az elnökség két közgyűlés között ellát minden olyan feladatot, ami egyébként a közgyűlés hatáskörébe tartozna (nincs így, de egy pillanatra tegyük fel), akkor sem fogadhatja el a beszámolót és a költségvetést, hiszen ő maga az előterjesztő, és a saját előterjesztésének a saját maga általi elfogadása összeférhetetlen.

Megállapítható tehát, hogy az Alapszabályban szó sem esik arról, hogy az elnökségi “elfogadással” a költségvetés végrehajthatóvá válik. Sajnálatos, hogy ezzel a vezetés, vagy legalább az a valaki, aki a hivatkozott cikket a kamara honlapján (bárki által elérhető módon) elhelyezte, nincs tisztában. Még sajnálatosabb, hogy ennek ellenére fölényes magabiztossággal nyilatkozza ki ezt a jogi blődséget. Ez nem méltó egy ügyvédi kamarához, nem méltó a kamara honlapjához, és nem méltó a vezetéshez sem, aki ezt megalkotta vagy hagyja.

Nézzük, az Alapszabály valójában mit mond a költségvetés végrehajtásáról!

A végrehajtók a kamara elnöke és főtitkára lehetnek, így vizsgáljuk meg az ő feladataikat a költségvetéssel kapcsolatban. Vajon rendelkeznek-e olyan jogkörrel, hogy az el nem fogadott költségvetést is végrehajthatják – akár a tagság ellenére is, hiszen nem tudható, hogy majdan a közgyűlésen megszavazásra kerül-e a beszámoló és a költségvetés, vagy sem, illetőleg, hogy a közgyűlés nem változtat-e egyes sarokszámokon, előirányzatokon.

A tagság ellenére… láttunk már ilyet mostanában. Az e-matrica ügyében sem érzékelhettük, hogy kamaránk elnöke (aki a matrica mellett szavazott a MÜK elnökségi ülésen, és egyes vélemények szerint ő áll a kudarcba fulladt jogszabálymódosítási kísérlet mögött is), vagy elnöksége kiállt volna a tagság mellett ebben a kérdésben.

Az Alapszabály VII. fejezetének 7.1. r.) pontjában szól az elnök költségvetéssel kapcsolatos feladatáról:

(az elnök) “utalványozási jogkört gyakorol a kamarai költségvetés keretében és irányítja az ügyvédi kamara közgyűlésének határozata alapján a kamara gazdálkodási tevékenységét”

A főtitkár feladatait az Alapszabály VII. fejezet 10.6. és 10.9. pontjai rögzítik, amelyek szerint:

(a főtitkár) “10.6. Az elnökkel közösen ellenőrzi az ügyvédi kamarának a közgyűlés által meghatározott gazdálkodását és a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak teljesítését.

……

10.9. Utalványozási és kiadmányozási jogot gyakorol a költségvetés keretei között.”

A fentiek értelmében tehát a költségvetést végrehajtani kizárólag közgyűlési döntést követően lehet. Ne legyenek illúzióink: a kamara elnöke jelen pillanatban is dönt kifizetésekről a mi befizetett tagdíjaink terhére, közgyűlési jóváhagyás, azaz a MI jóváhagyásunk nélkül, ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül, tetszése szerint.

Mi a megoldás?

A legjobb megoldás természetesen az, hogy a választások során mondjon a tagság véleményt az effajta elnöki túlkapásokról.

Egyébként a megoldás az lett volna, hogy az elnökség április 26-án, amikor először tárgyalták meg a szabálytalanul összehívott közgyűlés témáját, visszavonja a május 3-i (megismételt közgyűlés május 12-én) összehívásra vonatkozó döntését (akkor ezt még megtehette volna úgy, hogy nem “kell” visszamenőleges döntést hoznia), és meghirdeti a közgyűlést 30 napra, május végére.

