A közgyűlés ezúttal sem a tagságot képviselte, hanem a BÜK apparátusát

A közgyűlés ezúttal sem a tagságot képviselte, hanem a BÜK apparátusát

159     

Összesen ennyi szavazásra jogosult jelent meg kamaránk évi rendes (?) közgyűlésén, szeptember 13-án, szerdán délelőtt, hivatali időben. A kérdőjel azért van, mert egy olyan közgyűlést, amely a kamara 2017-es költségvetéséről dönt, 2017. szeptember 13-án tartani, amikor már az évi költségvetési keret nagyobbik részét elköltötte az apparátus, nehezen lehet rendesnek, vagy szokványosnak nevezni.

És az sem éppen szokványos, hogy a közgyűlést nem a korábbi években megszokott pénteki napra, hanem szerdára tették, amikor minden rendes ügyvéd dolgozik, meghosszabbított ügyfélfogadás van a hivatalokban, és a legtöbb tárgyalást erre a napra tűzik. Bár a közgyűlési előkészítő anyagok között feltűnt olyan levél, amelyben Réti elnök úr azzal “gyanúsítja” csoportunkat, hogy azért akarjuk kikényszeríteni még június elejére a közgyűlést, hogy azon kevesen legyenek, valójában a közgyűlést összehívó tett meg mindent azért, hogy lehetőleg a tagság minél nagyobb része ne lehessen jelen, és ne gyakorolhassa személyesen a tagsági jogait (ne felejtsük el, mivel háttér joganyagunk az egyesületre vonatkozó szabályozás, ezért a tagsági jogokat csak személyesen lehet gyakorolni, meghatalmazott útján nem).

Mindazon kollégák, akik járatosak kicsit a cégjogban vagy a társasházi jogban tudják, hogy egy autokrata vezetés számára a legnagyobb megpróbáltatást mindig az jelenti, amikor szembesülniük kell a tagsággal. Olyankor el kell viselni a kritikát, olyankor meg kell hallgatni – a nyilvánosság előtt – azokat a felszólalásokat, amelyek nem festenek éppen hízelgő képet a vezetésről. És olyankor mindig fennáll a kockázata annak, hogy a közgyűlés esetleg nem szavazza meg a vezetés, az apparátus számára oly fontos kérdéseket.

Hogyan oldják ezt a problémát meg a rutinos cégvezérek és közös képviselők? Természetesen úgy, hogy biztosítanak a maguk számára egy megfelelően erős, lojális szavazótábort. Az összetartó erő többnyire a közös érdek. Leegyszerűsítve a pénz. Igaz, egy részvénytársaság vagy egy társasház esetében ritkán fordul elő, hogy a tulajdonosok egy része benne dolgozik a cégben (vagy a társasházban), így közvetlen anyagi juttatást kap, de például a kamaránknál más a helyzet.

Ahogyan azt Réti elnök nagyon szépen megfogalmazta a 2017. április 26-i elnökségi ülésen:

A mozgósítással kapcsolatban az elmúlt két évben nagyon rossz tapasztalataink voltak. Külön kértem a megválasztott tisztségviselőket, nemcsak azokat, akik nem kapnak tiszteletdíjat, mint az elnökség tagjai, ők általában jelen szoktak lenni a közgyűlésen, hanem a 127 megválasztott tisztségviselő fele sem volt jelen ezen a közgyűlésen, nem azért, mert szombat vagy péntek, nem azért, mert délelőtt vagy délután, a költségvetésben bebadzsettolt tisztségviselőknek a fele nem volt jelen. Ha ők eljönnének és lojálisak lennének az elnökség döntéseihez, és szavaznának úgy, ahogy lelkiismeretük és lojalitásuk diktálja és hoznának magukkal egy embert, akkor nem lenne mozgósítási probléma.

Jól értjük? A vezetés nem azt tartja fontosnak, hogy a tagság számára elfogadható, széleskörű konszenzuson alapuló döntések szülessenek, hanem azt, hogy az akaratukat, bármi áron átnyomják a tagságon. A “bebadzsettolt” – milyen szép kifejezés elnök úrtól – emberek szavazzanak a lojalitásuk szerint.

Ezért választottuk őket? Ezért bíztuk rájuk, hogy érdekeinket képviseljék a kamarában?

Nem ezért, és ezt a soron következő választások alkalmával tudatosítani kell mindazokban, akik az elnökhöz való lojalitást előrébb helyezik a tagság érdekeinél.

A szeptember 13-i közgyűlésen amellett, hogy sikerült valóban távol tartani az ügyvédség egy részét egyszerűen azzal, hogy fontosabb volt a napi pénzkereset – bírósági tárgyalások, hatósági ügyek intézése – mint a kamarai tagsági jogok gyakorlása, jól sikerült Réti elnök mozgósítása a bebadzsettolt emberek körében. Az első szavazás alkalmával jelen lévő 159 főből 121 szavazott az indítvány mellett, és 38 ellene. Később sem sokat változott az arány, az egyre csökkenő jelenlét mellett is a masszív, kb. 100 fős szavazómag megmaradt.

És hogy mit szavaztak meg?

Egy újabb veszteséges éves beszámolót.

Egy újabb pazarló költségvetést.

És ezek mellett azt is, hogy a kamaránk új alapszabályát elfogadó közgyűlés előtt elegendő 15 nappal korábban megküldeni a közgyűlési anyagokat.

Igen, jól olvastad, Kolléga! 15 napod lesz arra, hogy egy valakik által eléd tett, az új ügyvédi törvénynek megfelelő (?) alapszabály tervezetet elolvass, véleményezz, információt kérj róla, módosítást javasolj. Szerinted?

Emlékszel még a 2014-es választásokkal kapcsolatos perekre? Amikor a bíróságok végül is azt jelentették ki, hogy nem szólnak bele a kamara belső szabályaiba, de a jelenlegi szabályok nem egyértelműek, és módosítani kell őket? Kinek az érdekeit szolgálja a kamarán belüli jogbizonytalanság? Jelenleg mindazokét, akik e mögé bújva ússzák meg az újabb és újabb törvénynek, alapszabálynak, szabályzatnak ellentmondó tevékenységüket, legyen az a közgyűlés szabálytalan összehívása, vagy elfogadott költségvetés nélküli költekezés.

És ha mindez így van, akkor az új alapszabályunk szerinted világos, konzekvens és egyértelmű lesz?

Gondolkodj, kedves Kollégánk!

Akármilyen lesz, le fogják ezt is nyomni a torkodon, és megint nem tehetsz ellene semmit. Kivéve, ha végre egyszer nem hagyod, hogy az elnök és bebadzsettolt – egyébként többek között általad is megválasztott – emberei a tagság érdekeit figyelmen kívül hagyva, csak a maguk számára előnyös döntéseket hozzák meg.

De ehhez ki kell lépned a komfort zónádból. Mert ez a komfort zóna egyre inkább szűkül, és a kamara, a Te kamarád semmit sem tesz ez ellen.

Ehhez el kell jönni, és szavazni kell. Már az ősszel, az alapszabály esetében.

S aztán 2018-ban Te is tudni fogod, hogy kik azok, akiket soha többé nem akarsz látni bebadzsettolva.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..