Bajban a Bergengóc Ügyvédi Kamara

Bajban a Bergengóc Ügyvédi Kamara

A következő sorokat Csire Balázs kollégánk jegyezte le egy hozzá érkezett kétségbeesett kollegiális kérés nyomán. Szörnyűlködve olvastuk. Óriási szerencse, hogy ez NÁLUNK nem fordulhatna elő.

No de ezek a bergengócok…

Nem vagyunk egyedül a világban. A lenti levelet a Bergengóc Ügyvédi Kamara egyik tagja, név szerint dr Xavier de Yolland juttatta el hozzám, tanácsomat kérve, hogy mit tegyen. Szerintem nangyon szomorú a sztori, olvassátok végig és tegyetek javaslatot mit írjak dr Xavier de Yollad ügyvédnek, a Bergengóc Kamara elnökségi tagjának.

„Kedves Balázs, nálunk a dolgok így állnak:

A Bergengóc Ügyvédi Kamara, mint tudod a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara tagja. Mirzázsisztánról tudni kell, hogy az üveghegyen túl túró malac utáni 3. vonatmegállónál terül el, rögtön a gémeskúttól balra, és azért kurtafarkú malacok ott is túrnak, de ez nem lényeges. Mirázsisztán fővárosa Bergengóc, ahol a népesség nagyobb része (és a valamit is számító népesség 90%-a) lakik, és a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamarában a Bergengóc Ügyvédi Kamara adja a tagok kb felét, és fújja a passzátszelet.

A Bergengóc Kamarát Mezei elnök úr vezeti bölcsen, már több ciklus óta; bölcsességére a legnagyobb bizonyíték hogy még senki sem tudta megbuktatni, pedig igaziból néhány nyaloncon kívül senki sem ért egyet sem azzal amit csinál, sem ahogy csinálja, de a Bergengóc Kamarában olyan bozótharcosok vannak, hogy a Mirázsisztáni Szocialista Párt és elődje, a Mirázsisztáni Szocialista Munkáspárt aparatcsikjai is csak elismerően bólogatnának, s Mezei dr ezek közül is úgy emelkedik ki, mint Héraklész az emberek közül.

Mezei elnök úr a Mirázsisztáni Ügyvédi Kamara jelenlegi vezetőjétől, Bácskai elnök úrtól vette át a stafétát, aki viszont mindig is kicsit a Bergengócok vezetője maradt lelkében, ezért néha bele is szól Bergengóc kamara dolgába, mint apa a felnőtt gyermekei civódásába. A felnőtt gyerekek persze úgy tettek mintha örülnének ennek, bár tán csak azért tettek úgy, mert hiába voltak 18 év felettiek, valójában saját nyálukba fulladtak volna ha néha nem kotorják ki azt a torkukból, hát tudomásul vették hogy atyjuk néha rájuk mordul, de azért csak civódtak egymás közt.

A Bergengóc Kamarában ezekben a vészjósló időkben vészjósló idők voltak, egymást érték a Bergengóc Kamara tagjainak Bergengóc Kamara elleni perei, melyek természetesen mindig a Bergengóc Kamara győzelmével zárultak, hiszen Fekete Lovag is mindig győz, Artúr király meg még a Gyalog Galopp forgatásán bohóckodott a cameloti makettban és nem ért ide.

Vészjóslóak voltak az idők, mert a Bergengóc Kamarán belül dúlt a harc. Bár a Mezei elnök ellen felhorgadó Ügyvédi Összeveszés nevű brigád majdnem megdöntötte, a palotaforradalom önmagába halt mert saját lábukban elgáncsolták magukat a Nagy 14es Forradalomban, ezért Mezei elnök úgy gondolta, minden okés. Ebben enyhén zavarta Sekrestyés főtitkár, aki hol feljelentette hűtlen kezelésért , hol per indított a kamarai határozat érvénytelenségére, hol nem jegyezte ellen az amúgy vígan utalványozott számlákat, forrott tehát a levegő s az indulat.

A casus belli egyébként az volt, hogy a hűtlen kezelést ki nem merítve, de némi adójogi khm bazmeget kiváltva a korábbi telepatikus jogtármegrendelést valaki úgy variálta át, hogy az árba belealkudozott pár ezer bakelitre készített Tripartitumot, és utóbbi 5%-os Áfa-ját (a telepatikus jogtár 27%-val szemben) már …na azzal nem is tudjuk mi lett, a nyomozás szerint ez minden kamarák legjobbika, leírták hogy a kamara úgy kell működjön, mint egy hulla, tessék oszladozni, nincs itt látnivaló.

