A levonó.
Van, ahol így hívják a matricát.
És levonó az is, aki levonja a megfelelő következtetéseket egy helyzetből.
Legyenek most azok a levonók, akik értik és érzik, hogy nincs tovább.
Mert nincs tovább!
Eddig lehetett bízni, emelt fővel járni.
Tapasztani a gátat, ahol ömlött a víz.
Eddig lehetett lojálisnak lenni. Összezárni, ha farkast kiáltottak.
Már nincs kihez.
Ne legyetek lojálisak az imbiszhez és a pogácsához!
Eddig hihettétek, hogy van nemesebb cél.
Hogy van fül a jobbító szavakat hallani.
Hát nincs, barátaim.
Bennünket eladtak.
Eladtak nagy titokban.
Eladtak bizony azok, akik elhitették, hogy választott tisztségviselőként majd számít, hogy mit mondotok.
Lám ennyit számít. Pár oklevél, kitüntetés, parádé.
Szembe vittek titeket azokkal, akik megválasztottak.
Azokkal, akik közgyűlésen tiltották meg, hogy sanda módon jöjjön a matrica.
Már döntöttünk egyszer: nem kell!
Akiknek nem tetszett, most a hátatok mögött megcsinálták.
Mindannyiunk háta mögött.
És most álljatok meg egy gondolatra.
Ezt akartátok? Csörgősipkán csilingelni?
Vonjátok le a következtetést!
Van, aki már megtette, tisztelet érte.
Csak akkor számítotok, ha kényelmetlenséget okoztok.
Nekik csak akkor.
Ha távoztok, az jelzés. Kényelmetlen jelzés.
Feléjük csak az, de felénk a tagságért való kiállás jelzése.
Ha egyedül marad a király a csatamezőn, országát adja majd egy lóért.
Ha lemond az elnökség, azzal áll most ki értünk.
A hátunkba tőrt kapottakért.
Ez erkölcsi kötelesség, nem félelem, mundér vagy kényelem kérdése.
Így kell most tenni, lássátok be.
Mert ezt kéri most tőletek ez a kar.

• Véleményünk