Az utóbbi időben ismét felizzott a vita arról, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarának van-e kötelezettsége arra, hogy a tagok, azaz a budapesti ügyvédség érdek-képviseletében tevékenységet végezzen. A kamarai vezetők nyilatkozataikban sohasem mulasztják el hangsúlyozni a Kamara közhatalmi funkcióit, amelyet legutóbb így fogalmaztak meg egy cikkben: “a Kamara az ügyvédség cégbírósága”. Azonban sokkal kevesebb szó esik az érdek-védelemről, s ha esik is, inkább csak olyan szinten, hogy “védjük a megszerzett jogokat, és ez sem kevés”.

Valóban, a “megszerzett jogok”, azaz az ügyvédkényszer például az adásvételek, vagy a cégeljárás területén fontos, és tényleg lehet találni olyan nemzetközi példákat, ahol ezeket a tevékenységeket ügyvédi közreműködés nélkül végzik akár már több száz éve, azaz akár fenyegettetve is érezhetjük magunkat minden olyan esetben, amikor felmerül az ingatlan-nyilvántartási vagy a cégtörvény módosítása. De azt is látni kell, hogy egyrészt a megszerzett vadászterületek határait egyre durvábban ostromolják különféle cégek és kontárok (a cégeljárás területére határozottan benyomultak a könyvelő cégek, amelyek könyvelési szolgáltatás igénybevételéért cserébe akár ingyen cégalapítást kínálnak, az ingatlan adásvételek területén pedig a nagyon elszaporodott ingatlan-közvetítők veszélyeztetik a felségvizeinket – hozzátéve, hogy mindkét esetben szükséges ügyvédi közreműködés továbbra is, csak éppen a cégkontárokkal, ingatlan-közvetítőkkel együttműködő ügyvédek munkája és árai messze nincsenek köszönőviszonyban a tényleges feladattal és annak piaci értékével – tisztelet a kivételnek. Ennek oka nyilván az, hogy egyrészt az ügyvédi munka egy jelentős részét átveszik a könyvelő vagy ingatlanos cégek alkalmazottai, másrészt pedig a megbízások nagyobb száma miatt az ügyvéd dömpingáron dolgozik), másrészt mostanra már a klasszikus ügyvédi tevékenységek sincsenek biztonságban (vegyük mondjuk a perképviseletet, ahol már évek óta lehetőség van arra, hogy pl. jogvédelem biztosítás keretében a bíróság előtt ne ügyvéd képviselje a peres felet, hanem a biztosító ügyintézője). A legutóbb pedig egy internetes jogi folyóiratban jelent meg egy írás, amelyben “kőbaltás ügyvédekként” aposztrofálták mindazokat, akik nem látják be, hogy sok olyan tevékenység, amelyet mi, ügyvédek “vindikálunk” magunknak, valójában a közreműködésünk nélkül is elvégezhető (http://arsboni.reblog.hu/kobaltas-ugyvedek-a-fejlodes-utjaban).

Az érdek-képviseletnek azonban ezernyi más területe is van, nemcsak a piacszerzés, vagy a piacok megtartására tett kampányjellegű, időnként akár kétségbeesettnek is nevezhető kapkodás. Az ügyvédséget érintő törvényekbe való beleszólás lehetőségétől kezdve egészen a büntető eljárásokban időnként hangoztatott, de a gyakorlat által ismételten át- és átlépett fegyveregyenlőség elvéig, nagyon sok olyan terület van, ahol egy igazi érdek-képviseletnek, egy igazi érdekérvényesítőnek hallatnia kellene a hangját. És ha hallatja, azt tegye úgy, hogy a tagsága is hallja.

De honnan is ered az az újra és újra előkerülő igény, hogy az ügyvédség érdek-képviseleti szerveként a Kamara tegyen meg mindent, amit csak lehet? És ha már felmerült az, hogy “mindent”, akkor mi is az a “minden”, amit joggal várhat el egy kamarai tag?