A viszonynak persze az se tett jót hogy Mezei elnök Sekrestyés főtitkárt szarba se vette, de hát ez egy elnöki kamara, jobb ha ezt mindenki megjegyzi.

A háborúskodás további oka volt, hogy Mezei elnök és hű társa, Sóder elnökhelyettes még régen kitalálták a bélyeget, amit rá kellett volna nyalni minden meghatalmazásra, pont úgy, mint kb 25 éve, ennyit fejlődött a tudomány, hogy az analóg bélyeget már nem sajátnyelvűleg kellett volna nyalni, hanem azt még elektromosan regisztrálni is kellett volna valahol, amire elkúrt sok pénzt kúrt el a Mezei és Sóder dr-ok által vezetett kamara, mielőtt a talpas ügyvédek fel nem lázadtak. Felelőse persze annak se lett, meg eredménye sem, ha a lázongást leszámítjuk. Mindenesetre e bélyeg azóta is rajta van a Bergengóc Kamarán, szégyen gyanánt, bár már sokan elfelejtenék.

A bélyeglázadás során emelkedő Ügyvédi Összeveszés öntökönszúrása nyomán persze maradt minden a régiben, de azért izzot a hamu alatt a parázs vita, hogy a francba legyen a jövő. Bár Mezei elnök aktuális ötleteit a Bergengóc Elnökség általában meddő viták, kifárasztás, manipuláció és bozótharcok okán szavazatával támogatta, ami fantasztikus legitimációt adott az elnöknek, mindenki érezte hogy ez így mégse tartható fent örökké. Pláne, hogy voltak az Elnökségben fiatal, nagypofájú azesz pónemek, mint pl Kokas dr, aki sem Istent, sem elnököt nem tisztelt, nevéhez méltóan nem mint egy csibe bújt meg hanem folyton kakaskodott s hajlamos volt meghökkentő dolgokat forszírozni, miszerint olyannyira kéne már egy elnökségi ügyrend, hogy miért is nem van már. A nagy és bölcs szürkehátú gorillák, akik a maguk nagy bölcsességében azért néha érezték, hogy egy kokas nem csinál nyarat, de a szemétdomb veszélyben van, hátha másoknak is megjön a hangja, morfondíroztak, hogy mi a tarka faszt kéne csinálni.

A senki által nem kívánt, de a kamara által megfelelően elbaszott új ügyvédi törvény remek alkalmat kínált Mezei elnöknek. Közismert tény volt, hogy a Bergengóc Kamara nagypofájú tagjai pont a közgyűlésbe szartak bele igen magasról, mert 150-180 tagnál több ritkán lézengett be a közgyűlésre, s bár annak kis része volt csak mitugrász felforgató elem , s mindig jelen volt az elnököt támogató jó 100 fő, azért felmerült, hogy egyszer tán 250 tag is el fog jönni, vagy akár 300, és akkor nem lehet 110-120 „igen” szavazatra elégedetten rejszolni (hogy egy kiváló Elnökségi tagot , Szlováky dr-t idézzünk), eccer bukni fog az előadás, és akkor akkora nagy pofára esés lesz, hogy mindenki néz mint a vett malac, s akkor azt majd kire kell ráfogni, pláne hogy vége akkor a kamarillapolitikának meg a jozefinista népboldogító paternalista vezetésnek. És hát kinek jó az? A vezetésnek biztos nem.