Ezt nem tették meg. Inkább fölényesen lesöpörték az udvarias, segítőkész javaslatot az asztalról. Az Igazságügyi Minisztérium jelzésére volt ahhoz szükség, hogy rájöjjenek a tévedésükre (bár utóbb ezt is igyekezett az elnök kimagyarázni – azért ne irigyeljük: az idén ez már a második közgyűlés volt, amit az elnökség kitűzött, majd nem tartott meg, hiszen március 14-re is összehívtak egy közgyűlést, amely hamvába holt, és ezt követte a május 3-i közgyűlés… nehéz ennyi blamázst megmagyarázni. Az elnöknek sem sikerült.)

Valójában még május 10-én is dönthettek volna úgy, hogy – pár nap csúszást bevállalva – június 11. környékére összehívják a közgyűlést. De nem. Hogy az kinek volt jó, hogy ellenőrizetlenül, elfogadott költségvetés nélkül működik most a kamaránk, arra lennének tippjeink.

Mindezek, mint a cikk fennen hangoztatja, belső ügyeink. Akkor már csak azt nem értjük, hogy miért teszik ezt ki a kamarai honlap azon részére, amelyet bárki elérhet, s így bárki láthatja, hogyan nem tartja be maga az ügyvédi kamara sem a jogszabályi kötelezettségeket.

És ezzel is öregbítik hírnevünket.

Gyermekkori Karácsonyok

A halat mindig Lili néni készítette, nagyapám nővére. Ezt nem engedte ki a kezéből. Nagyanyám csak elrontja, Alíz nagynéni ízléstelen és hülye, Öcsiről meg jobb nem is beszélni…. Igaz, Lili néni nagyon jól csinálta a halat. Mi meg közben kikutattuk a régi bakelit lemezeit, belenéztünk az emlékkönyvébe, vihogtunk a retusált fotóin. Nem múlt úgy el ünnep, hogy ne Lili néni hozta volna legújabb kreálmányát a jénaiban.

Egyszer amikor ajándékba kaptunk egy óriási pontyot, és Anyám kirántotta – persze nem prézliben, mert mindnyájan Levinnél tanultunk,- óriási balhé volt, hogy hogy merészeli.
Utána már nem szerettük annyira Lili nénit,mert Anyuval kiabált. Hogy mit képzel. A halhoz csak ő ért, meg ne próbálja még egyszer…

Azóta nézem kétkedve az elhivatott embereket. Pontosabban azokat, akik úgy képzelik, hogy ők, és csak ők értenek valamihez, legyen az a tökéletes lágy tojás, a legjobb közlekedési útvonal, vagy az élvezhető művészet határoló cölöpjeinek leverése.

Mert egy kicsit én is szeretnék odajutni, és belelátni, hogy tényleg úgy van- e, ahogy mondják nekem?
És szeretném, ha meghallgatnák a véleményemet!
Hogy szerintem kell még bele só.
Vagy arra hamarabb.
Esetleg az tök jó graffiti .

Szóval jó volna, ha nem hinnék egyesek, hogy csak az ő boszorkánykonyhájukban lehet összeeszkábálni a bölcsek kövét.
Vagy az ügyvédi hivatás gyakorlásának módját.
Mondjuk úgy, hogy a játékszabályokat, abban a játékban, ahol most már nyugdíjig játszanék.
Úgyhogy most már zokon veszem, ha széles szakmai egyeztetésről, vitáról halandzsáznak, miközben elhúzzák a függönyt, kulcsra zárják az ajtót, és ipari füsttel ködösítenek, amikor az életemről van szó.
Arról, hogy hogyan élhetem a jövőben azt amit húszonéve élek, és amiért annyit tanultam.
Hát ne tegyék!
Mert lehet, hogy azok, akik évtizedek óta markolják az íróasztal szélét jobban tudják. Mert lehet, hogy Ők az okosabbak.
De talán sok ezrünkből néhánynak lehet egy-egy jó ötlete!

Ha a hatalom birtokosai nem engedik meg, hogy mások javasoljanak, ha bezárják párnázott ajtóikat a tagság elől, ha ötleteket csak egymástól kérdeznek, akkor be kell kiáltani az ablakukon!