Alapvetés, hogy az ügyvédek, akiknek a kamarájáról van szó, és akik a pénzükkel fenntartják azt, valójában tulajdonosai a Kamarának, s mint tulajdonosok, joggal várhatják el, hogy az érdekeik képviselve legyenek. De ugyanezen az elvi alapon áll maga a jogszabály is.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 12.§-ában szól az ügyvédi kamara feladatairól. Első bekezdésében kimondja: “Az ügyvédi kamara az ügyvédek önkormányzati elven alapuló, szakmai és érdek-képviseleti feladatokat ellátó köztestülete.” Majd a második szakaszban leírja ismét, hogy “Az ügyvédi kamara az ügyvédek szakmai irányításával, érdekképviseletével, valamint az ügyvédi tevékenységgel összefüggő jogügyletek biztonságával kapcsolatos közfeladatokat látja el”, amelynek során “gondoskodik az ügyvédek jogainak védelméről, elősegíti a kötelezettségeik teljesítését, szervezi a szakmai továbbképzésüket”.

A törvényi kötelezés alapján tehát egyértelmű, hogy az ügyvédi kamara feladata az ügyvédek jogainak védelme. Sőt, a jogok védelmét minden egyéb feladatot megelőzően rögzíti a törvény. Mielőtt azonban pálcát törnénk a Budapesti Ügyvédi Kamara fölött, azt állítva, hogy a tagság vajmi keveset érez jogainak megvédése tárgyában, és ilyen jellegű szervezett tevékenységről a Kamara sem számol be, látnunk kell, hogy pontosan mit is jelent az érdek-képviselet. Tudnunk kell ugyanis, mi az, amit jogosan várhatunk el a kamaránktól.

Az érdek-képviselet fogalmát úgy határozhatjuk meg, mint az érdekképviselt személyek, szervezetek anyagi, szellemi, erkölcsi érdekeinek folyamatos képviseletét, más személyek, szervezetek, intézetek előtt.

Az érdek-képviselet három fő résztevékenységből áll:

• érdekegyeztetés,
• érdekérvényesítés,
• érdekvédelem.

Az érdekegyeztetés lényegében az érdekek felismerése, tisztázása, rendszerbe foglalása.

Az érdekérvényesítés az érdekek elismertetése, a lobbizás.

Az érdekvédelem az érdekek jogi, gazdasági és technológiai védelme.

Az elmondottak alapján a Kamara érdek-képviselettel kapcsolatos feladatait általánosságban a következőkben lehet összefoglalni:

1. Az ügyvédség érdekeinek felismerése

• érdekelemzés, felmérések, információgyűjtés és – feldolgozás,
• belső egyeztetések
• külső egyeztetések,

2. Az ügyvédség érdekeinek világos megfogalmazása,

3. Az ügyvédség érdekeinek elismertetése

• lobbizás: kapcsolatépítés a lobbizással megcélzott szervezetek felé, a kapcsolatok ápolása, és a kapcsolati rendszeren keresztül szakmai és politikai nyomásgyakorlás. A lobbizás valójában a döntéshozók befolyásolása. Megpróbálni meggyőzni valakit (politikust vagy hivatalos csoportot) arról, hogy egy bizonyos dolog megtörténjen, vagy sem, bizonyos jogszabály adott formájában megszülessen, megváltozzon, vagy hatályon kívül kerüljön.
• érdekek elismertetése, azaz amikor az ügyvédség közös gazdasági érdekek és/vagy politikai célok érvényesítésére és érdekében határozottan, együtt lép fel a számára kedvező törvények, rendelkezések elfogadtatásáért

4. Az ügyvédség érdekeinek védelme: azaz a már elismertetett jogok, érdekek jogi, gazdasági és technológiai védelme. Ez megköveteli, hogy a kamara szisztematikusan figyelemmel kísérje az elismert érdekek sérelem nélküli érvényesülését és minden törvényes eszközt felhasználjon azok védelmére.

5. Az érdek-képviselet támogatására sajtókapcsolatok kialakítása és PR-tevékenység (akár kamarai szóvivő alkalmazásával).