KÜLDÖTTGYŰLÉS! Villant át mindenki agyán, hogy az Üttv-be valaki beleírta e varázsszót – itt az alkalom megakadályozni hogy mitugrász , kelekótya tagok beleugassanak a nagyok dolgába. Mezei elnök neki is ugrott a dolognak, de nemvárt módon Metélőy elnökhelyettes józan érvei mellett az Elnökség elutasította a küldöttgyűlés ötletét, határozatilag. De Mezei elnököt nem oly fából faragták, hogy meghátráljon, ha az ő kézhez szoktatott elnöksége valami fatális véletlenből nem azt szavazta meg ami szerinte helyes. Hogy-hogy nem, az elnökségi határozat után leszállt a mennyekből a Mirázsisztáni Kamara elnöke, Bácskai dr, és gyengéden megkérte az elnökséget, ugyan vitázzanak még kicsit azon amit már eldöntöttek, s csodák csodájára az elnökség hozta az elvártat, és békés birkanyájként rábólintott, hogy vitatkozzanak még az eldöntötteken. Ezzel a lendülettel Mezei elnök úr gondosan össze is hívott egy elnökségi közös ülést, hogy majd jót vitatkozzanak a már eldöntötteken, mert ha ott őt esrősítik, akkor jó, ha nem, meg majd úgyis csak kitalál valamit. Bár Mezei elnök urat igen sürgette Jegesi elnök úr, a Mirázsisztáni Kamara elnökségi tagja, a Mirázsisztáni Kamara Választási Szabályzatának atyamestere, hogy ugyan mondjon már Á-t vagy B-t a Bergengóc Elnökség, Mezei elnök úr ügyesen kimanőverezte a kérést, pláne, hogy Vasmíves elnökhelyettes úr, a Bergengóc Kamara másik régi motorosa ügyesen megkerülve a választ úgy tett, mintha egy fia határozat ne lenne még, s cask vitatkozna a Bergengóc Elnökség a semmin. Ettől függetlenül Mezei elnök úr gondosan a kies Tahiti-on-Seszellen töltött téli nyaralása utánra hívta össze az elnökségi közös ülést, bízva abban, hogy elvitatkozgat még a brigád, majd egy héttel később időzavarba kerülve, azt nyom le a torkukon amit csak akar. Biztos sikere tudatában meg is küldte a Választási Szabályzat Bergengóc Kamarára vonatkozó tervezetét az Elnökségnek, amiben (és most csodálkozzatok) feketén-fehéren a küldöttgyűlés szabályzatba illesztése volt. Hirtelen beleszövegeződött, újév és vízkereszt között, isteni csoda folytán. Mezei elnök urat cseppet sem zavarta, hogy saját elnöksége pont ellenkezőleg döntött, hisz megszokta már, hogy az csak múló rosszullét, mint sakálrészeg bulizás után a másnap; elmúlik, és csak a mókás emlékek maradnak.

Lett is némi felzúdulás, többen azon minutában klaviatúrát ragadtak, mondván az a döntés hogy ne legyen küldöttgyűlés. Mezei elnök úr érezte, hogy nem lesz ez így jó, tehát saját döntésével lefújta az elnökségi közös ülést, természetesen Sekrestyés főtitkár tudta és beleegyezése nélkül. Lett is orbitális felháborodás, hisz a Bergengóc Elnökség több tagja is immáron úgy érezte ( s tán kissé joggal), hogy Mezei elnök nem csupán bábként rángatja őket, s nem csak a lábát törli beléjük, de még a pofájukba is röhög, mint Gulyás Pelikánnak. Közben elszabadultak az indulatok; Sóder elnökhelyettes egészen odáig ment, hogy tagadta, hogy az lenne a demokrácia, hogy a tag, a kamara felé sem néz, nem lát, nem hall, csak összevissza, minden tényismeret nélkül beszél a Facebookon, évente egyszer odajön a közgyűlésre és bizonyos kamarai csoportok által felheccelve, minden alap és tudás nélkül hülyeségeket beszél. Kokas dr természetesen a tőle megszokott vitriolos otrombaságokkal riposztozott, valósággal égett az elnöki levelezőlista, s Mezei elnök úr úgy döntött, akkor mégis lesz közös ülés az elnökség részvételével, hisz fő a konzekven és átlátható, számonkérhető eljárás..

Nemsokára eljött a vitának napja, ahol rövid antré után az elnökség többek közt a Kokas dr, , Brácsás elnökhelyettes, Bálvány dr, Lábbusz dr, Datolya drnő s mások felvetéseire és megállapította, hogy egyetlen (Kokas dr-t idézve: kibaszott kurva) érv sem hangzott el amellett, hogy megváltoztassák határozatukat, s bár volt némi elnöki ellenkezés, megszavazták, hogy nem változtatnak. Mezei elnök úr persze joggal jelentette ki, hogy ez nem határozat, hiszen ez egy vitanap, nem pedig elnökségi ülés, de Kokas doktor azzal vágott vissza, hogy ha lenne egy elnökségi ügyrend, amit Mezei doktor éppen 4 éve szabotál el saját jól felfogott érdekében, úgy talán nem kéne közös ülésnek hívni a vitanapnak nevezett valamit, amin még akkor is álláspontot foglal el az elnökség, ha éppen nem ülést tart. Furcsa mód ezt még az a titkár is így vélte, aki amúgy Mezei elnök jóindulata okán volt az, de mindez nem változtatott azon, hogy ekkor nem változott semmi. Sőt, az elnökség további kérdésekben (pl elektronikus jelölés) is a status quo mellett foglalt közös üléspontot.