Mint hallottuk, az ügyvédi hivatás gyakorlásáról szóló jogszabályok tervezetét hosszasan, alaposan, és széleskörűen vitathattuk meg.

Nos, kedves kollégák, ki hol szólhatott bele? Ki milyen szakmai fórumon fejtehette ki a véleményét, javasolhatta elképzeléseit, sírhatta el bánatát?

Mert ezt hallhatjuk most.
A lezajlott nagy szakmai egyeztetést.
Mert én a magam részéről kérem, elvárom, hogy megkérdezzenek ezekről valóban azok, akik rám hivatkoznak, akik azt csiszolják, hogy hogy lesz nekem eztán jó.
Most van ideje a hozzászólásnak, de még inkább a hozzánk szólásnak, most kell nagyon a nyilvánosság!

Most lehet beleszólni, vagy ha nem lehet, hát tegyük, tetessük lehetővé!
A tét óriási, és ha nem kopogunk, nem hívnak bennünket!

Lili néni évtizedeken át sütötte a halat.
Úgy érezte, hogy nekünk, a családnak az s úgy lesz a legjobb, ahogy Ő készíti.
Minden évben elmondta azt, hogy jövőre már nem szeretné ezt a fáradtságot.
De mégis, Karácsony előtt a szokott természetességgel nyilatkoztatta ki, hogy idén is Ő.
Mert nincs jobb.
Mert senki se tudja úgy , mint Ő.
Mert mielőtt átadja a stafétabotot,- még tartja egy kicsit.

Lili néni kilencvenkét évesen ment el.
Azóta nincs hal Karácsonykor.
De nem is bánjuk.

Egy elnöki levél margójára

Még az Ügyvédi törvény végszavazása előtt megérkezett postaládánkba a kamarai hírlevél különszáma, benne Réti László elnök bús soraival, melyek arról szóltak, hogy ugyan nem az ő fejéből pattant ki a felmelegített e-matrica ötlete, mégis milyen hasznos lenne, ha bevezetnék.

A körlevél által felsorakoztatott érvek lényegében pénzügyi jellegűek. Ezen érvrendszer szerint az e-matrica bevételt jelent, amelyet nem az ügyvéd finanszíroz, hanem az ügyfél, és ez a többletbevétel a tagság jólétének javítására lenne visszaforgatható.

Ugyanakkor nem szól a körlevél arról a körülményről, hogy a javaslat teljes mértékben szembement tagságunk 2014-ben, közgyűlési döntésen kinyilvánított akaratával.

A 2014-es közgyűlésen hozott döntést ezidáig senki sem vonta vissza, mégis, elnökünk, akinek elsődleges feladata a közgyűlés határozatainak végrehajtása, bevallottan az e-matrica mellett szavazott, és egyetértett annak bevezetésével.

Döntéséhez nem kérte a tagság hozzájárulását, ugyanakkor úgy vélte: a saját maga által megfogalmazott, pusztán pénzügyi szempontok elegendőek ahhoz, hogy a BÜK tagságának ellenében gyökeresen más álláspontot képviseljen a Magyar Ügyvédi Kamarában.

Ha már pénzügyi szempontokról van szó, akkor miként feledkezhet meg arról a tényről Elnök úr, hogy a BÜK mérlege szerint a kamarának jelenleg 1,1 milliárd forintnyi lekötött tartaléka van. Mi indokolná a tagdíjemelést ilyen stabil pénzügyi helyzetben? És mi akadálya van annak, hogy e jelentős pénzeszközből megvalósítsa a BÜK azokat a fejlesztéseket, amelyeket a körlevél említ…. Egy olyan helyzetben, amikor NINCS elfogadott költségvetés e a BÜK-nek 2017-re, milyen alapon helyez kilátásba bármilyen költségvetési változást a körlevél?