A kamarai érdek-képviselet, mint a törvényalkotó szerint is az egyik legfontosabb területe a köztestület tevékenységének, mindenképpen önálló szervezetet követel meg. Elnökhelyettesi szinten szükséges foglalkozni vele, és az elnökhelyettes munkájának a megerősítésére egy külön bizottságot (“Kamarai Érdekképviseleti Bizottság”) is célszerű létrehozni. A bizottságon belül megfelelő képviseletet kell, hogy kapjanak mind a büntető-, mind a polgári ügyvédek felmerülő problémái (pl. fegyveregyenlőség elvének gyakorlati megvalósulása, ügyvédi öltöző a bíróságokon stb.).

A bizottság munkájában le kell, hogy képezze az érdek-képviselet fentebb leírt három résztevékenységét.

Érdekelemzés

• ki kell alakítani és fenn kell tartani egy fórumot, amelyen keresztül a tagságot leginkább foglalkoztató kérdésekről a bizottság folyamatosan képet kaphat. Ez történhet a Kamara internetes portálján, a Facebook felhasználásával belső csoportban, a hírlevelek mellett kiadott, valamint a Pesti Ügyvéd mellékletét képező kérdőívekkel, külön e-mail cím megadásával, vagy akár “forró drót” fenntartásával a kamarai szervezetrendszeren belül.
• a kamara jelenleg is fennálló lehetőségeit, mint amilyen pl. a hírfigyelés, az érdekelemzés szempontjából is ki kell használni (pl. valamely megjelenő cikk, törvényjavaslat híre stb.).
• a beérkezett információkat folyamatosan fel kell dolgozni, az eredményeket publikálni, és az arra érkező visszacsatolásokat, reakciókat elemezni. Így lehet az ügyvédség érdekeit minél pontosabban meghatározni.
• rendszeresen élő fórumot, meghallgatásokat kell tartani, amikor a kollektív bölcsesség talaján állva lehet tovább pontosítani az érdekeket.
• mivel az ügyvédség nem egy mindentől független, érinthetetlen és másokkal sem érintkező rész a társadalom testében, ezért a külsö egyeztetés is nagyon fontos. Ki kell alakítani azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a társadalmi elvárásokat ki lehet tapintani, és amelyeken keresztül egyeztetni lehet, hogy az egyes ügyvédségi érdekek érvényesítéséért cserébe mit vár el a jogalkotó, illetőleg a társadalom tőlünk, ügyvédektől.
• a társadalom speciális szeletei azok a szervezetek, amelyekkel az ügyvédségnek munkájából kifolyólag napi kapcsolata van. Ilyen a bírósági, ügyészségi, rendőrségi, közjegyzői, közigazgatási rendszer (ezen belül pl. ingatlan-nyilvántartás, önkormányzatok hivatalai stb.). Ezeknek a szervezeteknek a képviselőivel, reprezentánsaival is folyamatos, intézményesített kapcsolatot kell fenntartani, melynek során kölcsönösen meg kell ismerni a másikkal kapcsolatos elvárásokat, problémákat, melyeket egyeztetni és megoldani szükséges.
• végül, a belső és külső egyeztetéseket, az információk begyűjtését és elemzését követően, világosan meg kell fogalmazni azokat az érdekeket és célokat, amelyek elérésére törekedni kell.
• vannak olyan területek, amelyeken már most ir érezhető az ügyvédi szakma igénye. Ilyen például az ügyvédi minimumdíj, vagy a numerus clausula bevezetésének kérdése, vagy az elavult, törvényi szinten rögzített felelősségi rendszer átalakítása, avagy az ügyvédi hirdetés szabályozása is. Ezekben a kérdésekben konkrét felméréseket kellene végezni az ügyvédség körében, és ezzel tisztázni, hogy a tagság többsége milyen lépéseket vár el a kamarájától. Új területek felkutatására is szükség van, pl. ilyen lehet annak elérése, hogy már az elsőfokú bírósági eljárásban is kötelező legyen az ügyvéd részvétele, stb.