Mezei dr tehát taktikát váltott. A követező hétfőre (egyben a Mirázsisztáni Kamara elnökségének ülésnapjára) összehívott elnökségi ülésre írásban úgy terjesztette be javaslatát, hogy NE legyen küldöttgyűlés, amivel gyengéden elaltatta az ellenzők gyanakvását (az MSZMP KB póttagjai csettintenek sírjukban, micsoda taktikai érzék, ezt anno Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében így tanították) majd az ülést megnyitva felhívta a megjelenteket, hogy csak az nyilvánítson véleményt, aki TÁMOGATJA a küldöttgyűlést. Sóder elnökhelyettes teljes tekintélyével úgy érvelt, hogy a „látszatdemokrácia”, ti a közgyűlés helyett jobb a professzionális küldöttgyűlés, ezt követően egyes elnökségi tagok egymás után tették le hűségesküjüket Mezei dr-nak, de a vita még korántsem volt eldöntve, kellett egy kis csavar hisz erőből nem lehetett elnökileg megoldani. Vasmíves elnökhelyettes után Vethő dr kért szót, aki korábban ugyan a küldöttgyűlés elleni határozat megváltozatása ellen volt, de kitűnően követhetetlen s teljességgel elméleti fejtegetéssel eljutott oda, hogy biztos ami sicher, kérdezzük meg a közgyűlést, ki akarja-e herélni és eljelentékteleníteni önmagát. Ezen a briliáns ötleten fellelkesült mindenki, aki a konzekvenciát, a határozott véleménnyilvánítást, s kiállást, vagy holmi gerinces hozzáálást zsigerileg elutasít, hiszen ha úgy döntünk hogy nem döntünk és elodázzuk a döntést meg áttestáljuk Mirázsisztáni Kamara elnökségére meg a közgyűlésre, akkor tkp áthúztuk a lovat a Só utcába, és lehet oszolni mert nincs itt semmi látnivaló. Ezen a briliáns „jé, csokiszökőkút” technikán maga Sóder dr is úgy fellelkesült, hogy számon is kérte az ellenkező Kokas dr-t, hogy tán a demokrácia ellensége-e ,amikor el kívánja a (nagy zárójel: általa áldemokratikusnak, tényismeretek nélkül összevissza beszélőnek tartott) közgyűlés jogát vitatni arra, hogy lábon lője magát. S az elnökség nagyobb dicsőségére, megszavazódott, hogy kérjük a Mirázsisztáni Elnökséget, hogy engedje meg a Bergengóc közgyűlésnek, hogy feloszlathassa magát s válasszon maga helyett küldöttgyűlést, ami majd professzionális színvonalon ellenőrzi azt a vezetést, amit a jelenlegi elnökség nem tud ellenőrízni.

Ezek után még vitázott egy kissé az elnökség ismét az elektronikus jelölésről, a szavazatszámlálás gépiesítéséről, a többes jelölésről, a pogácsa ízéről és a kávé hőfokáról, majd megnyugodva elment dolgára, nagyjából úgy mint a Búcsúszimfónia zenészei.

Mezei dr örült a legjobban. Az ellenállást igazi feketeöves gyémántfokozatú bozótharcosként bölcsen letörte, mert a dolog agyon lett beszélve, s végül csak eljöttek hangadók, akik mint jó pásztor addig terelték a birkát amíg az az akolba talált. Mezei dr ezt követően gyengéd levelet írt a Mirázsisztáni Elnökségnek, ahol jól leírta, szerinte hogy voltak az események – hisz Tuskó Hopkins óta tudjuk, hogy aki a névsort olvassa, azt nem kérik számon arról, ki van a névsorban.

A Bergengóc Kamara következő közgyűlését Bolondok Napjára össze is hívta hát az elnökség, ahol majd az új Alapszabályba (melyet az elnökség azért még nem ismer!) bizonnyal bele lesz szuszakolva, hogy legyen küldöttgyűlés, mert akkor elég lesz a mindenkori vezetésnek 150 tagot manipulálni, és fel sem merült hogy akár 250 is elmenjen, a picsába leszavazni a kamarai anarchiát, ami most van.

Hát így állnak a dolgok nálunk, kedves Balázs, kérlek adj tanácsot, most mit tegyünk, mert ez így nem jó., Minden ötletet szívesen várunk.

Kollegiális üdvözlettel: dr Xavier de Yolland, Bergengóc ügyvéd”

Természetesen egy dolognak mi itt Budapesten mindenképpen kell hogy örüljünk: mi nem Bergengóc Kamara vagyunk, nálunk Budapesten soha elő nem fordulhatna az, ami a Bergengóc kamarában szokik történni. Mert a mi vezetésünk nem ilyen. Istennek legyen hála.

De ha valakinek van ötlete mit írjunk Xavier-nak, kérem nyilvánuljon nyugodtan.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..