Ismét szembesülnünk kell azzal a körülménnyel, hogy fényűző életvitelt folytató apparátust, ha úgy tetszik, hatalmas vízfejet tartunk el és finanszírozunk tagdíjainkkal, amely apparátus költségei az összes tagdíjbevétel több, mint felét felemésztik.

További jelentős kiadást jelentenek azok a megbízási szerződések, melyeket pályáztatás nélkül kötött az elnök pénzügyi, számviteli, informatikai vagy akár jogi tanácsadásra.

Végül mindannyian hallottunk már az e-matrica előkészítésére elköltött 124 millió forintról, vagy a poháralátétnek kiválóan alkalmas, de egyéb hasznos funkcióval nem rendelkező CD-vásárlási ügyletről, mintegy 180 millió forint értékben.

Akkor, amikor ilyen vitatható módon gazdálkodik a kamara, és teszi ezt 2017. szeptember 13-ig elfogadott költségvetés nélkül, van-e bármilyen jogalapja arra, hogy tagdíjemeléssel fenyegesse meg tagságát?

A pénzügyi vonatkozásokon túl felháborító az a szemlélet, amelyet kifejt a körlevél arról, hogy kizárólag ez az út lehet a megoldás a szerződés lapjainak kicserélése, visszadátumozása és egyéb visszaélések elkerülése ellen. Elgondolkodtató, hogy a kamarai tagságról, azokról az ügyvédekről, akik nap mint nap megszerzett jövedelmükből tartják fenn a kamara apparátusát, milyen véleményt alkot az elnök.

A körlevél legfontosabb, és legfenyegetőbb mondata, azonban a következő:

A tét már nem a fapados, vagy a modern kamara közötti választás, hanem az, hogy a pad alá kerül-e a többség.

Ebben egyetértünk, valóban ez a tét: az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még megrázhatjuk magunkat, és kiállhatunk érdekeink védelmében.

Az elmúlt 10 kamarai évünkben folyamatosan megfigyelhető tendencia, hogy a nehezedő anyagi terhekkel, az érdekvédelem szinte teljes hiányával, az újabb és újabb szabályozásokkal, amelyek betartásához egyre több pénzre van szükség, és melyek megszegése komoly fegyelmi felelősséggel jár, a kar legnagyobb részét képező egyéni ügyvédek és a néhány személyes irodák mozgástere egyre inkább szűkül. És elnökünk jól csengő mondatai ellenére eddig a lassan leszakadó kollégák megsegítésére semmiféle terv sem született, anyagi ráfordítás meg még annyi sem. Tíz éve ugyanaz a személy az elnökünk. Kérdezze meg mindenki saját magától, mennyivel jobb ma ügyvédnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt.

Ne legyünk naivak. Attól, hogy pénzügyileg ne kerüljünk a pad alá, nem az e-matrica fog megmenteni minket, hiszen a kamara kötelessége lenne az eddig felhalmozott több, mint 1,1 milliárdos tartalékot a tagság javára fordítani.

Másik érv az ügyfélbiztonság, amely az ellenjegyzett okiratokhoz kapcsolódik. Az e-matrica valójában erre sem kínált megoldást. Miért lenne egy ügyfél nagyobb biztonságban attól, hogy az ügyvédnek a már ellenjegyzett okiratot három napon belül be kell küldenie a központi nyilvántartásba? Ha az ellenjegyzés joghatályát nem érinti a nyilvántartásba helyezés, akkor az ügyfélnek ugyan mindegy, hogy akkor, amikor ő már elment az irodából, az ügyvéd hova küldi az iratot. Az ellenjegyzést igénylő okiratok többsége – elnökünk szépen összefoglalta: a cégügyek és az ügyvédkényszeres ingatlan ügyek – eleve egy hatóságnak (a cégbíróságnak vagy az ingatlan-nyilvántartásnak) szánt iratok, amelyek esetében a hatósághoz való beküldés időpontja maga “hitelesíti” az iratot az ügyvéden kívül (a cégbíróság nyilvántartásából bárki, bármikor lekérheti a benyújtott iratokat, megtekintve azt is, hogy az benyújtásra mikor került, az ingatlan-nyilvántartás esetében pedig a jogosultnak korlátlan betekintési joga van, és szintúgy ellenőrizheti a benyújtás időpontját). Mennyiben teszi biztonságosabbá a jogügyletet az ügyfél számára, ha az adott irat a kamara nyilvántartásába bekerül, de pl. a célhelyre (cégbíróság, földhivatal) nem? A hangoztatott érvek – lapkicserélés, visszadátumozás – pedig eleve a büntetőjog által fenyegetett cselekmények. Miért kell azt feltételeznie egy elnöknek a saját tagságáról, hogy az többségében bűnözőkből áll?