Érdekérvényesítés

• az Országgyűlés Hivatala részletes jegyzéket vezet az országos érdekképviseleti és civil szervezetekről. A listán szereplő szervezetek napi kapcsolatot tarthatnak az Országgyűlés irodáján keresztül a minisztériumokkal, a parlamenti bizottságokkal, figyelemmel kísérhetik, milyen jogszabályok vannak készülőben, melyek érintik az ő területüket is. A parlamenti bizottságok maguk is meghívhatják nyilvános üléseikre a listán szereplő csoportokat, és kikérhetik véleményüket törvénytervezetek kapcsán. A listában 11 jogász szervezet található (ezek: Független Jogász Fórum, Magyar Jogász Egylet, Magyar Jogászok az Európai Büntetőjogért Egyesület, Magyar-Német Jogász Egyesület, Deák Ferenc Jogtudományi Ismeretterjesztő Egyesület, Cégbírák és Gazdasági Bírák Országos Egyesülete, Közlekedési Bírák Egyesülete, Magyar Bírói Egyesület, Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete, Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete, Ügyészek Országos Egyesülete – a bírósági dolgozókat és ügyészségi dolgozókat képviselő szakszervezetet ide nem értve). A listában továbbá 14 kamara vagy kamarai képviselet található (ezek: Amerikai Kereskedelmi Kamara Magyarországi Irodája, Magyar Agrárkamara, Magyar Állatorvosi Kamara, Magyar Építész Kamara, Magyar Gyógyszerész Kamara, Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara, Magyar Könyvvizsgálói Kamara, Magyar Környezetvédelmi Kamarai Szövetség, Magyar Mérnöki Kamara, Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara, Magyar Orvosi Kamara, Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége, Szabadalmi Ügyvivői Kamara, Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara). Az összesen 718 szervezetet tartalmazó listában egyetlen egy ügyvédi érdek-védelmi szervezetet sem találni. Ez helytelen. Az ügyvédségnek feltétlenül szüksége van arra, hogy érdek-védelmi szervezetén keresztül folyamatos kapcsolatban álljon a törvényhozással, a minisztériumokkal. Nem elegendőek a személyes ismeretségek, az “x.y. leadta a drótot, hogy z. törvény készül” típusú információk. Hivatalos, a szokásos jogalkotási ügymenetbe becsatornázott képviseletre van szükség. Ez lehet a Magyar Ügyvédi Kamara, de lehet akár a Budapesti Ügyvédi Kamara is, mivel a listában négy olyan szervezet is megtalálható, amelyik budapesti (ezek: Budapest Autósiskola Egyesület, Budapest Fórum – Európai RegionálisTanulmányok Hálózata Egyesület, Budapesti Kerületek Országos Önkormányzati Szövetsége, Budapesti Montessori Társaság). Tehát kezdeményezni kell minél hamarabb a listára való felvételünket, majd ezt követően meg kell valósítani a folyamatos kapcsolattartást. Ehhez esetleg, de nem feltétlenül, profi lobbi szakember igénybevételére is szükség lehet.
• a Kamarának alkalmaznia kell egy marketing, public relations (PR) szakértőt, akinek a folyamatos médiamegjelenés és vélemény nyilvánítás (is) feladata lenne, mindamellett, hogy különböző jótékonysági és egyéb eseményekre szervezze a kamara tagjainak a megjelenését. A megalapozott lobbi tevékenység nem működik másként csak úgy, ha az ügyvédség megjelenő igényei elfogadásra találnak a társadalomban. Ennek az elfogadásnak fontos eleme a PR, amely nem feltétlenül direkt, azaz nemcsak egy-egy konkrét ügyvédi igényre koncentrál (pl. hogy a bírósági eljárások első szintjén is legyen kötelező a jogi képviselet). A PR feladata az is, hogy az ügyvédség megbecsültségét, presztízsét emelje, pl. jótékonysági akciók, ügyvéd művészeti rendezvények stb. megfelelő kommunikálásával. Mindemellett egy-egy társadalmilag fontos, vagy nagyobb társadalmi érdeklődésre számot tartó kérdésben is meg kell terveznie és szerveznie a BÜK nyilatkozatait (pl. a legutóbb a bírói függetlenséggel kapcsolatban felmerült kérdésnél, ahol a MÜK elnöke szinte azonnal nyilatkozott, azonban a BÜK részéről nyilatkozat legfeljebb a saját tagság felé, azaz “befelé” hangzott el).
• az érdekek elismertetéséhez tartozik az a végső helyzet is, amikor valamely, az ügyvédséget hátrányosan érintő kérdésben a Kamara szervezi meg a tagsága ellenállását. Erre Magyarországon nem láttunk még példát, de pl. a szomszédos Szerbiában már igen, ahol több hónapos ügyvédi sztrájkot szervezett az ottani kamara akkor, amikor egyetlen tollvonással elvették az ügyvédektől az adásvételi szerződések készítésének jogát, és a közjegyzőkhöz tették.

Érdekvédelem

• a természet szabályai szerint egy már meglévő rendszer fenntartásához sokkal kisebb energia szükséges, mint a megváltoztatásához. Ezért látszólag az érdekvédelem a legegyszerűbb része az érdek-képviseletnek. Azonban mindannyian napi szinten találkozunk azzal, hogy mind a társadalom más csoportjai, mind a törvényhozás által újra és újra megújuló kísérletek történnek a már megszerzett, elfogadtatott érdekeink csorbítására. Ezek, a teljesség igénye nélkül: pl. online pénztárgép kötelezővé tétele az ügyvédeknél, a nemrégiben felhorgadt lehallgatási botrány, amikor felmerült, hogy ügyvédi irodákat hallgattak le (az ügyben azóta sem tudunk semmit, a Kamara sem tájékoztatta a tagságát arról, milyen konkrétumok derületk ki az ügyben), a cégszolgáltatók, minimálárak az ingatlanközvetítőkkel együttműködő ügyvédeknél (tisztelet a kivételnek), perképviseleti lehetőség a jogvédelem biztosítások esetében, időnként a nevetségesség határát súroló összegben megítélt ügyvédi munkadíjak a bíróságokon (amiről azért ne felejtsük el, hogy elsősorban az ügyfelet sújtja, mivel az ő költségeinek megtérítéséről van szó: az ügyvédnek nem kötelező olyan összegben megállapodni), az ügyvédi várószoba, öltöző megszüntetése a bíróságokon, vagy akár az a mostanra már megszűnt gyakorlat, hogy az ügyvédeknél tartott házkutatások alkalmával korábban értesítették a Kamarát is, így onnan is megjelent valaki, ezzel is elősegítve a törvényesség fenntartását stb.
• a felsoroltak, és minden egyéb, szintén már megszerzett, elfogadtatott érdekeinket csorbító intézkedés, megnyilvánulás esetében a Kamarának azonnal, hezitálás nélkül el kell járnia, felhasználva minden lehetséges jogi és lobbi eszközét. Pl.:

1. feljelenteni a cégkontárokat, felelősségre vonni azokat az ügyvédeket, akik fillérekért ellenjegyeznek céges ügyiratokat úgy, hogy nem is találkoznak az ügyfelekkel,
2. az ügyfelek felé kiadni egy tájékoztatót az ügyvédi munkadíjakról, erről tájékoztatni a tagságot is, majd minden olyan esetben, ahol bizonyíthatóan, üzletszerűen e munkadíjak alatt dolgozik egy-egy kolléga, tájékoztatást kérni tőle az eltérés okáról,
3. jogszabály módosítást kezdeményezni a bíróság előtt eljáró, nem ügyvéd “jogi képviselők” (pl. biztosítási ügyintézők, érdekvédők stb.) képviseleti jogának módosításáról, stb.

A fentiekben összefoglalt rendszer és feladatok egy része nyilván a jelenlegi kamarai működésben is megtalálható. Azonban hiányzik egy egységes, tudatos, folyamatos, intézményesített érdek-képviseleti tevékenység, amelynek beindítását és fenntartását mi, a Kollégák a XXI. századi Ügyvédségért csoport tagjai, elengedhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy az ügyvédi szakma egyáltalán fennmaradhasson.

• Véleményünk