A jól hangzó anyagi és ügyfélbiztonsági érvek mögött továbbra is ott húzódnak a kérdések:

Ki adott felhatalmazást az elnöknek arra, hogy a közgyűlési döntéssel szembe menjen? Ki kérte meg, hogy eljárjon az IM-nél a módosítás érdekében? Kikérjük magunknak, hogy az egész kart – és ebbe beletartoznak a fővárosi és vidéki kollégák valamennyien – okirathamisítóként, adócsalóként tüntessen fel! És azt is, hogy az ellenjegyzés kialakult, hagyományos rendszerének legitimitását megkérdőjelezze. Mert ezzel a sok-sok tisztességesen dolgozó kolléga eddigi munkáját kérdőjelezi meg.

Végül még egy mondat, amely megmutatja, mennyire fellegekben jár, és elrugaszkodott a mai, magyar valóságtól az elnök:

Feltételezhetjük, hogy a Kormány nem érzékelte az intézmény ügyvédi rezsicsökkentéssel összefüggő hatásait és ez lehetett a kihagyás közpolitikai és egyben mindent eldöntő oka.

Ügyvédi rezsicsökkentés? Érdekelte valaha is a kormányzatot, hogy nekünk, ügyvédeknek kevesebb terhünk legyen? Beleértve ebbe az IM-et is. Ha pedig a mondat arra vonatkozott, hogy az e-matrica bevezetésével az ügyvédek által végzett munkáért az ügyfelek kevesebbet fizetnek majd, akkor ez csak azt jelentheti, hogy – a fix, államnak és az e-matrica révén a kamarának fizetendő díjak mellett – kizárólag az ügyvédi munkadíjak csökkenhetnek.

Egy rezsicsökkentést azonban szívesen látnánk: a kamarai költségvetésben. Amely valóban megalapozhatja az ügyvédi kamarai tagdíjak csökkenését. És itt nem az elnök által szívesen hangoztatott “fapados” kamaráról, hanem az “ésszerűen, nem fényűző módon működtetett kamaráról” beszélünk.

Ha mindezen a hozzáálláson változtatni kívánunk, akkor a lehetőség a kezünkben van. Jogunkban áll a választott elnökség munkájának ellenőrzése, közérdekű adatigénylés útján az elnökség mindennapi munkájára vonatkozó információk megszerzése, hiszen nem azért váltunk kamarai tagokká, hogy minden hónapban befizessük a tagdíjakat.

Az elnöki körlevél azt írja: Budapesten nem álltunk ki együtt az e-matricáért. Nem bizony, hiszen egyszer már kiálltunk együtt az e-matrica bevezetésével szemben, és most ismét együtt bebizonyítottuk, hogy emellett a korábbi döntésünk mellett ma is következetesen kiállunk!

	Dr. Faluhelyi Beáta - ÖSSZEFOGÁS A XXI. SZÁZADI U…
	Dr. Faluhelyi Beáta - A MI – XXI. SZÁZADI…
	A MI – XXI. SZ… - A Budapesti Ügyvédi Kamara érd…
	Soósné dr.. Gáspár G… - Egy elnöki levél margójára
	Dr. Faluhelyi Beáta - Egy elnöki levél margójára